10 dolog, ami miatt néha elegünk van a technológiából

Amikor piacra dobják a legújabb csúcsfejlesztéseket csak ámulunk és bámulunk: micsoda fejlődés! Aztán persze a fogyasztói társadalom oszlopos tagjaiként elkezdünk vágyni rájuk. Hosszú hónapok után végre megvesszük részletre, hitelre vagy kérünk kölcsön (vagy egyszerűen megengedhetjük magunknak).  De itt kezdődnek az igazi problémák:

1. Folyamatosak a fejlesztések

Nincs az embernek egy nyugodt pillanata sem. Kemény pénzekért megvesszük a legújabb fejlesztéseket, hogy aztán három hónap múlva azt lássuk, hogy már kijött a következő széria. Egy ideig ez nem is zavar, de aztán elkezdjük észrevenni a saját készülékünk hibáit és az új előnyeit. Jobb kamera, szebb külső, hosszabb élettartam…  és előbb-utóbb beadjuk a derekunkat és megvesszük. Aztán rájövünk, hogy igazából semmi szükség nem volt rá.

2. Folyamatosan elérhetőnek kell lenni

Amióta vannak mobiltelefonok, nem csak hogy előnyös, de elvárt, hogy mindig elérhetőek legyünk: ha csörög, azonnal nyomni kell a zöld gombot. Akkor is, ha éppen eszünk, dolgozunk vagy pihenünk. Akkor is, ha nincs kedvünk beszélni. A hivatalos telefonoknál nincs is olyan, hogy nincs kedvünk beszélni, ez rendben van. De néha jó lenne csak élvezni a csendet és nem ugrani minden értesítésre.

3. Idegbajt kapunk, ha valaki nem elérhető

Íme, a nagy ellentmondás: a felénk irányuló elvárás borzasztóan nyomasztó, de ha valaki, akit mi akarunk elérni, ne adj Isten nem veszi fel a harmadik csörgésre, máris bosszankodunk, hogy „minek a telefon, ha nem veszi fel”. És ez még a jobbik eset, mert néha egyszerűen csak szívrohamot kapunk, amikor valaki nekünk fontos ezredszerre sem érhető el. Hol van? Mit csinál? Árok szélén vagy csak nem hallja?

4. Válaszadási kényszer

A messenger nagyon hasznos dolog, bárkinek írhatunk bármiről, gyakorlatilag nulla erőfeszítéssel. Az üzenetünket teletűzdelhetjük hangulatjelekkel, matricákkal és  gifekkel; jó bulinak hangzik, nem? És az is, ameddig elvárássá és kötelezettséggé nem válik. Amióta bárki láthatja, hogy mikor voltunk elérhetőek és hogy elolvastuk-e az üzenetet, nincs olyan, hogy nincs kedvünk válaszolni.

5. Időrablás

Hiába tudjuk nagyon jól, hogy gyakorlati haszna nincs annak, ha folyamatosan frissítgetjük a social mediát, mégis megtesszük. Pedig igazából egyáltalán nem érdekel, hogy ki házasodott meg, kinek született gyereke, ki evett lazacot reggelire és hogy ki milyen filmet néz éppen. Mégis folyton online vagyunk, ha kell ha nem.

6. Valami folyton fogy

Hát ez egészen idegőrlő. Képtelenség elszakadni attól a gondolattól, hogy ha mondjuk chatelünk valakivel a telefonunkon útközben, akkor merül a telefon és fogy a mobilnet. Ha otthon tesszük ugyanezt, akkor csak merül a telefon. Ha töltőn van és csatlakozik a wi-fihez, akkor meg csökken az élettartama, hiszen az minden töltéssel egyre rövidebb.

7. Ha valaki nem tud elszakadni

Nincs annál bosszantóbb, mint amikor hosszú idő után végre találkozunk valakivel és rengeteg mondanivalónk lenne, de falakba ütközünk, mert az illető képtelen letenni a telefonját. Vagy ha még le is teszi, akkor is az asztalra, hogy minden egyes alkalommal megszakítsa a beszélgetés fonalát a felvillanó kijelző. Ebben persze mindannyian bűnösök vagyunk, de ettől nem lesz kevésbé rossz.

8. Ezerszer nehezebb ismerkedni

Ezerszer könnyebbnek kéne lennie, de ahelyett, hogy a hívást várnánk, szimultán kell frissítenünk az üzeneteinket és az e-maileket, folyamatosan figyelni, hogy van-e térerő, be tud-e futni a várva várt hívás vagy sms. Vagy beszélgessünk inkább Skype-on? Facebookon ciki bejelölni? Ha ő három óra után válaszol, nekem is ki kell várnom a három órát? De miért nem ír, látom, hogy online van! Annyi buktató és mind olyan felesleges. Miért csináljuk ezt?

9. Semmi másra nem tudunk koncentrálni

Annyira hozzászoktunk, hogy az internet bármikor és bárhol elérhető, hogy bármikor és bárhol el is érjük. Számtalanszor történik az, hogy nem haladunk a munkával, mert valaki írt egy üzenetet, amire persze azonnal válaszolni kellett. Vagy hogy vissza kell tekerni a filmből 20 percet, mert nem tudtunk odafigyelni rá. És az miért van az, hogy egyszerre mindig legalább két dolgot kell csinálnunk? Olvasás és zene, séta és zene, film és telefon, vacsora és TV? Ez mikor történt?

10. Okosabb eszközök, mint emberek

Fogalmazhatnánk úgy is, hogy ez itt az okos eszközök világa és mi csak élünk benne. Lehet, hogy butaságnak hangzik, de nem az. Észre sem vesszük, hogy milyen szinten irányítják az életünket és ráadásul nem csak átvitt, hanem szó szerinti értelemben is. Most komolyan: vannak olyan otthonok, amiket egyetlen tablettel irányítani lehet!

Képek: pexels.com