Boldog hálaadást!
Pontosabban az amerikaiak. Az ünnep gyökereit vizsgálva egészen 1620-ig kell visszatekintenünk. Ekkor hajóztak az új kontinensre, Amerikába azok az angolok, akik vagy vallási ellentétek, vagy egy jobb jövő reményében új életet akartak kezdeni.
A letelepedés után azonban nem volt egyből Kánaán. Az ismeretlen földrajzi terep és a rossz időjárás miatt szegényes termést takarítottak be, és a rákövetkező esztendőben éhínségben szenvedtek a kivándoroltak. Az indiánok siettek segítségükre, akik megmutatták nekik a földművelés, halászat és vadászat fortélyait, így ősszel már bőséges aratással büszkélkedhettek.
A telepesek, sikerüket megünnepelvén, lakomát rendeztek, melyre az indiánokat is meghívták. Az asztalok roskadoztak a babos, sütőtökös, kukoricás ételektől, melyek máig a tradicionális hálaadás-napi menük hozzávalói.
Hivatalosan csak Amerika függetlenedése után ünnepelték meg az eseményt,méghozzá Abraham Lincoln javaslatára minden évben, november utolsó csütörtökjén.
Kanadában az amerikai függetlenségi háborúban vereséget szenvedő loyalisták terjesztették el a szokást. Első hivatalos megünneplésére 1872. áprilisában került sor, apropóját a walesi herceg súlyos betegségből való felépülése adta. Rendszeresen csak ezután kezdték el ünnepelni, ám más időpontban, mint az amerikaiak. Az északi államban október második hétfőjén fejezik ki hálájukat.
Ma az Egyesült Államokban az ünnep munkaszüneti nap, melyet a családi társaságban szoktak eltölteni. Legjellegzetesebb étele a pulyka, mely másik nevét is adta az ünnepnek: Turkey, vagy T-Day, vagyis Pulykanap.
