Marilyn Monroe, az örök szexszimbólum

„Önző vagyok, türelmetlen, és kissé megbízhatatlan. Nehezen lehet kordában tartani és sokszor engedetlen vagyok. De ha nem tudsz elviselni a legrosszabb formámban, akkor halál biztos, hogy a jót sem érdemled meg.”

Meghurcolt gyermekkor

Marilyn Monroe 1926. június 1-én született, Los Angelesben, Gladys Pearl Monroe harmadik gyermekeként. Eredeti neve Norma Jeanne Mortensen. Anyját instabil mentális állapota miatt elmegyógyintézetbe zárták, ahol öngyilkosságot követett el. Apját sosem ismerte, ezért az ifjú Norma egyik  nevelőszülőtől a másikig járt.

Minden kislánynak azt kéne mondani, hogy gyönyörűek. Még akkor is, ha ez nem igaz.

Norma egyik „családjánál” sem talált igazi otthonra. Volt, hogy fegyelmezési módszerként a csap alá tartották a fejét és hideg vizet engedtek rá. Bár két féltestvére is volt, akiket Norma anyjának előző férje nevelt fel, 12. születésnapjáig még a létezésükről sem tudott.

A lányt hamar elcsábította a mozi csillogó világa, és elhatározta, hogy mozisztár lesz.

Voltak olyan nevelőszülőim, akik a moziba küldtek, hogy addig se zavarjam őket otthon. Sokszor egyedül voltam a moziban, előttem a hatalmas vászonnal, és imádtam. Ámulattal figyeltem minden másodpercben, semmi nem kerülte el a figyelmem. És még popcorn sem kellett, hogy jól érezzem magam.

Norma nem tartozott a népszerű lányok közé, sőt, kislányként cseppet sem érdekelte a divat és a szépség. 16 éves korában otthagyta a gimnáziumot, és férjhez ment James Doughherty-hez, így elérte, hogy nagykorúsítsák. A frigynek 3 év után vége is szakadt. A férj gyerekeket és engedelmes családanyát akart, Norma pedig sikert és hírnevet.

Emlékszem, a gimnáziumban sosem volt tisztességes ruhám az ünnepségeken. Erre az osztálytársaim minden alkalommal emlékeztettek is, néha nem túl udvariasan. Bezzeg a fiúkat sosem foglalkoztatta az öltözékem. Ők voltak a legjobb barátaim, akik igazán kedveltek, és nem érdekelte őket, mekkora a gardróbom.

 A világot jelentő deszkákon

Marilyn a második világháború utolsó évében egy hadigyárban dolgozott. Itt fedezte fel a hadsereg egyik fotósa. Pár év leforgása alatt több tucatnyi magazin borítóján szerepelt az akkor még barna hajú szépség. Az 1940-es évek végére több filmben is feltűnt, igaz, csak jelentéktelenebb szerepekben. Az igazi áttörést az 1953-as Niagara című film hozta el számára. Noha a Hét év vágyódás című film mára a feledés homályába merült, a moziban a szél miatt fellebbenő szoknyáját igazgató Marilyn képe örökre a közönség emlékezetébe vésődött.  A Van, aki forrón szereti a színésznő legikonikusabb filmje. Színésztársaival, Tony Curtisszel és Jack Lemmonnal elég nehezen jött ki.

Hollywood az a hely, ahol ezer dollárt adnak a csókodért, és ötven centet a lelkedért.

Bár a végeredményen nem látszott, Marilyn utolsó filmjeiben próbára tette a filmes stábot. Gyakran késett, vagy részegen érkezett a forgatásra, nem tanulta meg a szövegét, gyakori hibázásai miatt minden jelenetét többször is fel kellett venni.

A férfifaló

Második férje Joe DiMaggio, a híres baseball sztár volt, akihez 28 évesen ment feleségül. Noha csak 8 hónapig tartott a frigy, a férfi sosem feledkezett el egykori feleségéről: Marilyn halála után gyakran látogatta meg a sírját.

A férfiak akkor a legjobb szeretők, amikor megcsalják a feleségüket.

Marilyn 30 évesen ment hozzá a híres drámaíróhoz, Arthur Millerhez. Ez a kapcsolat is válással végződött. A házasság végig a média élénk figyelmét élvezte. A kettejük közötti nagy korkülönbség, és Marilyn hangulatingadozásai, alkoholproblémái rontották meg kettejük kapcsolatát. Az együtt töltött éveik alatt Marilyn többször teherbe esett, de minden alkalommal elvetélt.

Az igazság az, hogy sosem bolondítottam el a férfiakat. Bolondok voltak ők már nélkülem is.

Marilyn legnagyobb hódítása az akkori amerikai elnök, J. F. Kennedy, és annak öccse, az igazságügyi miniszter volt. Ki ne hallotta volna már, amikor a színésznő elénekli a Boldog születésnapot! az elnök úr születésnapi ünnepségén?

A szexszimbólum

Azokban a nőkben nincs semmi ambíció, akik azért harcolnak, hogy egyenjogúak legyenek a férfiakkal.

19 évesen festette szőkére a haját, a fotósa tanácsára. Marilyn nem volt a diéták megszállott híve, hiszen akkoriban a kalóriák mániákus számolása még nem volt „divat.” Nőiesen telt alakja, tűzpiros ajkai, és fekete tussal kihúzott szemei az ’50-es évek legszexisebb hölgyévé tették.

Mit viselek az ágyban? Természetesen Chanel No. 5-t.

Ügyelt rá, hogy világos bőre sose barnuljon le. Imádta a luxust és a fényűzést, a parfümöket, a ruhákat, na és persze a pezsgőt.

Nem csoda, hogy 1953-ban ő szerepelt a legelső Playboy címlapján.

Korai vég

A színésznő 1962 augusztusában halt meg. A bejárónő reggel találta meg az ágyán fekvő, telefonkagylót markoló Marilynt. A boncolás eredménye szerint Marilyn öngyilkosságot követett el, túladagolta magát gyógyszereivel. Miss Monroe titokban több pszichológushoz is járt. Így egyszerre több forrásból is beszerezte a nyugtatóit és altatóit, melyeket kontroll nélkül szedett.

A bölcs nő csókol, de nem szeret, figyelmes, de nem hiszékeny, és távozik, mielőtt faképnél hagynák.

Valószínű, hogy halálát a gyógyszer túladagolás okozta, bár a halálakor rengeteg szóbeszéd kapott szárnyra. Az egyik szerint maga J. F. Kennedy ölte meg a nőt. Egy másik, nem hivatalos, ám sokkal valószínűbb feltevés szerint Marilyn, miután túladagolta magát, késő este felhívta az orvosát, hogy segítsen rajta. Bár a férfi minden tőle telhetőt megtett, beöntést is alkalmazott a színésznőnél, már nem sikerült megmentenie az életét. A bejárónő, aki mindvégig jelen volt, hogy eltüntesse az eredménytelen művelet nyomait, kimosta az ágyhuzatot. A rendőri jelentésben valóban megemlítik, hogy Marilyn ágyneműje makulátlanul tiszta és gyűrődésmentes volt, noha a színésznőt azon fekve találták meg.