1956 mozgóképen

Nem tudok szomorúság nélkül erre a nemzeti ünnepünkre gondolni, annál az egyszerű oknál fogva, hogy az október 23. napján kezdődött forradalmat végül leverő szovjet csapatok nem csak a magyar népet győzték le, hanem az életben az egyik legfőbb értéktől, a szabadságtól fosztották meg az embereket, országunkat évtizedekig tartó ideológiai elnyomásba, tudati sötétségbe taszítva.

1956. október 23.-án azonban még volt arra remény, hogy ne így legyen, a szabadságra való vágy, a remény, hogy mindez valóban lehetséges, már egészen korán megihlette a filmművészetet is, a forradalom és következményei a mai napig izgalmas és szinte kimeríthetetlen alapanyagot szolgáltatnak.

Nem kétséges, hogy ez az egyik legnagyobb nemzeti ünnepünk, mert ha az életben valamiért, a szabadságért biztosan érdemes küzdeni. Ez az év különösen kivételes, lévén a forradalom éppen 60 évvel ezelőtt zajlott le.

Nézzünk néhány filmet:

Szerelem (1970)

Nem az 1956-os forradalom eseményeit dolgozza fel ugyan ez a megkerülhetetlen klasszikus, viszont tökéletes látleletet fest az 50-es éves Magyarországáról. A történettel megismerhetjük az akkori, számunkra elképzelhetetlen légkört, át tudjuk érezni, mi volt az, ami arra késztette az embereket, hogy az utcára vonuljanak és véget vessenek a sztálini mintára működő rémuralomnak.

A magyar rendező zseni, Makk Károly 1970-ben készítette el a filmet, összedolgozva Déry Tibor két novelláját (Szerelem és Két asszony). A filmművészet maradandó alkotása 1971-ben, Cannes-ban a zsűri tetszését is elnyerve kapta meg a Zsűri Díját, a fesztiválon Törőcsik Mari (Luca) és Darvas Iván (János) színészi játékát is méltatták. Büszkék lehetünk erre a teljesítményre, annál is inkább, mivel olyan korszakban született, amely a kulturális életre is erőteljes hatást gyakorolt, ellehetetlenítve a művészvilág számos nagy alakját.

 A keserédes, fekete-fehérben forgatott film története inkább a két nő, feleség és anyós története, kettejüket kapcsolja össze János, aki az akkori látszatperek következményeként politikai indokkal kerül börtönbe. Felesége, Luca, anyósát kímélendő, azt állítja, János Amerikában van filmet forgatni, ennek alátámasztására leveleket és ajándékokat küld, akkor, amikor mindenki más, rettegve a hatalomtól, elzárkózik a segítségnyújtástól.

Nem csak a különféle emberi kapcsolatokban rejlő értékek hiteles ábrázolása miatt érdemes a filmet megnézni, a gyönyörűen fényképezett képi világ, Tóth János operatőr által teremtett atmoszféra miatt ez a történet a mai napig érdemes a figyelmünkre.

Szamárköhögés (1987)

Gárdos Péter az akkori magyar színészvilág színe-javát felvonultató filmszatírája a nézőpontja miatt különleges alkotás: a főszereplő gyerekek szemszögén keresztül látjuk 1956. október 23.-ájának eseményeit és annak következményeit.  A gyermeki nézőpont mindig egyenesebb, őszintébb, jóval direktebb, mint a felnőttek fájdalmas igazságokat elhallgatni szerető hozzáállása az élet nagy kérdéseihez.  A gyerekek a forradalmi eseményekkel azon keresztül szembesülnek, hogy aznap reggel nem kell iskolába menniük, az egész család bezárkózik, a nagymama pedig golyóval átlőtt kenyérrel tér meg a bevásárlásból. Ezt követi szüleik megváltozott magatartása, a körülöttük megforduló felnőttek sokszor zavaros attitűdje, ami a helyzet kezelésének bizonytalanságából fakad: mi lesz most? A baloldali érzelmű nagymama, az emigrálni akaró anya, mind képviselnek egy-egy személyiségtípust. A korra jellemző, hogy a felnőtteknek nincs mersze nyíltan beszámolni telefonon az amerikai rokonoknak az eseményekről, a tragikomikus még nézni is a hadakozásukat, hogyan lehetne az információt biztonságosan közölni.  A filmbéli Annamari vélt szamárköhögése az, ami miatt végül az emigráció elmarad, a gyerekek pedig egész életükben visszaidézhetik a pillanatot, hogy vajon hogyan alakul az életük, ha mindez mégis sikerül és mi, a nézők is levonhatjuk a tanulságot: sokszor milyen apró mozzanatok alakítják az eseményeket, amelyek aztán az egész sorsunkra kihatással lesznek. 

Szabadság, szerelem (2006)

A tehetséges magyar forgatókönyvíró és rendezőnő, Goda Krisztina nevéhez olyan filmek fűződnek, mint a sikeres Csak szex és más semmi és a Kaméleon. A Szabadság, szerelem című filmjében az 1956-os eseményeket dolgozza fel, amelyhez az alapötletet az az Andy Vajna adta, aki maga is a forradalom leverését követően menekült el Magyarországról.

Bár sötét diktatúra jellemezte az akkori légkört, volt, akiknek jutott siker és csillogás az akkori lehetőségekhez mérten. A vízilabdás fiúk életét a sport tölti ki, a történet idején az 1956-os melbourne-i olimpiára készülnek, miközben kitör a forradalom. A kalandvágyó Karcsi (Fenyő Iván) és Tibi a forradalomban aktív szerepet vállaló Vikihez (Dobó Kata) csatlakozva testközelből élik meg a forradalom eseményeit. Dobó Kata harmatgyenge alakítását leszámítva jó kritikákat kapott a film, nem véletlenül: Hollywoodot idéző ábrázolásmódján, a szerelmet középpontba állító történetvezetésen elég erősen kitapintható Andy Vajna és a forgatókönyvet jegyző, magyar származású Joe Eszterhas által képviselt amerikai hatás, amely miatt alkalmas arra, hogy megszólítsa az egészen fiatal korosztályt is. Goda Krisztina, aki maga is külföldön (Londonban és Los Angelesben) tanulta a forgatókönyvírás és rendezés csínját-bínját, tudta, hogy mit csinál: kiválóan rendezett, az érdeklődést végig fenntartani képes, jó ritmusú filmet készített. Néhol elnagyoltnak hathat, ám az 1956-os eseményeket átélhetővé teszi mindenki számára, emiatt hibái ellenére is szerethető, hiánypótló alkotásnak tekinthető.

A berni követ (2014)

Köbli Norbert már több filmben bizonyította történetmesélési tehetségét, az által írt forgatókönyvből Szász Attila rendezett izgalmas thrillert, közös munkájuk eredménye volt az általam nagyon kedvelt, tavaly bemutatott Félvilág is. Vámos Tibor és Takács Ábel az 1956-os forradalom leverését követően távoztak Svájcba, a történet 1958-ban, Nagy Imre és társai kivégzését követően 2 hónappal játszódik, így a forradalomhoz szorosan kapcsolódik. A két fiatal úgy dönt, taktikával bejutva Magyarország berni nagykövetségére, megszerzik a követségi üzenetek titkosításához szükséges kódkönyvet. Az akció nem egészen úgy sül el, ahogy azt eltervezik, ezt dolgozza fel a történet, krimikre jellemzően, a zsáner kötelező elemeit felvonultatva, melyet mégsem érzünk elcsépeltnek, köszönhetően a kiváló színészi játéknak és az ’56-ot követő komor hangulat hiteles ábrázolásának. Bár televíziós forgalmazásban jelent csak meg, moziban is megállta volna a helyét ez a valós történelmi eseményeken nyugvó film, ami bizonyítja, hogy ebben a műfajban és erről a korszakról is lehet jó magyar filmet készíteni, széles nézőközönséget megszólítva, igényesen, így joggal remélhetjük, hogy a jövőben több ilyen születik majd. 

Szerző: Szelőczei Ági

Képek: port.hu, index.hu