Steampunk jelmezekben Kean, a színész

Szerelem, féltékenység, és még egy szökevény menyasszony is felkavarja a kedélyeket. Alexandre Dumas eredeti darabját Jean Paul Sartre írta át, amelyből Hamvai Kornél készített a Thália Színház számára egy két felvonásos változatot. Kean, a színész a Tháliában március 5-én kerül bemutatásra.

Edmund Kean – a 19. századi angol színészóriás – szinte mindent megkap az élettől, sikert és hírnevet, csupán a magánélet boldogságát nem, hiszen csak másodrendű állampolgár, akit leginkább arra használ a mindenkori arisztokrácia és hatalom, hogy szórakoztassa őket. Csakhogy Kean, a színész halálosan beleszeret (?) az arisztokrata dán nagykövet feleségébe, Elénába, akit viszont már Kean ivócimborája, a walesi herceg is kiszemelt magának. Mindeközben Anna Damby, egy sajtkereskedő polgár fiatal lánya – ráadásul Lord Mewill jegyese – éppen a „színész Keant” üldözi csodálatával és szerelmével.  

Aztán kitör a botrány Kean saját közegében, a színházban!

Kean-t Szervét Tibor alakítja, régi elképzelése teljesült ezzel. További szerepekben Molnár Piroskát, Csányi Sándort, Gubás Gabit, Pindroch Csabát, Szabó Erikát és Bán Bálintot láthatják a nézők.

A darab rendezője, Kelemen József elmondása szerint a Kean, a színész egy vad-romantikus történet, amelyben egy bonyolult szerelmi sokszög bontakozik ki. Az egzisztencialista mű azt a nehéz kérdést feszegeti, hogy hol végződik a civil ember, és hol kezdődik a művész, a darab pedig folyamatosan reflektál a saját világunkra. A jelmezek a steampunkot idézik, és egy olyan izgalmas világ tárul a szemünk elé, amely tele van romantikával.

A rendező szándékosan nem nézte meg a nagy elődöket, saját inspirációit kívánja követni.

Mini-interjú Kelemen József rendezővel:

Hol végződik a színész és hol kezdődik a civil ember kérdése napjainkban is nagyon aktuális.

Amióta színház van a világon, nyilván mindig felmerül ez a kérdés. A színésznek az a dolga, hogy teljes személyiségével képviselje egy színpadi szereplő érzéseit, gondolatait, cselekedeteit. Ezért aztán óhatatlanul belekeveredik a magánélete a szerepbe. Ez néha nagyon fájdalmas. Egy figura élettel való „feltöltése” terápiás munkaként is felfogható számára. Sikerre vágyik és szeretetre, és ha ezt nem kapja meg a nézőktől, akkor nagyon el tud keseredni.

Rendezőként mi neked a legnagyobb kihívás ebben a darabban?

Mindannyiunknak számos története van színházról, színházi emberekről, szerelmekről, válásról, identitáskeresésről, amikről ez a darab szól – néhol talán érzelgősen, a romantika túlzó eszközeivel. A legnagyobb kihívás, hogy ezeket a tartalmakat a lehető leggazdagabban ábrázoljuk. Arra törekszünk, hogy a szereplők közti szenvedélyes viszonyokat tisztán, érthetően, ugyanakkor szórakoztatóan fogalmazzuk meg.

Milyen korban játszódik a darab? Milyenek lesznek a jelmezek?

Az írott darab a kora romantika kora, az 1820-as évek, mi ezt egy picit kitágítottuk az egész 19. századra, nem ragaszkodtunk teljesen a korhű viselkedéshez. Megpróbáltuk egy picit maiabbá tenni a történetet, de mégis ott tartani, ahol még érvényes tud lenni például egy párbaj. A jelmezek a steampunk vonalát képviselik, ami a romantika ruházatából alakult ki, annak habossága, merész vonalvezetése, gazdagsága jelenik meg benne – Velich Rita tervezésében – mai értelemben megfogalmazva.

És a díszlet?

Bagossy Levente a díszlettervező. A darab három helyszínen játszódik: a Dán nagykövetségen, Kean öltözőjében és a Drury Lane Színházban. Leventének sikerült apró változtatásokkal egy kis térbe megfogalmazni három teret. Finoman cizellált, otthonos kicsi színházat tervezett a Thália színpadára.