Emma Watson és a feminizmus – egységes norma vagy egyéni ideál?

Emma Watson, mindenki Hermione Grangere, aki nem mellesleg az ENSZ jószolgálati nagykövete, a Vanity Fair amerikai magazinban pózolt a múlt héten legújabb filmje, A szépség és a szörnyeteg  bemutatása alkalmából. A lapban közölt képei közül az egyiken melltartó nélkül szerepel az ifjú szépség, bár mindent azért nem mutat meg.

A szóban forgó fotó pár óra alatt hihetetlen mennyiségű indulatot generált az olvasók körében,  akik a közösségi média különböző platformjain adtak hangot érzelmeiknek: a többségében negatív komment között azért néhány támogató vélemény is megjelent.

Sokan azért támadták a színésznőt, amiért számos feminista megnyilatkozása és tette dacára bevállalt egy olyan fotósorozatot, amely szerintük a nőket tárgyként bemutató szexista propagandára hajaz.

A botrány azonban egy valóban fontos témát emelt a vita középpontjába, hiszen a feminizmus egyik legalapvetőbb tétele, hogy a nőknek joguk van úgy bánni a testükkel, ahogy akarnak. Januárban az USA-ban megrendezésre kerülő Women’s March résztvevői azért vonultak az utcára, hogy elfogadtassák a társadalommal: senki másnak nem lehet beleszólása abba, hogy mit csinálnak a nők a saját testükkel, legyen szó akár az abortuszról, akár csak egy magazinban közölt fotóról.  

Emma Watson így nyilatkozott az ügyről: „A feminizmus arról szól, hogy választási lehetőséget adjunk a nőknek, de nem egy bot, amivel a többi nőt üthetjük. Ez a szabadságról, a felszabadításról és az egyenlőségről szól. Nem értem, hogy a melleimnek mi köze ehhez. Nagyon zavarba ejtő az egész dolog, magam is zavarban vagyok, és az emberek többsége is így van ezzel.”

A feminizmus definíció szerint egy olyan politikai eszme, amely a nők jogainak képviseletét, a nemek közötti hierarchia eltörlését, a nők és a férfiak szociális, politikai és gazdasági egyenlőségét kívánja elérni. A mozgalom első hulláma a 19. századra tehető, amikor is kiharcolták a nők szavazati jogát. Akkoriban a feminizmus szóhoz az emberek nagy többsége negatív konnotációt kapcsolt, és ez nagyjából még ma is így van, főként azért, mert az emberek többsége nincs tisztában a fogalom pontos jelentésével, s amit nem ismer, attól fél.

Sokan hiszik azt, hogy a nemek közötti egyenlőség már megvalósult, így fölöslegesnek vélik a feminizmust, mert szerintük ma a nőknek megvan a lehetőségük, hogy karriert építsenek vagy  vezetői pozícióba kerüljenek. Azt szinte észre sem veszik, hogy ugyanazért a munkáért a nők a férfiak fizetésének mindössze 80%-át kapják, s hogy továbbra is létezik az úgynevezett üvegplafon, ami a nők szakmai felemelkedését gátolja. Az elférfiasodott gazdasági szféra erős zártsága miatt a nők csak nagyon ritkán, különlegesen nehéz munka és nem kevés áldozat árán kerülhetnek vezető pozíciókba.

Nemcsak a nők szakmai karrierjét, hanem a magánéletét is meghatározza az egyenlőtlenség. Az abortuszkérdés is régóta meghatározó eleme a feminista harcoknak. Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke nemrégiben aláírt egy törvényt, amely megtiltja, hogy állami pénzekből finanszírozzák azokat a nem-kormányzati szervezeteket, amelyek támogatják és népszerűsítik az abortuszt.

A Watson fotója nyomán kirobbant felzúdulás arra is rávilágított, hogy a feminizmusnak nem csak a férfiak körében vannak ellenségei, a nők egymás között sem tudnak megegyezni arról, hogyan érjék el az egyenlőséget, és mi tartozhat bele ebbe a vágyott célba.

Egy dolog azonban biztos: ha Watson kisasszony bármelyik férfi kollégájáról készült volna egy máshogyan merész kép, egyetlen közösségi fórumon sem vitáztak volna róla.

A képek forrása: http://variety.com http://metro.co.uk/ és http://www.google.com