„Tudom, hol dobog a ruha szíve”

 

A kezdeti ambíciókról:

„Nagyon szerény anyagi lehetőségeink és nagyon nagy reményeink voltak. De már akkor is tudtam: olyan ember nyomát szeretném magam után hagyni, aki nem ösvényt, hanem utat taposott ki.

Legjobb társaság:

„Volt idő, amikor kilenc macskát is tartottam. Nem tudok róla, hogy lenne kedvenc időtöltésem. Házakat gyűjtök, ja és macskákat. Egy bizonyos életkor után félre teszik az embert. Senki nem hív el, hogy menjünk moziba. Nem fogod elhinni, de van úgy, hogy este a macskámmal nézem a tv-t vagy vele olvasok.”

Nélküle sehova:

„Mármint az órám nélkül. Van egy régi tengerészkék kasmírpulóverem, amit mindig, még nyáron is magammal viszek, meg egy vésett gyűrűm. A régi meg a mostani szerelmemet jelképezik.”

Mérföldkő:

„A 60. születésnap több mindent is jelentett. Kérdőjelet: mi jön ezután? Felkiáltójelet: megérkeztem! Pontot: itt vagyok. Kettőspontot: itt vagyok, és megyek tovább. Este lefekvéskor azt mondom : ugyan, nevetséges már ez az egész. Reggel, mikor felébredek azt mondom: Gyerünk tovább, tovább.”

Tökéletlenség dicsérete:

„Nagyon elegem volt az uniformizálásból, mindenki egyformán nézett ki, végső soron még egy testi hiba is egyedivé tehet egy embert. Nekünk a tökéletlenséget is korrigálnunk kell. A rossz ízlés, a csúnyaság, a közönségesség ösztönöz a szépség keresésére.”

Amik sosem mennek ki a divatból:

„James Dean pólója és farmerja, Marlon Brando fekete bőrdzsekije. A Kelly táska. A hátizsák. A Chanel bizsu. A hippik indiánékszerei. A bikini és az egyrészes fürdőruha. És a cipők közül? Chanel szandálja. A Nike. A Timberland. Az évszázad végéről pedig a téli szandál és a nyári csizma.”

Bírálatok, visszajelzések:

„Szívesen fogadom a kritikát, de nem attól, aki fekete napszemüvegben ül be a bemutatóra, aztán hiányolja a színeket. Az utca embere a legjobb zsűri, mert romlatlan az ízlése.”

Angolok, akik elbűvölően rosszul öltözködnek:

„Van annak valami különös bája, ahogy az angol férfiak öltözködnek. Még ha rosszul is, a fizikumukban van bizonyos báj. Többnyire magasak és nem széles vállúak. Tehát ha kissé esetlenek vagy kissé ügyetlenek is, attól még elegánsak.”

London mindenekfelett:

„Szeretem Londont, nagyon fontos nekem. A divattörténete az én szememben mítosz. Imádom Londont. Nem beszélek angolul, így nem érthetem az összes árnyalatát, de azt látom, hogy mennyire civilizált város. Élvezetesek az életterei: a parkok, a kis házak, a lakások, a szállodák.”

David Beckhamről:

„Napjaink egyik legbefolyásosabb személyisége nagyban hozzájárul a férfinem mentalitásváltozásához. Nem feledkezhetünk meg róla, hogy a futball- egy szupermacsónak számító sport- legnagyobb sztárjai közé tartozik, amelyben mindeddig agresszívan férfias játékosok vitték a prímet. Ő változást hozott, ezért példakép.”

Eleganciáról:

„A hülyék sosem elegánsak. Az intelligens ember ezzel szemben két rongyot is ésszerűen passzít össze, tehát mindig elegáns. Az elegancia csúcsa, ha önazonosak vagyunk.”

Női társadalomról:

„Nincs szép és buta nő. A szép és buta nő sztereotípiája már a múlté. Meghaladták a nők. Meggyőződésem, hogy a nőknek már nem kell bizonyítaniuk, hogy menedzserként is megállják a helyüket, hogy tökéletesen képesek gondját viselni az egész világnak az összes problémájával együtt. Hiszem, hogy visszatérnek nőiesebb, kellemesebb és vonzóbb megjelenésükhöz, mert az utóbbi időben szerintem egyre merevebbé, ridegebbé kezdtek válni.”

A folytatásról:

„Nyolcvanöt éves korig képtelenség tervezni. Csak abban reménykedem az Armani Armani nélkül is fennmarad. A divattörténészek valószínűleg úgy fognak elkönyvelni, hogy én fedeztem fel, hogyan kell a ruhákat kibelezni. Azt hiszem felszabadítottam a férfiakat a szürke öltöny rabsága alól, amely büntette a testet, és amelyben úgy néztek ki, mintha skatulyába lettek volna csomagolva. Egyszóval, tudom hol dobog a ruha szíve.”

Forrás: PaolaPollo: Giorgio Armani szerint a hülyék sosem elegánsak című könyv