Skip to main content
|
by: Veszeli Annamária

Egy csillag táncra perdült, s az alatt születtem én

Harold Bloom, az irodalomtudományok doyenje William Shakespeare drámáit Homérosz és Vergíliusz alkotásai mellett az egyetemes irodalmi kánon csúcspontjaként jelölte meg. 

 A Shakespeare-kutatók döntő többsége napjainkban úgy véli, hogy bár Shakespeare-t április 26-án tartották keresztvíz alá, április 23-a volt mind születésének, mind pedig halálának napja.

Apja kesztyűkészítő, anyja egy földműves lánya volt, így származása az Erzsébet-kori Angliában harmadik gyermekként hét testvére között nem biztosította számára, hogy az akkori klasszikus alapműveltség megszerzését követően egyetemen vagy egy idősebb művésztől tanulhasson.  Előnyös házassággal sem tett szert vagyonra vagy tekintélyre.  Zsenialitása azonban felülkerekedett az akadályokon, művei túléltek minden izmust és irodalmi zsánert. Drámáit halála után 400 évvel is a legtöbbet játszott és olvasott irodalmi művekként tartatják számon, melyeket a világ összes élő nyelvére lefordítottak. 

Irodalmi szárnypróbálgatásai 1592-ben kezdődtek, amikor Londonban Robert Green publikálásában megjelentette első verseit. Színészként is bemutatkozott, ám igazi tehetsége az írásban nyilvánult meg.  Sikereinek köszönhetően megszerezte a Globe Színházban működő „Lordkamarás Emberei“ 1603-tól Királyi Társulat résztulajdonát.

Drámái közül a II. Richárdot, a Rómeó és Júliát, a Szentivánéji álmot és a Velencei kalmárt I. Erzsébet udvarának is előadták. I. Jakab trónra lépését követően a Globe Színház társulata mint hivatalos királyi társulat működött tovább.  A Lear Király, a Macbeth, valamint az Antonius és Kleopátra bemutatását követően 1609 és 1611 között publikálta szonettjeit. Fia halála után megromlott az egészsége, ezért visszatért szülővárosába.  Az égiek alig több, mint két emberöltőt szántak neki a földön. 1616-ban távozott el az élők sorából, mégis 38 színdarabot, 154 szonettet és 2 elbeszélést hagyott hátra az utókornak. 

Harold Bloom az irodalom főpapjaként Shakespeare életművét mint szakrális írások összességét méltatja, amelyből a mai angol nyelv ered, és amely mesterien ötvözi a modern pszichológia  és antik mitológia elemeit olyan egyedi és utánozhatatlan zsenialitással, amellyel újjáteremti magát az Embert. 

Hasonló cikkek

Hírlevél