A Mikulás csonttöredékét azonosították?

Az időszámításunk szerinti 343-ban elhunyt Szent Miklós korából származó csonttöredéket vizsgáltak meg az Oxford Egyetem kutatói. A szénizotópos kormeghatározás igazolta, hogy a szentnek tulajdonított ereklye valóban a IV. századból való, de hogy tényleg az övé volt-e, az még bizonyításra vár. 

Az oxfordi kutatócsoport szerint ezek voltak az első vizsgálatok, amelyeket a csontokon végeztek. A mai Törökország területén meghalt Szent Miklós állítólagos ereklyéi az olaszországi Bari egyik kriptájában találhatók a 11. század óta.

Népszerűsége és a Mikulás alakját megteremtő legendája miatt több helyszínen is őriznek olyan csontokat, amelyeket neki tulajdonítanak, eredetiségük azonban kérdéses. 

                                                                                        Bari, San Nicola bazilika

Több száz ilyen csont létezik, az egyik gyűjteményt egy velencei templomban őrzik – olvasható a BBC honlapján. Az Oxford Egyetem kutatói ezúttal egy medencecsont-töredéket vizsgáltak, amelyet egy franciaországi templomban őriztek, és amely ma az amerikai Illinois államban élő Dennis O’Neill atya tulajdona.

„Sok más ereklyéről bebizonyosodott, hogy jóval későbbről származik. Ez esetben azonban elképzelhető, hogy éppen maga Szent Miklós csontjáról van szó” – mondta Tom Migham, a kutatást végző központ igazgatója. A kutatók a továbbiakban DNS-tesztekkel szeretnék megállapítani, hogy a Szent Miklósnak tulajdonított csontok közül hány köthető egyetlen személyhez, és hány állhat kapcsolatban az Oxfordban vizsgált csonttal.  

                                                            Szent Miklós sírja Bariban, a San Nicola bazilikában

A tudósok különösen kíváncsiak arra, hogy vajon a most vizsgált medencecsont-töredék illeszkedik-e a Bariban őrzött csontokhoz, amelyek között nincs teljes medencecsont. Szent Miklós a hagyomány szerint a 3. században született a kis-ázsiai Patarában, gazdag kereskedőcsaládban. Szüleit már kiskorában elvesztette, egyik rokona nevelte fel, és ismertette meg a kereszténységgel is.

Megtérése után jótékony célokra osztogatta szét örökségét, a hívők pedig égi jelre megválasztották Müra (ma: Demre) püspökévé. Jótékonykodásával vívta ki az emberek tiszteletét és szeretetét, tettei miatt már életében szentnek tartották. A nagylelkűségéhez és kedvességéhez fűződő történetek nyomán alakult ki a Mikulás-kultusz. Halála után püspöki székhelyén temették el, ám a korabeli források szerint itáliai kereskedők 1087. május 9-én sírját kalózokkal feltörették, és csontjait a dél-olaszországi Bariba vitték.

Forrás: BBC/MTI

Fotó: T. HIGHAM & G. KAZAN /EPA