Forradalmi lángba borult Európa

Az 1848-as forradalomról mindenkinek március 15-e, és a magyar szabadságharc jut az eszébe. Pedig a hazai események csak egyike volt az Európán végigfutó lázadásoknak.

Közös hév, eltérő okok

Bár a forradalom szinte Európa összes országán végigsöpört, mindenhol más-más indok állt mögötte. Közös pontként a munkásosztály létszámának, és a polgárság gazdasági erejének növekedése nevezhető. Igaz, ez is elsősorban Nyugat-Európára volt igaz.

Az uralkodó dinasztiák önkényesen, az országgyűlések jogkörének erős korlátozásával uralkodtak. Legfontosabb céljuk saját hatalmuk növelése volt.

A gazdaságilag és politikailag is erősen tagolt Itáliában több lázadás is kitört. Milánóból sikerült  az elnyomó osztrák sereget  kiűzni, a Nápolyi Királyságban alkotmányt adatott ki a nép az uralkodóval, melyben az alattvalók és saját jogát foglalta írásba.

Az itáliai városállamok fő célja egy egységes nemzetállam megteremtése volt.  A győzelemig még több évet kellett várni: 1861-ben kiáltották ki az Olasz Királyságot, mely még nem foglalta magába Rómát és Velencét.

Franciaország

A feszültség gócpontja Franciaország volt, ahol az elégedetlen munkások robbantották ki a forradalmat. Lajos Fülöpnek, az éppen regnáló királynak el kellett menekülnie az országából, ha nem akarta, hogy Párizs népe felkoncolja. Alkotmányozó nemzetgyűlés ült össze a francia fővárosban, hogy olyan szabályokat alkossanak, mely a társadalom szegényebb rétegeinek igényeit is szem előtt tartja.

Az új törvények értelmében a 21. évüket betöltött férfiak választójogot kaptak, a végrehajtó hatalom élére pedig négyévenként elnököt választhattak.  A kiformálódó demokratikus rendszer leginkább az Amerika politikai struktúrára hasonlított leginkább. Bár a munkások úgy érezték, az ő helyzetük semmit sem javult, és lázongásaik továbbra sem szűntek meg, a hadseregnek már sikerült elfojtani az engedetlen hangokat.

Habsburg Birodalom

A Habsburg Birodalom Európa legjobban megosztott állama volt. Az osztrák dinasztia uralkodott Észak-Itália jelentős részén, a kelet-német államokon (például Bajorországon), Csehországon és Magyarországon is. Tagolt volt földrajzilag, gazdaságilag és (az itt élő rengeteg különböző nemzetiségű lakosnak köszönhetően) társadalmilag is. Az uralkodót a németlakta területeken császárnak, Magyarországon és Csehországon királynak hívták. Nemcsak a megszólítása volt más a birodalom vezetőjének a különböző területeken, de politikai hatalma is.

Noha az 1848-49-es szabadságharcot általában csak magyar-osztrák viszonyban értelmezzük, nem szabad elfelejtenünk, hogy egy hatalmas birodalomról van szó, melynek számos népcsoportja elégedetlen volt és részt vett az eseményekben.

A csehek első megmozdulásai 1848. március 11-én voltak. A birodalom átalakítását akarták kivívni, méghozzá úgy, hogy ők is részt vehessenek az őket érintő gazdasági és politikai kérdések eldöntésében, hiszen sokkal kevesebb joguk volt, mint például a magyaroknak.

A német fejedelemségek, ahogy itáliai sorstársaik, szintén egy államban szerettek volna egyesülni. A Habsburg Birodalom hevesen ellenezte a németajkú területek összefogását, hiszen attól tartottak, hogy egy újabb államot hoznának létre a birodalomban. Ettől is félelmetesebb alternatíva volt, hogy a katonailag egyre erősebb Poroszország elfoglalja tőlük a kérdéses területeket, és egy olyan Németország születik meg, melynek az osztrákok nem részesei. Ez Ausztria számára hatalmas bukást, ha nem a birodalom teljes megszűnését jelentette volna.