Fehérköpenyes összefogás – A Brit Magyar Orvostársaság első kongresszusa

Dr. Rákóczy György, A Brit Magyar Orvostársaság egyik alapítótagja a 2000-es évek elején hagyta el Magyarországot. Először Hollandiában dolgozott egy gyermeksebészeti főorvosként, majd  Manchesterbe telepedett le, ahová orvoshiány miatt hívták. Utazásai során családja, felesége és két gyermeke végigkísérte őt.

Az orvos szakmai tapasztalatairól és az Orvostársaság múltjáról, jelenéről és célkitűzéseiről mesél a We! Magazinnak.

– Családostól külföldre költözni nem könnyű feladat. Ti hogyan boldogultatok vele?

– A gyerekek 6 és 8 évesek voltak, amikor Hollandiába költöztünk. A kisebbik szinte egyszerre tanult meg magyarul és hollandul írni-olvasni. A kicsik lelki fejlődésben komoly terhet jelent, ha különböző országokban nőnek fel.

– Milyen terhekre gondolsz?

– Angliában nagyon sok külföldön született, tinédzserkorában idekerülő gyerek igényel pszichológiai ellátást. Teljesen más egy gyermekkori barátság Magyarországon, mint idekint. Otthon sokkal mélyebb és fontosabb szerepet tölt be, mint itt. Ennek ellenére osztályelsők voltak a gyermekeim. A jó tanulási eredmények hozzásegítik őket ahhoz, hogy olyan kapcsolatokat építhessenek, melyekre később alapozhatnak.

– A feleségednek is voltak nehézségei?

– Ő rhematológusként dolgozik. Vizsgákat tett, gyakorlatokra járt, tovább képezte magát Angliában. Fél év alatt sikerült a szükséges, új, praktikus tudást megszereznie, hogy konzultánsként dolgozhasson.

– Neked milyen kapcsolatod volt az országgal? Voltál már ezelőtt Angliában?

– Magyarországon hagyomány volt, hogy a fiatal gyermeksebész szakorvosok egy évet Angliában töltöttek a képzésük részeként. Én is voltam egyéves gyakorlaton Glasgowban, 1991-ben. Erős baráti és szakmai kapcsolat van az angol és magyar gyermeksebészek között. Vannak más területek is, például az aneszteziológia, ahol a külföldi gyakorlat szinte része a képzésnek.

– Ezek szerint a legtöbb orvos csak továbbképzés céljából utazik Angliába?

– A fiatalok nem úgy indulnak neki, hogy az egész életüket itt éljék le, csak egy páréves tréning idejére szeretnének kint maradni, hogy kellő tapasztalatot szerezzenek. A frissen lediplomázott orvosok és orvostanhallgatók fejlődni akarnak. Gyorsan és eredményesen, nem akár tíz évet is rászánva életükből. Otthon több helyen azért nem kap megfelelő tréninget a hallgató, mert a már praktizáló orvosok úgy gondolják, hogy potenciális versenytársat képeznének ki.

– Ezek szerint az angliai továbbképzésben szeretnétek segíteni a fiatal magyar orvosokat?

– Az egyik célkitűzésünk az, hogy elősegítsük az angliai továbbképzését a magyar orvosoknak. Létrehozzunk egy hivatalos, jól megszervezett opciót arra, hogy a szakvizsgára készülő, vagy már lediplomázott orvosok itt is tovább képezhessék magukat. Ha ez jól szervezetten történik, a tréning után sikeresen vissza is tud térni Magyarországra. Senki ne gondolja, hogy a külföldi tanulmány az első lépcsőfok a kivándorlásban. Én magam is háromszor próbáltam munkát találni Magyarországon az utóbbi tíz évben, de nem sikerült. Nem azért akartam hazamenni, mert nem lenne jó a fizetésem, vagy nem éreztem volna jól magam. Van, ami ennél fontosabb, például a család, és az a kultúrkörnyezet, mely Magyarországon van.

– Hogyan tudjátok a magyar orvosok hazamenetelét, magyarországi elhelyezkedését segíteni?

– Szeretnénk, ha hazafelé is nyitva lennének a kapuk az orvosok előtt. Angliában az éves akkreditációk, továbbképzések magas szintűek, elfogadásuk jól szabályozott, nyilvántartásuk elektronikus. Dolgozunk rajta, hogy a hazai orvosi nyilvántartási rendszer ezt automatikusan elfogadja és ez alapján minden Angliában dolgozó orvosnak otthon is folyamatosan érvényes működési engedélye legyen. Sok fix pacientúrával rendelkező magyar orvos azért nem fogadja szívesen a hazatérő kollégáját, mert az illető külföldön megszerezett tudása jobb szakemberré tette nála. Elfogadottá kell tenni, hogy az orvosok külföldre menjenek továbbképzésre, s hogy utána hazatérjenek praktizálni. Mindehhez az Orvosi Kamara segítségét is kértük.

– Külföldiként mennyire nehéz elkezdeni a praktizálást?

– Az Európából Angliába érkező orvos regisztrációja két hét alatt megtörténik, mely után dolgozhat is. Az aktuális kórház feladata, hogy megtanítsák az elektronikus rendszerek kezelését és az egyéb tudnivalókat. Ez két-három nap alatt megtanulható.

– Mit gondolsz, a magyar, vagy az angol orvosi képzés a jobb?

– A magyar elméleti képzés mindenképpen jobb. Sokkal megalapozottabb, ez vitathatatlan. Viszont Angliában sokkal gyakorlatiasabb a képzés, mint Magyarországon. Míg odahaza gyermeksebész szakvizsgára készülők egy adott műtétből csak egyet végeznek el a diplomázás előtt, itt tízet is. Sajnos a két oktatási rendszer közötti különbség nem javul.

– Mi a helyzet a praktizáló orvosokkal? Olyan körülmények közé kerültél, amilyenre számítottál?

– Az a munkamennyiség, melyet egy magyar orvosnak kell elvégeznie nap mint nap, egy angol kolléga számára képtelenség lenne. Évekig tartott, mire le tudtam lassulni. Ez a nővérekre is vonatkozik, odahaza ők is sokkal leterheltebbek.

– Hogyan született meg a brit magyar orvostársaság megalapításának az ötlete?

– Amerikában és Európa egyes országaiban már működnek ehhez hasonló szövetségek. Az ő példájuk megmutatja, mennyiben segíti az összefogás ott dolgozó magyar orvosok kapcsolattartását és munkáját. Tudjuk, hogy két magyar orvos másképp tud egy problémát megbeszélni. Részben azonos alapképzésük miatt, részben könnyebben tudnak szót érteni egymással anyanyelvükön. Sok rendelet, szabály, protokoll van Angliában, mely különbözik az otthonitól. Ha valamit nem értünk ezek közül, sokkal őszintébben meg tudjuk beszélni mi, magyarok ezt egymás között.

– Úgy tűnik ebből, hogy az Angliában élő magyar orvosok között nagyon szoros az együttműködés.

– Kétségtelen, hogy amikor ideérkeznek a magyar orvosok, mindenkinek az az elsődleges célja, hogy asszimilálódjon, ne látszódjon rajta, hogy külföldi. Ez bizonyos szempontból létkérdés, mivel elsőként angol kollégákkal kell felvenni a kapcsolatot, hogy be tudjunk illeszkedni, és az angol nyelvtudásunkat is így lehet fejleszteni. Ha ez a kapcsolatrendszer már kiépült, a magyar kollégákkal is szorosabb együttműködésre lépnek.

– Sok nemzet orvosa dolgozik Angliában?

– Az orvosi sokszínűség nagyon jellemző. A doktoroknak körülbelül a 15-20%-a nem angol születésű, illetve nem az angol nemzetszövetség országaiból származik. Manchesterben a radiológián, a transzplantáción, a gyereksebészeten és az aneszteziológián is dolgoznak magyarok.

– Hogyan alakult meg a társaság?

– Hárman hoztuk létre, Dr. Végh Attilával és Dr. Kerecsényi Péterrel, 2015-ben. Egymástól függetlenül is úgy gondoltuk, hogy szükség van a kinti orvosok összefogására. Mindannyiunk körül volt három-négy olyan magyar kolléga, aki szívesen csatlakozott hozzánk. Az orvoskamara megalapítása előtt már volt két manchesteri orvostalálkozó.

– Kongresszust azonban most szerveztek először. Mennyiben lesz ez másabb ez eddigi orvosi találkozóktól?

– Azok csak egy közös vacsorát jelentettek, kötetlen beszélgetéssel, nem tudományos jellegű ismerkedéssel. A május 6-7-ei kongresszus egy kétnapos, multidiszciplináris konferencia lesz, mely minden szakterületre nyitott. Érkeznek magyar orvosok Bristolból, Cambridge-ből, Edinbugh-ból és Londonból is.

– Hogyan sikerült rátalálni a Nagy-Britanniában dolgozó magyar orvosokra?

– Nehéz folyamat volt, az interneten kezdtük a kutatást, külön-külön szakterületenként. Amikor sikerült valakire rábukkannunk, nagyon lelkesen fogadták a Brit Magyar Orvostársaság hírét.

– Milyen célkitűzéssel tartjátok meg a kongresszust?

– Szeretnénk, ha csatlakoznának a vezetőséghez új emberek, akikkel együtt tudjuk tervezni a közös jövőnket. Továbbá egymás megismerése, segítése, a beilleszkedés megkönnyítése, de talán legfontosabb az otthoni egészségügyi vezetéssel való párbeszéd lehetősége, hogy tapasztalatainkkal segíthessünk.

– Mit szeretnétek elérni ezután?

– Szeretnénk, ha az Angliából érettségiző magyarok Magyarországon is továbbtanulhassanak, mivel sokakban megvan rá az igény. A probléma az, hogy itt az érettségi eredménye később derül ki, mint otthon, ezért nem tudnak időben jelentkezni a magyarországi képzésre, csak akkor, ha egy évvel később teszik.

– Miért akar ilyen sok magyar fiatal Magyarországon egyetemre járni?

– Nem könnyű magyarként élni Angliában, mivel rengeteg lemondással jár. A tinédzserek is érzik ezt, nem tud mindenki jól beilleszkedni, nem tudnak olyan emberi kapcsolatokat kiépíteni, melyekre szülőhazájukban könnyebben szert tehetnének. A magyar államnak is előnyös lenne, ha megoldhatnánk ezt a problémát, ugyanis az Angliából hazatérő magyar diákok fizetnének a képzésért és az otthoni lakhatásért, akár a kollégiumot, akár az albérletet választják.

 A We! Magazine sok sikert kíván a kongresszushoz és a Brit Magyar Orvostársaság céljainak eléréséhez!