Az új népbetegség: az inzulinrezisztencia

Az IR alapvetően a cukoranyagcsere betegsége a 2-es típusú cukorbetegség előszobája. De mivel igen összetett tüneteket produkálhat ez az állapot, így nagyon nehéz diagnosztizálni. Sokszor évekig rejtve marad orvos és páciense előtt is.

A vércukorszintünk szabályozásában fontos szerepet játszik az inzulin, amely segít abban, hogy a sejtekbe eljusson, a táplálék vagyis a cukor.

Inzulinrezisztencia esetén a hasnyálmirigy által termelt inzulint a sejtek nem ismerik fel, így nem tudja a hatását kifejteni. A cukor felhalmozódik a vérben, a sejteknek pedig máshonnan kell energiához jutniuk. A szokásos normál mennyiségű inzulin nem elegendő ahhoz, hogy a megemelkedett vércukorszint csökkentjen,

ezért a hasnyálmirigy még több inzulint termel, ami tovább fokozza az éhségérzetet, ezáltal növeli az elhízás kockázatát.

Tünetei nagyon változatosak, ide tartozik többek között a hajhullás, éjszakai izzadás, bőrviszketés, elhízás, rendszertelen menstruáció, meddőség, fáradékonyság és megemelkedett vérnyomás is. Azonban sokszor tünetmentességgel jár ez a betegség, még az éhgyomorra végzett vércukorszint mérés sem mutatja ki, az inzulinrezisztenciával élők esetén teljesen normális eredményeket produkálhatnak, csak terhelésese vércukor vizsgálattal tudják kimutatni a problémát.  Kezelése összetett a legtöbb esetben életmódváltással jár, rendszeres sporttal, a szénhidrát fogyasztás mérséklésével jól szinten tartható ez az állapot, súlyosabb esetekben azonban még gyógyszeres kezeléssel kell kiegészíteni a diétát és a testmozgást.

Szerző: Böröczky Katalin