Kell-e udvarolni?

A második világháborúig kötött formái voltak az ismerkedésnek. A fiatalok leginkább bálokban, egy-egy teadélutánon találhattak egymásra. Még az öltözködésnek és a beszédmódnak is szigorú szabályai voltak. Nem lehetett akárhol, akárhogy új embereket megszólítani, megismerni; és előfordult, hogy amikor egy harmadik szereplő is részt vett a randevún, a hölgykísérő, a gardedám.
Nem lehe­tett ajtóstul rontani a házba. A kapcsolatok kibontakozásához pedig idő kellett.
Manapság korántsem ez a jellemző; a fiatalokból ellenérzést vált ki mindenfajta konvenció, szabály. Így a régimódi romantika – sajnos – a kihalás szélére került. De ami a leginkább hiányzik a mai ­bimbózó kapcsolatokból, az az idő. Elvesztek a hosszúra nyújtott ismerkedések, a beszélgetések, hiányzik az igény az intellektualitás iránt. Egy diszkóban vagy moziban nem lehet beszélgetni, legalábbis az esélye igen csekély. Emiatt alakult ki az alacsony társalgási kultúra. Nincs közös elmerülés egymás addigi életében, amikor szinte minden nüánszra kíváncsiak vagyunk a gyerekkortól kezdve addig az időig, amikor összehozott a sors minket. Nincs epekedés a válasz iránt, csak interakció: mindketten tudjuk, mit akar a másik, hát rögtön a lényegre térhetünk. Nem fontos a téma, sem a nyelvi kultúra, minek húzzuk az időt? 

A tegnapra is igaz volt, de a mára még inkább igaz: a kicsit félénkebb típusú, az inkább lelki beállítottságú ­emberek nem találják a helyüket. ­Idegen nekik a mai világ.
Az udvarlás divatjamúlt szokássá vált, bár azért akadnak még férfiak, akik tudják, hogyan kell ­hódítani. Ez is egy játék, amelyben az én is adok, és én is kapok forgató­könyve él. S közben ­kiderül számunkra, rejt-e valami többet ez a történet. 
Ez az az időszak, amikor még el lehet menekülni, ha kiderül, hogy különbö­ző dolgokban lelitek örömötöket; ekkor még mindig „vissza lehet táncolni” ­különösebben kínos szakítás és megbántás nélkül. Nagyon ­fontos, hogy a nők adják meg a férfiaknak a ­lehetőséget, hogy udvarolhassanak nekik. Adjanak teret a hódítóknak, hogy megtudhassák, mit várhatnak el egy esetleges kapcsolattól. 
­Érdemes az udvarlást tudatosan tervezni, és mint egy kidolgozott stratégiát megvalósítani. 

Fiatalokat kérdeztünk, vajon ők hogy állnak
az udvarlás kérdésével

Lányok:

– Igényled az udvarlást? Egy­általán, manapság mi számít annak?

– Igen, ha komolyabb kapcsolatra vágyom és nem csak testire, akkor igénylem azt a bánásmódot, amit egy nő megérdemel: virág, vacsora, ajtónyitás. Ha igazi nőt akarsz, akkor bánj vele nőként és tiszteld! Erika (22)
– Természetesen örülök, ha egy fiú körberajong engem, de ezt ki ne élvezné? Kinga (25)
– Igénylem az udvarlást, de nagyon minimális szinten. Ez nem más mint bókolás és kedves gesztusok, amikor a másik fél szán rád időt a szabad idejéből mindenféle erőlködés nélkül… Edina (23)
– Igen, szerintem egy nő mindig igényli az udvarlást, a kedvességet! Ha párkapcsolatban él, ha nem. A romantika abszolút összefügg az udvarlással. Anita (27)
– Néha igen, néha nem. Amikor valaki udvarol, az számomra abban nyilvánul meg, ha mindig érdeklődik, mi történt velem. Persze nem általánosságban, hanem tudja, hogy vizsgám volt, és arra kérdez rá. Klaudia (34)

– Mit vár ma egy nő a férfitól?

– Intelligens legyen, nyújtson biztonságot (ebbe a bizalom is beleszámít) és legyen humora. Erika (22)
– Legyen mindig érdekes és nevettessen meg. Kinga (25)
– Korrekt hozzáállást a dolgokhoz, az igények (legyen az testi vagy szellemi) pontos kommunikálását. Edina (23)
– Nyilván minden nő igénye más és más, viszont a törődés, a gyengédség, a kedvesség elengedhetetlen tulajdonság, amivel egy férfinak rendelkeznie kell(ene)! Persze sokan mondják, hogy a humorérzék, meg az őszinteség nagyon fontos, igen, az, de gondoljunk csak bele, hogy nem minden a jókedvről szól, és néha jobb, ha nem tudunk mindent… Anita (27)
– Három dolgot: kitartást, odafigyelést, megbecsülést. Ha a jelentkezőből bármelyik is hiányzik, az udvarlásnak nincs is értelme. A belső emberi tulajdonságok mellett a külső is fontos, valamint a „kémia” is legyen meg. Klaudia (34)
– Először is, hogy legyen nagyon udvarias, engedjen előre, ugyanakkor tudja, hogy egy ismeretlen helyre ő lépjen be először és ne én. Legyen szórakoztató és felejthetetlen a vele töltött idő. Kata (29)
– Jó modor és a szellemesség a legfontosabbak. Az sem elhanyagolható, hogy okosabb legyen, rendelkezzen önálló világnézettel. Edit (25)

– Egyéjszakás kaland belefér?

– Ez nálam elképzelhetetlen és nem volt még rá példa. Erika (22)
– Abszolút! Nőként nekem is vannak igényeim, de nem szeretem, ha emiatt beskatulyáznak… Kinga (25)
– Az egyéjszakás kaland belefér, feltéve, ha mindkét fél korrekten tudja kezelni az efféle szituációt. Edina (23)

Fiúk:

– Szoktál udvarolni? Mit szólsz ahhoz, ha a nő udvarol?

– Egy férfinak is jólesik, ha egy nő figyelmes vele, de szeretem én éreztetni azt, hogy egy nő különleges. Páran azonban annyira kiábrándultak ebből a világból, hogy a kedvesség fel sem tűnik nekik… vagyis hiába bánsz vele különlegesen, már megszokta az átlagos viselkedést az évek alatt, és így a legtöbb lányt ez már nem érdekli. Csaba (28)
– Minek? Ma már alig van, aki igényli ezt. Megoldja helyettem a facebook. Mármint így egyszerűbben megkaphatok valakit. László (26)

– Mit vár ma el egy férfi a nőtől?

– Ne a rohadt telefonját nyomkodja, ha találkoznak. Hosszú távon pedig legyen önmaga, és ne mások irányítsák az életét. Csaba (28)
– Legyen odaadó és teljesítse a férfi minden vágyát. Cserébe én is mindent megadok neki. László (26) 

– Szexuális kaland? Egyéjszakás belefér?

– Férfi vagyok, ha nincs senkim, nem vetem meg a jót. A kapcsolatokhoz régen máshogy álltam ilyen téren, de megtanultam megbecsülni, amim van. Nagy volt az ára. Csaba (28)
– Persze, na nem a párkapcsolat alatt, de ha egyedül vagyok, akkor miért ne? László (26)

szerzők: Kankulya Péter / Kalinka Ádám