Maci helyett okostelefon, könyv helyett projektor – ovi egy óvónő szemüvegén át

A Z-generáció fiataljai kis túlzással, de okostelefonnal a kezükben születtek. Csoda, hogy számukra a bújócska divatjamúlt, a mesekönyv pedig nyomába sem érhet a YouTube nyújtotta varázsnak? Nem. Viszont a „bezzeg az én időmben” frázis puffogtatása helyett érdemes a dolgok mélyére nézni, mert nem a gyerek felelős azért, hogy a villódzó bébiszitter mellett nő fel, trash realityn és értelmetlen, agresszív meséken szocializálódva, ölében az internet fekete lyukával. Nem bizony. Egyedül mi felnőttek vagyunk felelősek az utánunk következő generáció hanyatlásáért vagy felemelkedésért.

A csemeték az első három évben olyanok, mint a szivacs. Mindent magukba szívnak, és az utána következő évek majdhogynem annyira, ha nem jobban meghatározóak személyiségfejlődésük, és a világlátásuk alakulásában. 

Az első közeg, ahol a gyermek először szembesül a szocializáció, a beilleszkedés, és az önállóság redukált másával az az óvoda. Az óvoda pedig az alap, amire minden intézmény épít, így nem mindegy, hogy milyen út vezet az ovi bejáratától az iskola kapujáig. De vajon milyen ma ovisnak lenni? Ugyan olyan felhőtlen, mókás és tiszta, mint egy-két évtizede? Vagy már az óvoda falai sem tartják távolt a globalizáció káros hatásait a jövő generációjától? Millió kérdés cikázott a fejemben a témával kapcsolatban, amelyekre Paárné Bakonyi Andreával a szentendrei Hold Ovi óvónőjével kerestük a válaszokat.

Az óvodások életkori sajátosságait figyelembe véve kiscsoportban nem annyira jellemző, mint inkább a nagycsoportosokra, hogy telefonnal, ipaddal, tablettel, számítógéppel foglalkoznának.

Csak egy példa a sok közül: Gyakran előfordult, hogy míg az óvó néni beszélgetett a szülővel reggel, addig a gyermeke elkérte a telefonját és azon játszott, mint hogy a társaihoz ment volna. Előfordul, hogy a foglalkozásokhoz projektort használunk. Ilyenkor teljesen átszellemülve nézik, hallgatják a gyerekek az előadást, ebből is következik, hogy otthon is gyakori ez az eset.

Csak a magam tapasztalatát tudom elmondani. A mi óvodánkban nem engedélyezett ezen eszközök behozatala. Bár sokszor próbálkoznak a gyerekek és szülők is, mondván biztos akkor nem lesz aznap probléma a gyerekkel, hiszen ez „annyira leköti a figyelmét”.

Igen teljes mértékben elmondható ez. Az Y generáció sokkal nyugodtabb volt, míg a Z generációról ez nem mondható el.

A mai gyerekeknél sokkal több a magatartás, viselkedés probléma, amit befolyásol a média is. A tévében megjelenő agresszió hatással van a viselkedésre. Az agresszív viselkedés szempontjából kedvezőtlen hatású a rajzfilmek többsége is. Ide sorolhatóak a televízióban sugárzott pár perces – szöveg nélküli – animációk és az utóbbi években filmvászonra futószalagban gyártott komputeres segítséggel előállított rajzfilmek, amelyek elsősorban felnőtteknek készülnek.

Tény, hogy a túlzott média fogyasztás megváltoztatta a gyerekek gondolkodásmódját. A rengeteg vizuális inger, a hang és képeffektusok azok, amelyek leginkább lekötik a figyelmüket. Az eleve nagy létszámú csoportban (25-30 fő), ahol amúgy is magas a zajszint, a gyerekek egymást túlkiabálva még inkább vibrálnak, nyugtalanok, ami nem kedvez az idegrendszerük fejlődésének.

Ez javarészt annak köszönhető, hogy a nevelés könnyűnek semmiképpen sem mondható feladatát a szülők a televízióra bízzák. A televízió használható a jutalmazás és büntetés eszközeként. Vannak családok, ahol a gyerekek büntetésből nem nézhetnek televíziót. A televízió gyermekekre gyakorolt hatása mégis leginkább annak a függvénye, hogy milyen műsorokat néznek – nézhetnek, ez utóbbi pedig meglátszik viselkedésükön is.

A filmek, sorozatok és a híradó műsorok is komplex hatásokat gyakorolnak főként a szocializációra.  Olyan problémákat indikálnak, mint a teljesítményromlás, antiszociális viselkedésforma kialakulása. Ami még probléma, hogy a gyerekek a magukévá teszik, utánozzák azt a viselkedést, amit látnak. Néhány évtizeddel korábban ez a tendencia ugyan úgy jelen volt, de kevésbé.

A média által sugárzott élmények a gyermekek életének megszokott részévé válnak, amely torzító hatást fejt ki reakciójukra. Például az állandó agresszív, erőszakos tartalmú filmekben látott jeleneteket egy idő után megszokják, „immunissá” válhatnak az ezekkel szemben, ezáltal nem megfelelően reagálnak az adott helyzetben.

Noha a média képes helyes magatartási formákat, viselkedési szokásokat, szerepeket átadni, ismereteinket kibővíteni. Ezen pozitív hatások mellett azonban nem szabad megfeledkezni az elkerülhetetlen negatívumokról. Mindezen hatások jelenléte a média nevelő jellegét bizonyítják. Ha pedig nevelő hatása van, ezt fel szabad – sőt – fel kell használnia a szülőnek és a pedagógusnak.

Óvodáskorban még lehet otthon szabályozni, szelektálni, hogy mit nézzen, mivel játsszon, és mennyi ideig. (iskoláskorban kevésbé oldható meg a közösség miatt)

A 21. században szerintem ez nem lesz jobb. A gyerekek már ebbe születnek bele, míg a mi korosztályunknak ezt el kell fogadni és haladni kell a korral.

Volt egy kislány a csoportomban, akinek a szülei informatikus, grafikusok voltak. Egész napjukat a számítógép előtt töltötték. A gyermeknek is ez volt a természetes, ha hazaér, akkor az ipadján (3 éves gyerekről beszélek) játszik. A szülők sohasem korlátozták, bármeddig használhatta. Az óvodában viszont mindig fáradékony, figyelmetlen és ingerült volt. Ami még problémát okozott, hogy 5 éves koráig nagyon keveset beszélt (beszédértési, beszédészlelési problémái voltak ezért szakemberhez küldtük). A szülőknek is azt javasolták, hogy többet beszélgessenek a gyerekkel és korlátozzák az ipad használatát. Sajnos nem voltak túlzottan együttműködőek, a gyermek elmúlt 7 éves, még mindig ovis, és gyakorlatilag ezzel a problémával küszködik még mindig.

A globalizáció az élet minden területén jelen van. De ez nem mentség arra, hogy a tévé nevelje fel gyermekünket, netán a számítógép. Saját felelősségünk, hogy értékes, értelmes, önálló felnőtteket neveljünk a gyermekeinkből. Figyeljünk rájuk, hallgassuk meg, beszélgessünk velük, mert a digitális eszközök nem pótolják az atyai gondoskodást.