Miért teszi tönkre a romantikus szerelem mítosza az egészséged?

A párkeresés és a zsigerből fakadó őszinte vágyakozás a szerelem iránt tetten érhető mindennapjaink legapróbb cselekedeteiben. Nincs ember a világon, ki ne epekedne az igaz szerelem megtapasztalása után, hiszen a nyugati, keleti és távol kereti szíveket is ugyan az élteti: a románc. De, akkor mégis miért tesz tönkre a szerelem?

Tinder, Badoo, rapid randi, szerelmes filmek, parfüm, magas sarkú, ing, megnyerő mosoly és begyakorolt kacsintás. Mind-mind a párkeresés násztáncának eszközei, amivel a leendőbelinket igyekezzük magunkhoz édesgetni, s egy alkalmas pillanatban hű társunkká avatni. De míg az idegenből lelkünk legféltettebb bugyrainak ismerője, életünk szerelme válik, hosszú az út, s legtöbben már a startvonalnál elakadnak.

Disney-love

A romantikus szerelmet a nyugati társadalom sztereotipikusan ábrázolja, amiért egy kicsit az amerikai filmet is okolhatók. Már gyerek korban elkezdődik a szerelemvágy megalapozása, elvégre mi a Disney mesék mozgatórugója? A szeretet. Ott van Hamupipőke, akiből boldog feleség lesz, vagy épp az Oroszlánkirály, ahol az évtizedek óta dúló viszályt az egymással ellenséges falka tagjainak szerelme oltja ki. De nem is kell a kilencvenes évekig visszanyúlni: a Jégvarázs, az Aranyhaj is ugyan ezt a gondolatmenetet folytatja: a szerelem mindent legyőz. Hát csoda, hogy mire az ember felnő nincs más vágya, mint áhított másik felét megtalálva, boldogan élni, amíg meg nem?

A szerelemre hangolás tinédzser és felnőtt korban is folytatódik, a reklámok, amerikai filmek, s még a magazinok is azt sugallják, nem jó egyedül. A szerelemhez való viszonyulásunk így szépen lassan identitásunk részévé válik, s aki nem tud nélküle meglenni, bizony belebetegszik.

Virtuális valóság, valóságos rémálom

Mivel jelen korunk meghatározó eleme az internet, a pár- és szerelemkeresés is afelé fordult. Egyre többen és többen keresnek párt az online platformokon, és virágkorát éri a „sexting”. A hirtelen jött impulzusok, az ezernyi randevúra invitálás az első időszakban nem, nem hogy beteggé, hanem kifejezetten életerőssé tesz. De ez csak a kezdet. A The Conversationban megjelent pszichológiai szakvélemény arra hívja fel a figyelmet, hogy a szerelem, pontosabban annak hiánya leamortizálja a testet.

Az online randevúzás világának ugyanis egy szelete csupán mások bókjaiban, rajongásában sütkérezni. Mert, ahogy a facebookon egy poszt, úgy az új delikvens is csak addig marad érdekes, míg nem jön egy annál jobb, újabb, izgalmasabb, vagy legalábbis annak tűnő alany. Így marad a „sexting”, az üzenetváltások tömkelege, a kényszer, hogy fenntartsuk a másik figyelmét, persze mindezt virtuálisan. Ez, mármint az online érintkezés egy idő után átvált negatívba. Rengeteg érzelmi stresszt, reménytelenséget, haragot, fájdalmat, okozhat, ami nem csak az önbizalmat, de egy idő után a fizikai egészséget is megtöri. Az állandó stressz és az összetört szív állapota miatt, amire az angol külön jelzőt is használ (love sickness), jól dokumentálható tünetek jelentkeznek. Depresszió, kényszerbetegség, inszomnia, kimerültség ütheti fel a fejét, különböző evési rendellenességekről nem is beszélve.

Könnyű és jóleső érzés az online világban néhány hónapig dicsfényben úszni, de ne feledjük el, az nem a valóság, a szerelemkeresés közben pedig egy percre se felejtsük el, milyen árat fizethetünk azért, ha el hisszük azt, amit a szemünk látni akar. Ha kényszeresen, görcsösen akarunk párt találni, nem fog összejönni, ahogy kevés az esély arra is, hogy online jön a szőke herceg fehér lovon. A vágyakozás, és epekedés ellenszere nem mindig a hiúságot legyezgető online randiappok tömkelege, mert a rivaldafény lekapcsolása után a kiüresedés, magányosságérzet, azaz a love sickness egy borítékolható.