Ahogy a gyermekek a gyászt megélik

Egy szeretett személy elvesztésekor szülőként nem csupán a fájdalommal kell szembenéznünk, hanem azzal a problémával is, hogy mit mondjunk a gyereknek. Elmondjuk-e egyáltalán? 

Nem célravezető eltitkolni a tényeket a gyermek elől egyrészt azért, mert érzi, hogy valamit elhallgatnak előle és emiatt feszültté válik. Másrészt, azért, mert neki is fel kell dolgozni a veszteséget, ha ez nem történik meg, elmarad a gyász reakció, akkor ez akár különböző pszichés problémákhoz is vezethet.

A gyermekek életkorától is függ az, hogy milyen ismeretei vannak a halálra vonatkozóan. Nagy Mária pszichológus tanulmányozta a különböző életkorú gyermekek halálról szóló ismereteit. Véleménye szerint három szakaszra osztható a gyermekek halálról történő vélekedése. A legelső szakasza a gyerek hatéves koráig tart, ekkor a halottnak életet és öntudatot tulajdonít, ezek alapján a halál nem az élet befejezését jelenti, hanem csupán egy átmeneti, visszafordítható folyamat. Úgy gondolják, például, hogy az elhunyt csak elutazott volna, vagy csak alszik.

A következő szakaszban, kilencéves korig a gyerekek már kezdik sejteni, hogy létezik az élet és halál között. A teljes gyermekkorban, de leginkább ebben az időszakban jellemző, hogy a halált egy élőlénynek, például kaszás embernek, vagy csontváznak képzelik el. Akár a halottat is azonosítják a halállal, a kettő között nem tudnak különbséget tenni.

Kilencéves kortól beszélhetünk reális haláltudatról, amely során  a felnőttek világával azonos jelentés kap a halál fogalma, amely az élet végét, a testi működések megszűnését jelenti.   

Ha tragédia történik a családban, a halálhírt közöljük a gyermekkel, aki gyakran megkérdőjelezi a hír igazság tartalmát vagy úgy tesz, mintha  közömbös lenne.

Fokozatosan fogja fel a történteket. Ne kezeljük tabuként a témát beszélgessünk a gyermekkel a történtekről. Válaszoljuk meg a felmerülő kérdéseit.  Elvihetjük a temetésre is, de ne kényszerítsük rá. Meséljük el neki, hogy mi fog történni a szertartáson és bízzuk rá, hogy részt akar-e rajta venni, vagy sem. Tartsuk tiszteletben döntését.