Asszonysorsok férfiszemmel

Megférhet e két dudás egy csárdában? Lehet e női sorsokról férfiszemmel mesélni? A Nógrádi Néptáncegyüttes új darabját két teljesen más habitusú szakember segítette színpadra.

Férfi és nő összekapaszkodik, és tökéletes harmóniában együtt működik. Az egyik szabadsága addig tart, míg a másiké elkezdődik. Emellett mégis összefonódnak, tartják és kisegítik egymást, ha bármelyikük bajba kerül. Az eredmény egy szívet és szemet gyönyörködtető tánc, a Nógrádi Néptáncegyüttes rendhagyó előadása, ami nem másról, mint az Életről szól. Az Életről: a születésről, a párválasztásról, az anyákról, a gyerekekről, s végül a halálról. Mindez kettős irányítás alatt jött létre, a Férfi: a rendező Susák Ferenc, a Nő: a koreográfus és jelmeztervező, avagy saját megfogalmazásában: a gondolkodó Furik Rita. Együttműködésük persze nem volt súrlódásoktól mentes.

Furik Rita erdélyi rendező, koreográfus, díszlettervező saját bevallása szerint sokáig férfiaggyal élte az életét, és csak nemrég találta meg a „női nézőpontot”. Most ennek mentén tevékenykedik, ezt helyezi a fókuszba.

WE: Miért ennyire fontos számodra a női „szem”?

FR: Mert én is nő vagyok! Ha jól megnézzük gyakorlatilag sokkal több férfi rendező és koreográfus van a pályán, és férfi szemmel, férfi aggyal próbálnak mesélni a Nőről. Egészen egyszerűen másképpen látunk, más részletekre figyelünk oda. Én a Nőt nézem, minden darabban.

WE: Hogyan történik ez a gyakorlatban?

FR: A tánc maga a szakralitás: megjelenik benne minden tudás az életről. Egy testre íródott kommunikációs forma, amivel történeteket, érzéseket, szimbólumokat tudunk közvetíteni. A gyakorlatban pedig leültünk a lányokkal, és beszélgettünk, próbáltuk megfejteni és megjeleníteni a női minőséget.

WE: Nehéz munka volt?

FR: Igen, mert sokat felejtettünk. A világ nagyon sokat változott azóta, hogy ezek a táncok kialakultak. Akkoriban még minden rendben volt. Férfi és nő tette a dolgát, mindenkinek megvolt a maga szerepe. Ugyan a külvilág felé nem tűnt egyenlőnek a viszonyuk, de a háttérben igenis volt egyensúly. Az emancipáció óta azonban felborult minden. A nők elérfiasodtak, a férfiak elnőiesedtek. Senki nem találja a helyét.

WE: Ami a táncban viszont pontosan ki van jelölve…

FR: Miazhogy! Főleg az én személyes kedvencemben, a körtáncban! A körnél nincsen erősebb teremtő forma, ott mindenkinek mindenhez egyenlő joga van.

A mostani előadás körtáncának koreográfiáját Rita álmodta meg. Majd a közös munka után hazament Erdélybe, és csak a bemutató előtt jött újra vissza. Ekkor persze rögtön feltűnt neki, hogy a darabot a távollétében egy férfi vette a kezelésébe… mégpedig Susán Ferenc rendező, aki a beszélgetésünk alatt csodálattal az arcán, mosolyogva figyelte kollégáját.

WE: Mit szól Furik Rita kijelentéséhez, miszerint férfi szemmel mesél a nőkről?

SF: Én csak azt szeretném látni a színpadon, ami nekem is tetszik. Ösztönből rendezek, és nem tudatosan. Rita azt is mondta, hogy észre se veszik a férfiak, hogy más szemmel nézik a nőket. Bevallom, én se vettem észre, sőt nem is nagyon tudom elképzelni, hogy mire gondolhat.

WE: Milyen volt a közös munka?

SF: Nagyon jó! Nagyon szeretem és tisztelem Ritát! Sokat beszélgettünk, alakítgattuk a gondolatainkban a képeket. Aztán külön dolgoztunk. Először ő, aztán én. Miután visszajött, megnézte a darabot, és kijelentette, hogy túl kevés a fény, nem látszanak eléggé a díszes ruhák. Két lámpát még mindenképp a táncosokra szeretett volna irányítani, én meg persze nem akartam.

WE: És mi lett a vége?

SF: Az, hogy végül teljesen más színpadon, körülmények közt adjuk elő a darabot most szombaton. A MÜPA-nak sokkal gazdagabb a technikai háttere, mint a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színháznak, a darab eredeti otthonának. Egy napunk lesz a beállásra, de egészen biztosan fogunk majd változtatni, variálni, új látványelemeket beépíteni.

WE: Mit fognak szólni a táncosok?

SF: Ők egy fantasztikus csapat! Nyitottak, konstruktívak. tele vannak jobbnál jobb elképzelésekkel, lehet velük ötletelni, ugyanakkor ha eldöntünk valamit, akkor szó nélkül végrehajtják – akkor is, ha előzőleg nem értettek vele egyet.

WE: Hol láthatjuk még őket?

SF: Ezt a darabot a maga 110 főjével nagyon nehéz utaztatni, de azért vannak már megkereséseink. De részleteiben bizonyosan beutazza majd a világot, a táncegyüttes már beépítette a programjába.

Reméljük, így egyszer Londonba is eljut.