Az idei év második legjobb filmje a Saul fia

Az ötvenes lista  rövid értékelése szerint az elsőfilmes Nemes Jeles László lélegzetelállító bemutatkozása döbbenetesen árnyalt képet fest arról, milyen brutalitások történtek  a holokauszt idején a haláltáborokban egy, a gázkamrában dolgozó zsidó fogoly történetén, nézőpontján keresztül.

A hazánkban tavaly, sok más országban, így Nagy-Britanniában is csak idén bemutatott filmalkotást a listától továbbklikkelve hosszú cikk méltatja. Ez felidézi, hányféle megfogalmazásban veselkedtek neki neves rendezők a téma feldolgozásának a Schindler listájától Az élet szép-en és A zongoristán át, hol hiperrealista dinamizmussal, hol a lényegtől távol maradó szentimentalitással vagy éppen érzelgős módon. Bizonyos értelemben azonban valójában csak néhány dokumentumfilm jutott közel annak érzékletes bemutatásához, amit a holokauszt, ez a hatalmas, pusztító erejű emberi gyalázat jelentett. Ezek között az írás szerzője Alain Resnais 32 perces, koncentrációs táborok területén forgatott rövidfilmjét (Nuit et brouillard, 1956), Claude Lanzmann több mint tíz órán át forgó filmdrámáját, a Soah-t (1985), illetve az angol, amerikai és orosz katonák haláltáborokban készült, 1945-ös felvételeiből összeállított és csak 2014-ben bemutatott German Concentration Camps Factual Survey-t említi (ez utóbbi létrejöttében tanácsadóként egykor Alfred Hitchcock is közreműködött).

Valami ezekhez hasonlót nyújt a Saul fia – szögezi le a szerző –, amely magával ragadja a nézőt a náci pokol örvényébe, a gázkamrákban zajló megsemmisítés, rettegés és káosz kellős közepébe. Nyers és könyörtelen, ahogy a főszereplő, Saul szemével látjuk a megélt borzalmakat és a tábor mindennapjait. A filmalkotás méltán nyerte el a legjobb külföldi filmért járó Oscar-díjat, látásmódja és sajátos eszközrendszere olyan létező rémálmot teremt, amelyből képtelenség felébredni. A filmet  rendezőként és forgatókönyvíróként is jegyző Nemes Jeles László elsőfilmesként egészen rendkívülit alkotott, úgy közelíti meg és mutatja be korunk legpusztítóbb tragédiáját, ahogy az sokaknak nem sikerült. A Saul fia az évtized legjobb filmjeinek egyike – zárul a cikk.

Visszakanyarodva a brit napilap ötvenes listájához, azt az amerikai Charlie Kaufman Anomalisa című animációs filmje vezeti. A Magyarországon is bemutatott, abszurdan humoros, álomszerű alkotás tavaly a Velencei Filmfesztiválon elnyerte a zsűri különdíját, legutóbb pedig Oscar-jelölést kapott. A brit napilap idei harmadik helyezettje az ugyancsak amerikai Denis Villeneuve Érkezés (Arrival) című mozija. Az érdekes és egyedi film idehaza is feltűnést keltett, többek véleménye szerint ez az év sci-fije.

A negyedik egy olasz–francia krimi, a buja olasz tájakon játszódó, parádés szereposztású Bigger Splash lett, amelyet Magyarországon Vakító napfény címmel vetítenek, míg az ötödik a szintén olasz–francia koprodukcióban készült Tűz a tengeren (Fire at Sea). Gianfranco Rosi dokumentumfilmje, amelyet Málta és Tunézia között, Lampedusa szigetén napjaink egyik legfontosabb problémájáról, a menekültkérdésről forgattak, a megérkezőknek és a meg nem érkezetteknek egyaránt mementót állít.