Bemutatkozik a londoni Szent István Ház

Azok számára, akik még nem ismerik a Szent István Házat, kérem, mutassa be az intézményt!

Ahhoz, hogy a Szent István Házról érdemben beszélhessünk, időutazást kell tennünk, hiszen a kezdetek egészen a II. világháború utáni időkre nyúlnak vissza. Az Angliába érkezett magyar menekültek összefogásából és adományaiból 1953-ban sikerült egy magyar központot létesíteni, amelyet Mindszenty József, Magyarország utolsó bíboros-hercegprímásának tiszteletére Mindszenty Háznak neveztek el. Ez az épület a Notting Hill Gatenél volt.

Egy évvel később megalakult az Angliai Római Katolikus Magyarok Egyesülete (ARKME), egy világi karitatív szervezet, amely az angol törvényeknek megfelelően, hivatalosan regisztrálva működött és működik a mai napig, világi elnökkel és vezetőséggel. Az egyesület soha nem részesült állami vagy egyházi támogatásban, saját magának kell a fenntartását megoldania – többek között az egyesületi tagok rendszeres támogatásából, gyűjtésekből vagy a ház helyiségeinek kiadásából.

Így érkezünk el a Szent István Házhoz, ugyanis a korábbi Mindszenty Ház – amely oly sok évig szolgált a közösség otthonául felekezeti megkülönböztetés nélkül – kicsinek bizonyult. Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz és az ezzel járó szabad beutazás nagyszámú, főleg fiatal honfitársunkat vonzotta az Egyesült Királyságba, elsősorban Londonba. 2006-ban az egyesület akkori vezetői úgy határoztak, hogy nagyobb otthont keresnek a közösségnek. Így 2007-ben az ARKME eladta a Mindszenty Házat, és megvásárolt egy jóval nagyobb, háromszintes volt iskolaépületet a nyugat-londoni Ealing kerületben. A felújítást és átalakítást követően a Szent István királyról elnevezett új ház 2008 áprilisában nyitotta meg hivatalosan a kapuit.

Egyesületünk számára az új otthon többet jelentett egyszerű költözésnél: léptékváltás történt. Míg korábban a Mindszenty Ház jószerével csak vasárnaponként volt nyitva, a Szent István Ház adottságai lehetővé tették, hogy a hét minden napján nyitva tartó vallási, közösségi és kulturális tér jöjjön létre, állandó személyzettel. Egyesületünk célja, hogy ez olyan közösségi tér legyen, amelyben minden angliai magyar találhat szabadidejének eltöltésére alkalmas minőségi programot. Intézményünk kínál vallási, kulturális, hagyományőrző és szórakoztató programokat egyaránt, valamint szorosan együttműködik más magyar szervezetekkel, egyesületekkel és kisebb-nagyobb csoportokkal.

Önt mi motiválta, hogy itt dolgozzon?

Én 2008 körül találtam a helyre. Akkor már rendszeres volt a néptáncoktatás, és kezdett kialakulni egy kis közösség az újonnan kivándorolt magyarok között. Otthon éreztem magam, aktív tagja lettem a közösségnek. Kivettem a részem mind a vallási együttlétekből – miséken való zenéléssel, énekléssel, közreműködtem a lelki napok megtartásában stb. –, mind az egyéb, lazább programokból, a néptáncos rendezvényekből és a zenés közösségi összejövetelekből. Az évek folyamán sokkal színesebb lett a kínálat, a legtöbb esemény lelkes önkéntesek, egyesületi tagok és segítők hozzájárulásával valósult meg. Pár éve elnyertem az egyesület által meghirdetett ügyintézői és programszervezői állást, azóta még többet tehetek az egyesületért és a hozzánk ellátogató honfitársainkért.

Miért tartja fontosnak, hogy minőségi programokat és kulturális eseményeket szervezzenek a londoni magyaroknak?

Egyesületünk már 62 éve szolgálja amolyan oázisként a londoni és a környékbeli magyarokat. Szeretném megköszönni az alapítók és az őket követő vezetőségi tagok áldozatos munkáját! Különösen a kezdetekkor, majd az EU-csatlakozás után volt fontos, hogy ha valaki ideérkezett szerencsét próbálni, akkor legyen egy hely, ahol kaphat egy szeletet abból, amit maga mögött hagyott: kultúrát, gyökereket, hitvilágot vagy épp egy jó, őszinte társaságot.

Úgy tartják, hogy a magyarok – külföldön legalábbis – nem összetartó nép. Nos, ezt az ARKME fennállása óta igyekezett megcáfolni, igaz, egy régóta fennálló egyesületnél időnként óhatatlanul előfordulnak problémák, nehézségek. Úgy gondolom, hogy elsősorban mindenki maga felelős a szellemi, kulturális és érzelmi fejlődéséért, de ezen a téren felelősséggel tartozunk egymásért is. Ha van egy olyan intézmény, mint az ARKME, amely adottságaiból és küldetéséből adódóan lehetővé teszi a fentiek kibontakozását, az csak jó és nemes dolog lehet.

Melyek a saját szervezésű programjaik, és milyeneknek ad még helyet a Ház?

Saját szervezésű programjaink közé tartoznak többek között a vallási jellegű programok. Szorosan együttműködünk a Római Katolikus Főlelkészséggel, annyira, hogy bár a két szervezet egymástól jogilag független, a látogatók sokszor nem is tudják, hogy a kettő nem egy és ugyanaz. A Szent István Házban minden hónap első és harmadik vasárnapján magyar nyelvű római katolikus szentmisét mutat be a londoni magyar lelkész, jelen esetben Csicsó János atya.

Ezen kívül rendszeresen szervezünk különféle lelki napokat például Adventben, Nagyböjtben vagy a családosok részére. Megemlíteném még a különféle előadásokat, irodalmi esteket és koncerteket, a néptáncoktatást és a táncházakat, a könyvbemutatókat és a kiállításokat, a retro partikat és a karaokeesteket, a vetélkedőket, a társasjátékklubot és nem utolsósorban a rendszeres báljainkat – van farsangi, locsoló, pünkösdi, szüreti és disznótoros bál is.

Több helyről megkeresnek bennünket ajánlatokkal is. Sikerült jó kapcsolatot kialakítanunk néhány helyi rendezvényszervező céggel és egyesülettel, például a Stage in Londonnal és újabban a HungArt.Londonnal, amelyek rendszeresen hoznak hozzánk neves előadókat, színvonalas műsorokat. Így például Berecz András mesélőt, Laár András humoristát, Bereczki Zoltán színészt és énekest. Színvonalas programjaikkal több helyi szervezet – így a MAOSZ és a cserkészek –, illetve néptánccsoport, például a Szeredás és a Hunique, megfordult már nálunk.

Kik alkotják a célközönséget, kiket várnak a programjaikra?

A Szent István Ház minden jó szándékú ember előtt nyitva áll. Próbáljuk úgy meghatározni a programjainkat, hogy azok korosztály és érdeklődési kör szempontjából egyaránt minél többeket vonzzanak. A legtöbb rendezvényünk, programunk ingyenes, és a szervezésük is önkéntes alapon működik.

Ha valamelyik Londonban élő honfitársunk ért valamihez, tegyük fel a fotográfiához, akkor eljön, és tart egy előadást ebben a témában, vagy indít egy ilyen kurzust. Ha valaki ismer egy neves szakembert, akkor meghívja Magyarországról, hogy tartson nekünk előadást. Van úgy, hogy épp nálunk száll meg egy színész, mint Eperjes Károly vagy Oberfrank Pál színművész és családja, akik „ha már úgyis itt vannak”, tartottak egy igazán felemelő műsort pár éve augusztus 20-án. Ezek az alkalmak kifejezetten hasznosak az ismerkedésre és a közösségépítésre.

Jó közösség nélkül nincs működő egyesület. Mindent elkövetünk annak érdekében, hogy az ARKME-ra jellemző nyitott és minőségre ösztönző magatartás fennmaradjon. Ahhoz, hogy mindezt tovább vihessük, újabb lelkes tagokra van szükségünk, akik lehetőségük szerint szabadidejükben besegítenek a rendezvények szervezésébe és lebonyolításába, vagy anyagilag, például a 15 fontos éves tagsági díjjal támogatják az egyesületet.

Milyen eseményeket, programokat terveznek idén? Lesznek-e változások a tavalyi évhez képest?

Idén is változatos és színes programokat kínálunk. Farsang lévén épp a jelmezbálra készülünk, ahol a különféle jelmezekben legalább egy estére más bőrébe bújhatunk. Az ilyen alkalmakkor élőzenével és háromfogásos vacsorával várjuk vendégeinket. Idén tervezzük, hogy minden hónap utolsó péntekén teret adjunk olyan, a HungArt.London szervezésében érkező magyarországi művészeknek, énekeseknek, mint Udvaros Dorottya, Csengeri Attila, Egyházi Géza (Hangok Urai), Vári Éva (Edith Piaf est) vagy Jegercsik Csaba. Mindenekelőtt azonban rendszeres programokkal szeretnénk a folyamatosságot fenntartani. A programokról Facebook-oldalunk tájékoztat: www.facebook.com/szentistvanhaz.london. 

Kéthetente filmklubot is tartanak, nemrégiben az Anyám és más futóbolondok a családból c. filmet vetítették. Mi alapján választják ki a filmeket, és mekkora az érdeklődés?

Bár az elmúlt években többször tartottunk filmklubot, ezek elég ritkák voltak. Idén szeretném, ha havonta legalább kétszer összejönnénk egy-egy jó filmet megnézni, majd utána egy csésze tea vagy egy pohár bor mellett beszélgetnénk. Igyekszem elsősorban magyar filmeket műsorra tűzni, de sorra kerülnek külföldi filmek is. Az érdeklődés változó, van, amikor tízen, van amikor huszonöten vagyunk. Ez főleg attól függ, hogy ki hogyan tud munka vagy egyéb elfoglaltsága után ideérni a kezdésre. Bizonyos szempontból előnyösebb, ha kevesebben vagyunk, ilyenkor jobb beszélgetés alakul ki a végén. Ötven fő részvétele esetén már nehezebb moderálni egy film után a véleménycserét.

Van kedvenc programja, amely elsődleges helyet élvez?

Az idők folyamán különösen a szívemhez nőttek az évente megrendezett bálok, mivel legtöbbször nemcsak a szervezésben veszek részt, hanem én szolgáltatom az élőzenét is. Szóval aktív szerepet játszom a szórakoztatásban ezeken az esteken, ahol minden alkalommal kb. 100-145 vendég fordul meg. Időnként órákat töltök el azzal, hogy a legtökéletesebb szalvétát vagy díszletet megtaláljam egy rendezvényre.

Aztán ott vannak a lelkes segítők, akik nélkül semmire sem mennék, jó velük együtt dolgozni. Rendezvény után jó látni a vendégeink arcán is az elégedettséget. Sokat adnak a kisebb létszámú, meghitt légkörű programok is, legyen az taizéi imaest, irodalmi est vagy lelki nap. Ilyenkor több időnk és figyelmünk van egymásra és saját magunkra. Feltöltődhetünk egymás tapasztalataival, egy irodalmi mű szellemiségével vagy egy lelki témájú elmélkedéssel.