Brit magyarok, magyar britek

Ötven fölött kevés brit akad, aki valamilyen formában ne hallott volna a Vörös Pimpernel (The Scarlet Pimpernel) című regénysorozatról. A francia forradalom idején játszódó, de az arisztokratákkal rokonszenvező műből hat angol film és több tévéprodukció készült, a legutóbbit 1999–2000 között sugározták. A mű szerzője Orczy Emma, aki mindvégig megőrizte magyar nevét. Arra a kérdésre, hogyan kell kiejteni, a következő választ adta: „Or-tsey Emmuska – a diminutive meaning „little Emma“ – accent on the first syllable, the s equivalent to our sh; thus, ­EM-moosh-ka.” Nemcsak sokat írt, jól is keresett a könyveivel, melyeknek a jövedelméből Monte Carlóban villát is vásárolt magának. Politikai szereplést is vállalt a konzervatívok oldalán, és egész életvitelében a brit arisztokráciához hasonult. (Bárói címét még Magyarországról hozta magával.)

Lord Balogh, azaz Thomas (Tamás) Balogh sok tekintetben az ellentéte volt Orczy Emmának. Bárói (life peer) címét a munkáspárti kormánytól kapta, mérsékelt szocialista nézeteket vallott, és a brit politikában ­Harold Wilson gazdasági tanácsadójaként vált ismertté. Ő az egyetlen magyar, aki miniszteri tisztséget is betöltött az Egyesült Királyságban. Energiaügyi miniszterként sokat tett az Északi-tenger olaj- és gázmezőinek feltárásáért. Közgazdászként a keynes-i elmélet híve volt. Huszonhat éves korában, 1931-ben telepedett le Nagy-Britanniában, de Magyarországgal nem szakadtak meg a kapcsolatai. 1979-ben a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagjává is választották. Ekkor adott egy interjút a Magyar Televíziónak. Ebben arra a kérdésre, hogyan tudott idegen akcentussal ilyen nagy karriert befutni, és a Lordok Házáig jutni Nagy-Britanniában, azt az érdekes választ adta, hogy idegen akcentussal még mindig könnyebb, mint munkásosztályi kiejtéssel (­working-class accent). Lord Baloghról azért is érdemes tudnunk, hogy magyar volt, mert a Wikipedia Hungarians in the United Kingdom szócikkéből kimaradt a neve.

Ott szerepel viszont Arthur Koestler, a Sötétség délben (Darkness at Noon) Budapesten született szerzője, aki fiatalon József Attilát is jól ismerte a harmincas évek pesti kávéházaiból. Koestler viharosan változó politikai nézeteivel, a sztálini Szovjetunióban, Palesztinában, a spanyol polgárháborúban való aktivitásával, ezer jó és kevésbé jó ügy melletti kiállásával valósággal jelképe lett a közép-európai entellektüelekről a brit társadalomban élő képnek. Még a UK-ba behozandó kutyák kötelező karanténja ellen is mozgalmat indított. A nagy lázadó végül a Brit Birodalmi Rend (CBE) parancsnoki címét is megkapta.

A lovaggá avatott Sir Alexander Korda a brit filmgyártás egyik legismertebb személyisége, aki rendezőként, producerként soktucatnyi brit filmet készített. Korda már Magyarországon is aktívan filmezett, filmmagazinokat is kiadott, a Tanácsköztársaság idején pedig ő irányította a filmgyártást. A fehérterror elől menekült Nyugatra. Bécsi és hollywoodi kitérő után került az Egyesült Királyságba, ahol a neve egyenlővé vált a mozisikerrel. A London Films alapítójaként és a British Lion Films tulajdonosaként évtizedeken át ontotta a milliós nézőszámú filmeket, amelyekben a legismertebb angol és amerikai sztárok remekeltek. Személyes adalék, hogy ő rendezte az első filmet, amelyet gyermekkoromban láttam: az 1942-es A dzsungel könyve (Jungle Book) még évtizedekkel később is futott a magyar mozikban, és persze a világ televízióiban is.

A ma is élő nagyok közül sokan Stephen Fry-t tekintik a legismertebb brit magyarnak. De ő már Londonban született. Édesanyjának magyar zsidó szülei Szlovákiából emigráltak a UK-ba még a húszas években; otthon maradt rokonaik Auschwitzban pusztultak el. Hasonlóképpen magyar zsidó ősei vannak Rachel Weisz színésznőnek is. Miki Berenyi, a Lush rockzenekar énekesnője félig japán, félig magyar származású, és egy James Bond-filmben is feltűnt.

Remélem, hogy a ­mostanában az Egyesült Királyságban letelepedett magyarok közül is so­kan lesznek, akik a szakmájukban vagy művészetükben bekerülnek a „híres magyar britek” közé.

szerző: Hegyi Gyula