Henry James és az őrült nevelőnő históriája
Henry James amerikai író A csavar fordul egyet (The Turn of the Screw) című elbeszélése a világirodalom egyik megfejthetetlen talánya. Elsőként a Collier’s Weekly-ben jelent meg, 1898-ban. Az elemzők azóta sem tudtak egyértelmű döntést hozni afelől, hogyan is értelmezhetjük a történetet.
De lássuk először, miről is szól a szöveg! Adott egy fiatal nevelőnő, aki a titokzatos Bly-beli kastélyban kap munkát. Két gyermekre kell felügyelnie: egy kisfiúra és egy kislányra. A birtokon rajtuk kívül csak a házvezetőnő, Mrs. Grose tartózkodik. Megbízóját, a nagyságos urat mindössze egyszer látta, amikor az ajánlatot elfogadta. A bizarr sztorit maga a nevelőnő meséli el, így egyedül az ő verzióját ismerjük. James játszik olvasóival: olyan történetet beszél el, amely akár a nevelőnő agyréme is lehet…
A gyerekek ugyanis nemsokára furcsán kezdenek viselkedni. A nevelőnő pedig kísérteteket lát – a korábbi nevelőnő, Miss Jessel és a kertész, Peter Quint szellemét –, és úgy véli, az árnyakat a kisfiú és a kislány (Miles és Flora) is fölismeri. Sőt, mi több, kapcsolatban állnak velük. A történet attól válik borzongatóvá, hogy mindenki kétértelműen beszél: a gyerekek is, és a házvezetőnővel sem lehet tisztázni a helyzetet. Miss Jesselről és Quintről kiderül, hogy nem csak halottak, de már életükben is „gyanúsak” voltak, s minden bizonnyal gonosz szándéktól vezérelve játszadoznak a gyerekekkel. A nevelőnő idővel afféle önkéntes „jótündérré” avanzsál: kitalálja, hogy megmenti az
elkárhozástól a gyerekek lelkét. A sztori végén azonban a kislány megbetegszik, a kisfiú pedig meghal. A csavar abban rejlik – ahogy a cím is utal rá –, hogy nem derül ki: a szellemek valóban léteznek-e, s így egy kísértethistóriával akadt dolgunk, vagy pedig csak a nevelőnő hallucinált, s ezáltal lényegében a kis Miles gyilkosát „tisztelhetjük” benne.
Maga Henry James Notebooks-ában ekként elmélkedik: „Az olvasónak a Gonoszról alkotott általános vízióját kell meglehetősen intenzívvé tenni… és az ő saját élménye, saját elképzelése, saját szimpátiája (a gyerekek felé) és borzongása (a gyerekek hamis barátainak irányában) tökéletesen megmutatja számára az összes rendkívüliséget. Arra kell késztetni, hogy gondolja el a Gonoszt, gondolja el a saját maga számára, és akkor mentesülni fog a leegyszerűsítő meghatározásoktól.” Nem véletlen, hogy az egyik korabeli kritikus, a The Independent szerzője 1899. január 5-i cikkében azt állította: „A csavar fordul egyet a legreménytelenebbül gonosz történet, amit valaha olvastam.”
A későbbi elemzők a kétféle értelmezési lehetőség valamelyikét választották: vagy „gótikus” kísértethistóriát láttak a műben, vagy a hallucinációs teóriával álltak elő, s vallották, a nevelőnő őrült, szellemek pedig nem léteznek.
Végezetül hadd csavarjunk még egyet a történeten! Akadtak ugyanis, akik pikánsabb elgondolásra vetemedtek, s freudista megfejtést adtak. Ez alapján is a nevelőnő őrült vízióját olvashatjuk, ám némi erotikus felhanggal. A pszichoanalízist előnyben részesítő irodalmárok úgy gondolták, hogy a két szellem egyenesen meg akarja rontani a gyerekeket, és a fiatal nő ettől akarja őket megmenteni.
Ám ő sem „ártatlan”, hiszen szerelmes Miles-ba, s ezért a nagy igyekezet. Sőt, a kastélytulajdonosba is beleszeretett, pusztán azon egyetlen találkozásnak köszönhetően, mielőtt Bly-ba érkezett. Így aztán már világos, hogy hallucinációi lényegében kielégítetlenségéből fakadnak. Az elemzés nem tűnhet túl vakmerőnek, ha megnézzük Henry James más műveit is, aki köztudottan a fojtott angolszász miliő elhallgatásainak mesteri megjelenítője volt…
Szerző: Arany Zsuzsanna
