Hogyan ne bukjunk bele a fogyókúrába?

Miért is eszünk annyit akkor is, ha nem vagyunk éhesek? Miért végződik kudarccal a fogyókúrák 90 százaléka? Mit tehetünk, hogy a következő sikeres legyen? Pszichológus szakértőnk a legégetőbb kérdésekkel foglalkozik.

Az elhízás és a túlevés nem csak genetikailag kódolt probléma: nagyon gyakran pszichés okok állnak mögötte. Sokan ugyanis édességet, egy kis csokit vagy fagyit vásárolnak, ha rosszul érzik magukat, ha feszültek vagy stresszesek. A pszichológusok úgy fogalmaznak: „a hűtőbe nyúlnak egy kis érzelemért.”

– Ezek egyértelműen gyermekkorunkban tanult, illetve a szüleinktől kapott minták. Az anyukák nagyon gyakran étellel, édességgel vagy épp szoptatással vigasztalják, illetve jutalmazzák meg a gyereket. Aki azt tanulja meg, hogy akár bánata, akár öröme van, ennie kell. Az sem vezet jóra, ha a szülő dönti el, hogy mikor és mennyit egyen a gyerek, és ezt erőnek erejével, vagy akár trükkökkel, zsarolással keresztül is viszi – magyarázza Kardos Judit pszichológus. – Ha hagyjuk a gyereket, hogy akkor egyen, amikor éhes, és annyit, amennyi jólesik neki, előbb- utóbb beáll nála egy rend, egy egyensúly, ami kis szerencsével nem bomlik meg később sem.

Az optimális táplálék-felvételi egyensúly ugyanis felnőttkorban is meginoghat, elég hozzá például egy terhesség, vagy akár egy divatból elkezdett fogyókúra.

– Ezen az úton nagyon könnyen el lehet indulni a hízás felé. Kétféle ember létezik: aki korlátozással étkezik, és aki nem. Vegyünk példának egy tinit, aki eddig még soha nem korlátozta magát, és voltaképp nincs is túlsúlya, de a kortársak hatására ő is elkezd fogyókúrázni. Ez persze korlátozásokkal jár, megvon magától bizonyos ételeket, amikre vágyni fog, egyre erősebben. És ha történik valami, ha a korlátozásra szánt ereje meggyengül, akkor azonnal átcsap a másik végletbe, és falni kezd. Minél drasztikusabb volt a diétája, annál jobban. Sokaknak így sikerül jelentős súlytöbbletet felhalmozniuk – vélekedik a pszichológus. – Ez a folyamat játszódik le a fogyókúrák 90 százalékában is. A karcsúsodni vágyók gyors sikert szeretnének, és komoly korlátozásokat vezetnek be. Ám előbb-utóbb hiba csúszik a rendszerbe, például stressz éri őket, vagy egyszerűen elfáradnak, és már nincs erejük betartani a saját maguk által felállított szabályokat. Sőt, azt is bepótolják, amit a koplalás alatt elmulasztottak.

Méltán merül fel a kérdés, hogy akkor mit tehet az ember: hogyan kezdjen bele egy diétába, úgy, hogy végig is tudja csinálni?

– Gyakorlatilag teljesen mindegy milyen étrendet választunk, természetesen az egészségesek közül. A lényeg a lelki rákészülés. Először szülessen meg az elhatározás, majd készüljünk fel lelkileg is a változásra, tervezzük el, hogy milyen lépéseket fogunk tenni. Nagyon fontos, hogy csak óvatosan haladjunk, próbáljunk apránként változtatni, kicsi lépésenként átállni az új életmódra. Ne vezessünk be drasztikus korlátozásokat, mert azok könnyen az ellenkező hatást válthatják ki. Kerüljük az irreális elvárásokat, például hogy két hónap alatt húsz kilót dobunk le, mert ezek biztos bukáshoz vezetnek, ami gyengíti a motivációnkat. Azt viszont el kell fogadnunk, hogy ezzel a lassú, de biztonságos módszerrel nem másnapra fogyunk le, de legalább lefogyunk – zárta szavait a pszichológus.