Irodalmi és zenei emlékképek a szabadságharcról

Nehéz erről közhelyek nélkül beszélni, és nehéz úgy említeni ezeket a hősöket, hogy igazán meglássuk, kiemeljük az emberséget, az embert, a szabadság iránt felhevült, arctalan, forrongó masszává vált tömeg mögül. Október 23-án, ezen az egyáltalán nem átlagos keddi napon más szelek jártak, mint amik sima keddeken szoktak, és mindenki arcára odarajzolták a szabadságvágy pírját.  Ahhoz, hogy megértsük, mit éreztek ekkor ezek a hétköznapiból hőssé váló emberek, talán akkor juthatunk legközelebb, ha megismerjük azokat a verseket, amelyeket olyan költőink írtak, akik ezen a napon a tollat puskára cserélték, és meghallgatjuk azokat a dalokat, amelyeket azok a zenészeink írtak, akik gyakorlás helyett aznap a szabadságért küzdöttek.
Segítségül, egy összeállítást hoztunk nektek, hogy ti is átélhessétek azt a félelemmel és szorongással keveredő dühöt, ami aznap utcára vitte a magyar népet

Cseh Tamás és Bereményi Géza

Elsőként a Bereményi Géza versét megéneklő Cseh Tamás dalát hallgassátok meg. Mind a ketten kisfiúként élték meg ezt a napot, így pontosan azt kapjuk ettől a daltól, ahogyan csak egy gyermek tudta látni.
„Rátámadtak Corvin-közre tankok, fegyverek,
– úgy súgta a szomszéd fiú, más
ne hallja meg –
rájuk támadt az egész világ,
árvák itt nem kezdhetik a bált.”

Faludy György

Másodikként Faludy György versét választottuk, ami számunkra az egyik legmegrendítőbb, legerősebb lenyomata ennek a napnak. Faludy hányattatott sorsú, sokat menekülő ember volt, akinek szinte soha nem volt maradása Magyarországon, hiszen a nyilas rendszertől a kommunistákig mindenkinek ellensége volt.  Ezen a felvételen maga mondja el versét, bár kicsit nehezen érthető, nagyon kell figyelni, hiszen Gyurka bácsi nem volt túl jó versmondó, mégis úgy éreztük, hogy az ő előadásában a legőszintébb.
Ezerkilencszázötvenhat, te csillag:

Deák Bill Gyula

Deák Bill Gyulát, nemzetünk blues-királyát, a tragikus balladák atyját szintén megihlette a forradalom. Mint sokan, ő is kisgyermekként élte át az eseményeket. A dal segít nekünk megérteni azt, hogy milyen szörnyű vívódás megy végbe egy békeszerető emberben, aki mégis fegyvert kényszerül fogni.

Kányádi Sándor

Kányádi Sándor verse, a „Kuplé a vörös villamosról” érzékletes, mélabús lírája az 56-os emlékezet kánonjának. A kaláka csodálatos feldolgozásában hallgathatjuk meg, így egyben irodalmi és zenei élménnyé is válik.

Koncz Zsuzsa

Koncz Zsuzsa egy fiatal lány szemszögéből énekli meg 56 eseményeit. Kárpáthyék lánya hiába várja az első szerelmét a randevúra, az soha többé nem ér oda.

Márai Sándor

Különleges darabja a visszaemlékezéseknek Márai Sándor verse, aki 1948-ban családjával együtt emigrált. Külföldre költözésétől kezdve itthon tabunak számítottak a művei, még nevét sem nagyon volt szabad kimondani. Egész életében szívén viselte Magyarország sorsát, ’56-ban New Yorkból írta e sorokat arról, mit érez a forradalom kapcsán.

Beatrice

A Beatrice tagjai is gyermekek voltak még 56-ban, tíz év körüli kisfiúként már élénk, súlyos élményeket őrizhettek meg erről a napról.  Bár egészen más stílus, mint a többi mű, mégis idevalónak éreztük, hiszen nem hátrány, ha a szépirodalomi megfogalmazás mellett más szemszögből is látjuk a szabadságharc eseményeit.

Illyés Gyula

Illyés Gyula 1951-ben írta meg „Egy mondat a zsarnokságról” című lenyűgöző versét. Öt évvel a forradalom előtt már az irodalomban is meglátszott, hogy az embereknek elege van a zsarnok rendszerből, az elnyomásból. Érezni lehetett a közhangulaton, és a művészeten is, hogy egyre inkább közeleg az a pont, amikor el kell jönnie a változásnak. Sinkovits Imre hangján hallgathatjuk meg a művet.

Tamási Lajos

Tamási Lajos verse, a „Piros a vér a pesti utcán” emblematikussá vált az idők során. Tamási a tömeg-pszihózis érzésén keresztül fogja meg a forradalmi hevületet. Haás Vander Péter tolmácsolásában hallgathatjuk meg ezt a gyönyörű, erőteljes művet.

Beethoven

Kilóg a sorból Beethoven Egmont nyitánya, ami azért kerül ide, mert különleges módon vált a szabadságharc szimbólumává. Október 23-án a Magyar Rádió épületében lehetetlenné vált az adássugárzás, így a Parlamentben voltak kénytelenek berendezni egy alkalmi stúdiót. Néhány hanglemezt sikerült magukkal vinni ide, így a híradások között felhangzottak operarészletek, Bánk bán, Hunyadi László, Beethoven V. szimfóniája, mégis a legtöbbször az Egmont nyitány szólalt meg. Így azóta sokak számára összeforrt ezzel a nappal, és a szabadságharcot testesíti meg.