Kaszniba zárt űrtechnológia, avagy Volkswagen e-Up-ot teszteltünk

Félve gurultam ki az EuropCar Erzsébet-téri irodája elől a vadi új Volkswagen e Up-pal, de a második kanyar után már mi sem volt természetesebb, mint az automataváltó és vajpuha szervó. A VW csodabogara sok meglepetést tartogatott, és felülmúlta minden elvárásom, pedig gyorsasági motorról ültem át a 60kW-os villanyautóba.

Mióta a Tesla egyeduralma megtört az elektromos autógyártás piacán, azóta egyre több zöld rendszámos négykerekűt látni az utakon, s noha pár éve még a Toyota Prius számított igazi ritkaságnak, mára a zöld rendszámosok váltak az utak igazgyöngyeivé. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen aki egy kicsit is jártas a villanyautók világában, tudja miért tekintélyt parancsoló egy elektromos autó.

Villanymotor, zöldenergia és teljesítmény 

Nem is olyan rég megpillantottam egy pazar újgenerációs villanyautót az e-Up-ot a sorban, ami azonnal elvarázsolt: zéró kibocsátás, zéró zajszennyezés, maximális élvezet, amit a fejedelmi zöld rendszámmal koronáztak meg. Azóta furcsamód mindig megdobban a szívem, ha elektromos autót látok és a New York-i utazás mellett a villanyautózás is szerepel a bakancslistámon. A mai nap után kettőből egyet kihúzhatok, s mivel nem Amerikából írok, így másik vágyam teljesült: három órára én is a zöld-elit tagjának érezhettem magam.

A EuropCar jóvoltából az e-Up-ot tesztelhettem, ami sok meglepetést tartogatott városi, és városon kívüli autózásom során.

Kalandos utam a kezes báránnyal

Izgatottan vártam a délutánt, amikor is a szükséges papírmunka után kézbe kaptam a forgalmit és bicskakulcsot, s behuppantam az Up volánja mögé. A gyorstalpaló után felfedeztem az autót, és arra jutottam, ha lenne felesleges nyolc millió forintom megvenném városi játszóautónak, mert a mindennapi grasszálásra ideális.

Az e-Up belseje letisztult, az eleganciát sugárzó a műszerfal pedig mindent visszajelez, amit tudnunk kell: megtehető távolság, megtett út, menetidő, fogyasztás, átlagsebesség, átlagfogyasztás és még csomó infó, amit a menüből érhetünk el.

A visszajelzőkön túl a szervokormány és az automataváltó mellett sem mehetek el szó nélkül. Előbbi vajpuha, és annyira könnyű vele manőverezni, hogy az ember szinte a Pilisbe kívánkozik tesztvezetni. Utóbbi szintén egyszerűen kezelhető, sőt jobbra-balra mozgatásával beállítható a visszatöltési fokozat is. A váltó mellett három gomb található, amiből egyet érdemes kiemelni az „Eco” módot, de erről később.

Az e-Up elméletileg 120 kilométert tud megtenni egy töltéssel, ami a gyakorlatban sok mindentől függ, például attól, hogy kílmázunk, rádiózunk, világítunk-e és a szállított személyes számra is befolyással van a menettáv mennyiségére is.

Elektromos autó létére a villanymotor nagyon erős, elég egy kicsit jobban rálépni a gázra és máris maximális nyomatékkal startol a kocsi, ami itt 210 newtonméter. Az e-Up egyébként 60 kilowattos, ami 82 lóerőnek felel meg, ám a tartósan leadható teljesítmény csupán csak 40 kilowatt, azaz 54 lóerő, ami már bizony városon kívül nem ígérkezik soknak. S mivel a villanyautókat elsősorban mindig a vád éri, hogy nem bírják a gyors tempót, gondoltam rácáfolok.

A Megyeri hídra felkanyarodva kicsit izgultam, mert a töltésig megtehető kilométerek száma hirtelen fogyásnak indult a sebesség növekedésével párhuzamosan, de meglepődve tapasztaltam, hogy a járgányban bizony van erő, és nem esik nehezére a 120-130 km/órás utazótempó. Az elektromos száguldás ára viszont a töltöttségi érték gyors csökkenése, amit a gáz visszaengedését és fékezést követő töltés sem tudott pótolni, csak elenyésző mértékben.

Kíváncsi voltam, mi történik, ha benyomom az Eco-gombot. Az újratöltésig hátralévő kilométer mennyisége megugrott, ám a végsebesség 120 km/órára csökkent, a klíma is visszafogottabban hűtött és fürgeségéből is veszített az autó. A „ha már lúd legyen kövér” elve mentén haladva az Eco+ gombot is kipróbáltam, aminek következtében a klíma teljesen kikapcsolt és mindössze 95 kilométeres maximum sebességgel száguldottam. Piros pont, hogy az eco módok esetében is marad az autóban néhány másodpercig annyi erőtartalék, hogyha nagyon muszáj, hirtelen oda lehessen lépni neki.

A városba visszatérve már kevésbé izgultam azon, hogy út közben lemerülök, úgyhogy bátran klímáztam és a rádión sem spóroltam. A tömött Andrássy úton állva nem kapott el az a kellemetlen érzés, hogy feleslegesen ég el az üzemanyagom az első és második fokozat közt váltva, hiszen az e-Up töltöttségi értéke egy hajszálnyit sem változott a dugóban araszolva.

Summa summarum

Összegezve néhány órás tapasztalatom, a Volkswagen e-Up kiváló városi autó. Van benne erő és meglepően jól gyorsul, jól veszi az akadályokat, bátran buszsávozhatunk, és ingyen parkolhatunk vele, hiszen ez a zöldeknek jár. De városon kívül okosan kell vele menni, mert bizony hamar merülésnek indul az akksi, ha kicsit jobban odalép neki az ember, netán még rádiót is hallgat.

S hiányzott-e valami a benzines járgányokból? Egy autóval összevetve, városon belül abszolút semmi, csak a hangja, mert a motorhangoz szokott gyalogos, bizony nem néz körbe mielőtt úttestre lép, ha nem hallja az autót. Városon kívül azonban hagy némi kivetnivalót maga után, de ez még csak a kezdet, valószínűleg néhány év múlva már csak „prototípusként” fogják emlegetni őket. Mindenesetre egy élmény volt az e-Up volánja mögött ülni, már csak azért is, mert merőben más, mint egy hétköznapi autó.