„Kitüntetéssel diplomáztam, most az utcán élek”- hajléktalan sorsok Nagy-Britanniából

James Beavis, egy brit egészségügyi tanuló, aki jó nagy adag szociális érzékenységgel és tenni akarással van megáldva, sajnálkozás, és hosszú monológok helyett a tettek mezejére lépett. A férfi megelégelve a hajléktalanságot övező tévhiteket, elképesztő dologra vállalkozott: egy hónapig élt önszántából az utcán.

Harminc napon át járt a brit fővárost, útja során pedig emberi sorsok tucatját ismerte meg, és társadalom nyers valóságát. Beavis elmondása szerint nem vett igénybe 31 napon át egyetlen jótékonysági szervezet által kínált szolgáltatást, és pénzt is abból szerzett, hogy kéregetett az utcán. Mosni és fürdeni kávézókba surrant be, néha pedig a kórházakat is megkörnyékezte. Az orvosnak tanuló férfi miután befejezte a projektet egyetlen mondattal összegezte a tapasztalatait:

„A társadalom dehumanizálja a hajléktalanokat”

Beavis egy hónapon át élt az utcán, egyrészt azért, hogy pénzt gyűjtsön az utcán élők számára, másrészt azért, hogy saját maga megtapasztalja, mit jelent az, amiről sokan csak vállvonogatva beszélnek. Szociális kísérletnek is beillő vállalkozása során hihetetlen sorstörténeteknek volt fültanúja, amit most mi is megosztunk, hátha legalább egy ember szemét felnyitják a szívbemarkoló történetek.

„Bárki hajléktalanná válhat”

Ismerek egy nőt, aki az utcán alszik, annak ellenére, hogy több végzettsége van. A mentális állapota miatt került ide. Bárki hajléktalanná válhat, nem csak a társadalom peremén élők. Lehetsz te is, vagy én, ki tudja. Csak ne nézz át rajtuk. (Jeff Hurll)

„Kitüntetéssel diplomáztam, most az utcán élek”

Az egyik legjobb brit egyetemen diplomáztam kitüntetéssel. Sikeres voltam a munkámban, éveken át országból országba jártam, rengeteg helyen megfordultam. A húszas éveim közepén a fiatal, és gyönyörű feleségem meghalt, erőszak áldozata lett. Próbáltam segítséget kérni, de tucatnyi betegséget diagnosztizáltak nálam (PTSD, súlyos depresszió, stb.). Orvostól orvosig, pszichiátertől pszichiáterig jártam, gyógyszeres kezelést is kaptam, de semmi nem segített. Végül az öngyilkos gondolatok és kétségbeesés utolsó bugyrában rátaláltam arra az egyre, ami segített: a heroinra.

Aztán itt kötöttem ki, az utcán. A legtöbb függőnek hasonló a története, erőszak vagy gyerekkori molesztálás áldozatai, mindenféle rémségek elszenvedői menekültek az utcára.

Elveszettem a feleségem, és magamat is- az álmaimat, a reményt, az ambíciókat, a boldogságra és örömre valóképességem – mindet, ami emberré tett. (…) Már nem vagyok hajléktalan, de még mindig megdöbbent, hogy a fedél nélkülieket mennyire ignorálják az emberek. (john doe)

„Egy kis kedvesség a világot jelentheti”

A feleségem mindig meghallgatja a boltunk közelében ülő hajléktalanokat, hogy mire lenne szükségük. Múlt hónapban, egy fedél nélküli nő nem vágyott másra, mint egy zacskó chips-re, és egy üveg cseresznyés kólára. Könnyekben tört ki, amikor a feleségem odanyújtotta neki. Ők is emberi lények, akiknek egy kis kedvesség a világot jelentheti. (Greg Rose)

„Csak körbe-körbe sétáltam, az éhhalál küszöbén”

A hajléktalanság kezdetén, ami karácsony estéjén kezdődött, képtelen voltam leülni a földre. Tudtam, hogy ezt kellene tennem, de nem voltam rá képes. Ezért egyszerűen elkezdtem bolyongani a városban. Halálosan fáradt, és éhes voltam. Egyszer csak a Hare Krishna mobil konyhájánál találtam magam, amit mellett mindenki csak elsétált. Egy kis túlzással, számomra ez volt az égi manna, ők pedig örültek, hogy segíthettek valakin, akinek szüksége van rá. (Neuromantic)

„Ha az utcán alszol, megedződsz, és ha attól nem leszel élesebb eszű, akkor semmi mástól sem”

Amikor Londonban hajléktalan voltam a saját tapasztalataim egy érdekes konklúzióhoz vezettek: segíts magadon, menj tovább. Te vagy a szegény a világ egyik leggazdagabb városában, de néha van esély hogy felemelkedj. Visszataszító, hogy az emberek milyen leereszkedőek, amikor a hajléktalanokra néznek, szinte agyhalottnak gondolják őket. De hidd el, amikor az utcán élsz, hamar élelmesé válsz, és ha ettől a helyzettől nem leszel élesebb eszű, akkor semmi mástól sem. (Mark Kavanagh)

Sadiq Khan legfőbb céljának a hajléktalanság felszámolását, és minimalizálását tűzte ki céljául, az első lépéseket pedig meg is tette a terv megvalósításának érdekében. De nem csak a polgármester és a kormány összefogására van szükség, hanem a polgárokra is. Ne vedd semmibe utcán élő embertársad, mert nem tudhatod, mi űzte az otthon melegéből, a rideg kövekre.