Kosztolányi-sztorik – 2. rész: „Tánc, tánc, asztaltánc…”

Magyarországon, a 20. század elején több olyan kör is létezett, ahol médiumok segítségével léptek érintkezésbe a túlvilággal. A szeánszokon tudósok és írók egyaránt előfordultak, a szellemidézésekről hírt adó folyóiratok pedig „tudományos” kiadványokként határozták meg magukat.

Meglepő vagy sem: Kosztolányi Dezső is járt spiritiszta szeánszokra. Az Édes Anna írásának idején, 1926 februárjában levélben kereste föl Domokos Lászlót – A szellem élete. Az evangéliumi tanítás a 20. század világosságában című újgnosztikus mű szerzőjét –, a segítségét kérve. Nem véletlen, hogy Kosztolányi éppen ekkor veszi föl vele a kapcsolatot – a regény VIII. fejezetének végén ugyanis a következőket olvassuk: „Egy gyalogsági tábornok volt a »szellemi körvezető«. Katonák szellemét idézték, akik hősi halált haltak. Anyák és apák várták róluk a hírt. Vizyné mellett egy beteg kúriai bíró ült s egy katolikus lelkész, polgári ruhában. A médium, rajongó lány, fejét önkívületesen hátravetve németül beszélt. Láthatatlan szellemhuzalok nyúltak ki innen, melyek körülhálózták a világmindenséget. Piroska [Vizyné meghalt lánya] szelleme a Jupiter-csillagból jelentkezett. A médium keze által teleírt egy egész ív papírt az ő ákom-bákom betűivel: »anya, anya«. Egyszer materializálódott is a médium mellén, ködös párafényben, valami tejszerű köd alakjában.”

Kosztolányi Domokoshoz írt levele bizonyítja tehát, hogy az ihletért nem morfiumhoz nyúlt (vagy nem csak ahhoz…), hanem külön meg is nézte, hogyan zajlanak a spiritiszták ülései. Ám a dokumentumból az is kiderül, nemcsak a huszas években, hanem már fiatalon részt vett ilyen összejöveteleken: „Igen tisztelt barátom, ismerőseimtől hallottam, hogy ön komolyan foglalkozik a spiritizmussal, vagy érintkezik olyan körökkel, melyek ezt mívelik. Hálás, nagyon hálás lennék önnek, ha egy séance-ra bejuttatna. Fiatalabb koromban sok spiritisztával érintkeztem, de azóta a kapcsolat megszakadt közöttünk. Most akkori tapasztalataimat szeretném ellenőrizni, nem a nyilvánosság, hanem önmagam számára. Ha tehát igazán kedves óhajt lenni hozzám, hívjon vagy hívasson meg egy séance-ra, akármikor és akárhová.”

Mindezek ellenére egyáltalán nem állíthatjuk, hogy Kosztolányi a spiritizmus híve lett volna. Talán egyik korai tárcájában fogalmazza meg legpontosabban, hogyan is gondolkodott a kérdésről. 1906-ban, amikor a máriapócsi parasztok könnyezni látták Szűz Mária képét, így fogalmazott: „A vallás gyámoszlopai korhadoznak, napról napra több a hitetlen; a szellemekben való hit azonban éppen az alsó és a felső osztályok hitetlenné válásával kapcsolatban mindég erősebben domborodik ki, és követeli a maga jogát ott a spiritizmus, itt a babona alakjában, és […] tápja lesz mindazoknak, kiknek a nyugodt, önálló bölcselkedés nem jutott osztályrészül. […] Azok a parasztok, kik a kép könnyezését látták, […] mohón kapnak a csodák bódító és olcsó pálinkájához, akárcsak mi a szellemidézések abszintjéhez.”

Szerző: Arany Zsuzsanna

Kép forrása: 1.