Különleges temetkezési szokások a világból

Halottak napján keresztény szokás szerint kimegyünk a temetőbe, gyertyát gyújtunk az elhunyt szeretteinkért, virágot viszünk a sírra, és egy kis csenddel megtisztelve őket, emlékezünk rájuk. De a világ többi táján egészen máshogyan emlékeznek, és máshogyan búcsúznak. Az elmúlást egyénenként is nagyon másként élik meg az emberek, és minden kultúrában megpróbálnak ehhez segítséget adni. A szertartásosság hozzájárul ahhoz, hogy a lelkünk könnyebb legyen, ha egy hozzánk közel álló ember eltávozik közülünk, és ez bizony nagyon sokféleképpen zajlik a világban. Néhány temetkezési szokás kifejezetten sokkoló lehet innen, Európából nézve, mások megmosolyogtatnak minket, de érdemes nyitottan tekinteni erre a kérdéskörre, és körbejárni a miérteket, hogy jobban megérthessük ezeket a tradíciókat. Öt furcsa ünneplési módját mutatjuk be az elmúlásnak.

Égi temetés – Tibet

Tibetben egészen máshogyan vélekednek a halálról, mint Európában. A testet „üres edény”-nek tekintik, amiből eltávozott a tudat, ami reinkarnálódva, azaz más testben folytatja a létezést.A halál beállta után 3 napig nem érnek a testhez, a szerzetesek pedig szertartásokat végeznek körülötte, előkészítik a temetéshez. Ezután a holttestet gyolcsba csavarják, és felajánlják a keselyűknek, akiket „dákiniknek” tartanak, azaz égi táncosoknak. Ezek az égi táncosok viszik a tudat egy felsőbb szintre, ahonnan az tovább tud születni, egy másik testbe. A hozzátartozók végignézik, ahogyan a gyolcsba tekert testet elfogyasztják a keselyűk. A megmaradt csontokat árpával vagy liszttel elkeverve összezúzzák, és a varjak vagy a héják fogyasztják el.Ez számunkra rémisztően hangozhat, de azt mondják, ez segít abban, hogy feldolgozzák, hogy a szeretett személy, abban a formában már nem létezik, és a teste a természet részévé válik.
Azáltal, hogy a keselyűknek ajánlják a testet, megmentik azoknak az apró állatoknak az életét, akiket a keselyű levadászott volna élelem gyanánt, ezzel is tisztítva az elhunyt karmáját.
Sokszor próbálták már betiltani ezt a szokást, mert barbárnak kiáltották ki, de szerencsére ez máig nem sikerült, bár az utóbbi években szabályzások alá esett, mivel sok utazási iroda turista látványosságként hirdettek meg egy-egy temetést.
Hozzátartozik a történethez, hogy nem csak szakrális okokra vezethető vissza ennek a tradíciónak a kialakulása, hiszen Tibet és Mongólia sziklás területein nagyon nehéz, vagy lehetetlen lenne a földbe temetés, és a hamvasztás pedig sokáig csak magas rangú lámáknak, szerzeteseknek volt engedélyezve.

Ghána – Őrületesen extrém és modern temetés

Az egyik legfurcsábban temetkező ország talán Ghána. Nagyon kedves, és hihetetlenül laza, ahogyan az elmúlás ceremóniáját kezelik. Az elhunytat halálakor egy hűtőházban helyezik el, és egészen hosszú ideig tartják ott, mivel a hatalmas szervezést igénylő folyamat következik ekkor. A temetésekre több pénzt költenek Ghánában, mint az esküvőkre, és bárki bekapcsolódhat a bulizásba. A rokonok körbeértesítenek minden hozzátartozót, hogy azok jelenlenek meg, és a következő héten közösen kezdjék ez szervezni az eseményt. A legőrültebb dolog az egészben a koporsó. Nagyon különleges, az elhunyt személyiségét, vagy kedvenc dolgát, esetleg a család különc ízlését tükröző óriási, mókás, színes, figurás koporsót készíttetnek. A gyász színe a bordó és a fekete, de bizonyos esetekben fehéret viselnek. Pénteken, vagy szombaton kerítenek sort a szertartásra, hogy mindenkinek legyen ideje hajnalig mulatni.
Folyamatos, több napos virrasztás után a templomba viszik a koporsót, misére, majd a vállukon, vagy bármilyen furcsa eszközön végigviszik az utcán, hatalmas zene és tánc kíséretében. Állítólag annyi pénzt lehet összegyűjteni ezeken az alkalmakon, hogy nem ritka az ál-temetés, amivel az idegenek, járókelők pénzét csalják ki a ravasz helyiek.

Az iszlám temetés – a testi feltámadás

Az iszlámban szigorú szabályok között zajlik a haldokló elengedésétől kezdve az egész folyamat. Hitük szerint senki nem tudhatja halálának időpontját, és senki nem befolyásolhatja önmagának azt, mivel ez azon titkok közé tartozik, amiket Allah megtartott magának. Ezért bármilyen fájdalom és szenvedés ellenére sem kívánhatja magának a halált senki.

A „Jaszin” szúrát illik a haldokló mellett olvasni, ami a Korán egyik fejezete, mely az utolsó ítéletről szól. Nagyon fontos, hogy kimondassák vele azt a mondatot: „Nincsenek istenek, csak az Isten és Mohamed az Isten prófétája.” Úgy tartják, aki ezt kimondja, azonnal a paradicsomba, azaz a Kertbe kerül.
Gyönyörű és nagylelkű elgondolás, hogy megkérdezik az agonizálótól, hogy van-e tartozása, vagy elmaradt böjtje, így ezeket a hozzátartózók át tudják vállalni tőle, hogy ezen terhek nélkül mehessen a túlvilágra.
Mivel az iszlám a testi feltámadásban hisz, ezért tilos a hamvasztás, a testet kötelesek illatosítani, megtisztítani, halotti lepelbe tekerni, a sírig elkísérni, és ott imádkozni mellette.
Nagyon fontos azonban, hogy a temetésnek minél hamarabb meg kell történnie, lehetőleg még aznap. Az angyalok Allahhoz kísérik az elhunyt lelkét, majd visszahozzák, és mire visszaérnek vele, a testnek a sírban kell lennie.
A halottat csak férfiak kísérhetik az utolsó útján, nők nem vehetnek részt sem a szertartáson, sem az az előtt lévő fohászkodáson.
A sír magassága maximum egy arasznyi lehet, nem lehet nagyobb a teve púpjánál, és nem állíthatnak hozzá fejfát, nem lehet rajta semmilyen felirat, sem név, sem dátum, de még Korán idézet sem. Az alacsony homokbuckát egyetlen kővel jelölik meg, hogy ne lépjenek rá a sírra. Ez azért van, mert a szunna szerint a legsúlyosabb bűn a bálványimádás, a társítás. A halotthoz imádkozni, áldást, segítséget kérni tőle, vagy virágot, mécsest vinni a sírjához tilos, fohászkodni szabad érte.

New Orleans – Jazz-temetés

Egy afrikai lelki gyakorlatból indult ki a szokás, mely arra épül, hogy az elhunyt búcsúztatását nem külső vallási személyek, hanem a hozzátartozók celebrálják. Egy jazz zenekar kíséri végig a temetési menetet, ahol gyászdalokat játszanak. A ceremónia végével vidámabb zenére váltanak, és közösen megünneplik az életet, azt hogy a szeretett halottjuk közöttük élhetett, és az életük része lehetett.

Új divat – Gyémántékszer a szeretteinkből

Utoljára pedig nem egy kultúra saját szokását mutatjuk be, hanem egy új keletű dolgot, ami az Egyesül államokban, vagy Svájcban és egyéb tehetősebb országokban kezd divatossá válni.
Egy amerikai vállalkozó kifejlesztett egy technikát, amivel szeretteink hamvaiból gyémántot készíttethetünk. Azoknak ajánlja ezt az alternatívát, akik személytelennek érzik az urnás és a koporsós temetést, és úgy gondolják, hozzátartozójuk iránt érzett szeretetüket egyik hagyományos temetkezési eljárás sem fejezi ki eléggé.
Az alapvetés az, hogy az ember is, mint a gyémánt szénből van. Az eljárás során nagy nyomásnak és hőnek teszik ki a hamvakat. Egy gyűszűnyi hamuból egy negyed karátos gyémánt készül el, karátonként 4000 dollárért. A cég szerint az emberi hamvakból kifejezetten jó minőségű gyémántot lehet készíteni.