Lányok, tartsunk össze! – nőnapi hétkezdő Beyoncéval illusztrálva

Gyermekáldás (?)

Nőnek sok szempontból csodálatos lenni… mondjuk, most nem jut eszembe egy sem. Természetesen ott a gyermekáldás. De nőként ez inkább sürgető kényszer, mint választás, hiszen ketyeg az a biológiai óra, fiatalabbak már nem leszünk, azt fogják hinni hogy a gyerekünk nagyanyja vagyunk. Férfiként ez kicsit másképp néz ki: „majd lesz gyerek, ha csinálok egyet”. Nincs kényszer, nincs limit, nem kell aggódni, hogy gyerek mellett egy cég sem alkalmazná, cserébe viszont megkapják a plusz szabadságokat, ami gyerekenként jár, (persze a magasabb fizetés mellé), és sorolhatnám a végtelenségig.

Most nem arról van szó, hogy hogy férfinek lenni könnyű, nőnek lenni pedig nehéz, (de azért az ellenkezője sem igaz.) Hiszen a férfiak (nem mindegyik) vállán ott a teher, hogy el kell tartsa egész családját, hiszen a gyes még a pelenkát se nagyon futja ki. És biztosan szembenéznek még egyéb problémákkal is.

Beyoncé si megmondta, hogy a lányok uralják a világot, és amit ő mond az ugyebár szinte 100%, hogy úgy is van. Mi már mind önálló, erős, okos és legyőzhetetlen nők vagyunk, akik alig hajlandóak ezt elhinni magukról és még abban nevelkedtek, hogy az a legbiztosabb, ha keresnek egy pénzes férjet, aki eltartja majd őket a lurkókkal. Nem hiszem, hogy sokan feltennék a kezüket arra kérdésre, hogy kinek nem jutott ez eszébe legalább egyszer. Miért van ez? Valami belénk kódolt maradiság, ami azt sugallja, hogy egy férfi többet ér nálunk? Vagy csak ezt tanították a szüleink? Miért van az, hogy ha egy férfi véleménye különbözik a miénktől, automatikusan a sajátunkat bíráljuk felül? És miért kell erről a nőnap kapcsán beszélnünk?

Még nőnapon is mi akarjuk a szépet tenni

Tűkön ülve várjuk azt a kötelező, szülinap-névnap-nőnap hármas egyikét, amikor kapunk virágot. Persze vannak romantikus csodabogarak, de ha őszintén a lelkünk mélyére nézünk, nem is várunk el ennél többet. Cserébe már azon gondolkozunk, hogy milyen sütit süthetnénk cserébe, milyen vacsorával készüljünk. A kérdés, hogy ez vajon rendben van így? Röviden: igen. Hiszen mi ennek az egésznek az alapja? A férfiak virágot adnak, amivel kifejezik, hogy hálásak nekünk és szeretnek. Nekünk pedig egy jó vacsoránál és finom sütinél nincs könnyebb módja annak, hogy azt mondjuk ’köszönöm’. Abba inkább ne menjünk bele, hogy mi motiválja ezt. Maradjunk annál, hogy természetesen a szeretet.

Mit változtassunk jövő ilyenkorig?

Próbáljuk meg legalább egymást nem támadni – erre utal a cím is. Gondolja végig mindenki, hogy a férfi ismerősei milyen gyakran marják egymást és hogy mi milyen gyakran játsszuk a passzív agresszívosdit egy általunk rossznak ítélt félmondat miatt. Vagy hogy a média, és a média alatt most elsősorban a szerzőnőket értem, milyen gyakran becsmérel valakit, mert nem úgy vagy nem annyira feminista, ahogyan az szerinte elvárt. Ezt el kellene felejtenünk, mert klisé, de egységben az erő.

A következő egy évben, legyen még több olyan beszéd, mint Meryl Streep-é, kövessük minél többen Brie Larson példáját és menjünk tüntetni a jogainkért!

Kép: pinterest.com