Mindegy mit, csak olvasson a gyerek? A Harry Potter élmény

Harry Potter a kötelező olvasmány

2001-ben jelent meg az első film, a Harry Potter és a bölcsek köve. Azok is elkezdték olvasni hatására a köteteket, akiket addig soha nem érdekelt az irodalom. Folyton ez volt a téma, egy egész generációt bűvöltek el a kis varázslók, játékokat szőttünk a történet köré, heves vitákat folytattunk a karakterekről, és az eseményekről, izgultunk, és olvastunk. Sokat, egyfolytában.
Aztán azok a srácok, és lányok ,akik előtte soha nem vettek könyvet a kezükbe, akiknek olyan volt végigolvasni a Tüskevárat, vagy a Kincskereső Kisködmönt, mint ha kínozták volna őket, elkezdtek érdeklődni az írott szó iránt. Belemerültek az ifjúsági irodalomba, a detektíves és csajos, tinis regényekbe. De vajon valóban elég-e ez ahhoz, hogy később ezek a gyerekek irodalom kedvelő fiatalokká, és olvasott felnőttekké váljanak? Mennyire számít a szépirodalmi megfogalmazás, az emelkedett téma, a filozófiai háttér, vagyis végső soron, hogy tiszta forrásból származó irodalom-e, amit olvas a kisiskolás? Egy ponyva módon megírt tini lányregény adhat-e eleget?

Harry Potter és az irodalom pedagógia

Kétélű fegyver az irodalom a pedagógusok és a szülők kezében. Nagyon gyorsan és örökre elveheti a kicsik kedvét az olvasástól a torkukon leerőltetett száraz, unalmas kötelezőolvasmány. Emlékszem, amikor az Egri csillagokat kellett volna legyűrnünk, és olvasmánynaplót készíteni belőle, az maga volt a kín szenvedés. Én szerettem olvasni, de a nehéz nyelvezet, a hosszú leírások miatt nagyon hamar elveszítettem a fonalat, és végül sohasem fejeztem be a könyvet. Sok osztálytársamhoz hasonlóan kínos és szégyenteljes érzésnek éltük meg, hogy megpróbáljuk eltitkolni a tanárnő elől, hogy nem bírtuk befejezni. Más oldalról nézve a dolgot, viszont elgondolkodtató, hogy mennyit ad pusztán az, hogy betűkkel, papírra van írva egy történet, ha esetleg nem tartalmaz semmi olyan pluszt, amit az irodalomtól várnánk. Természetesen nem a Harry Potterre gondolok, mert azt egy igényesen megírt, fantasztikus ifjúsági irodalomnak tartom. Tele van értékekkel, a barátság, a becsület, a család, az emberi loyalitás, az ész, a jóság, és megszámlálhatatlan fontos dolog áll a művek középpontjában, igazán jó üzenetet közvetít. Miközben pedig a világ mitológiáinak okos felhasználásával színes és izgalmas világot teremt, gyerekek és felnőttek számára is izgalmas történettel. Azokra a gyerekkönyvekre gondolok, amik kevesebb írói tehetséggel megáldott emberek tollából származnak, és nem sokban különböznek egy átlag tinédzserfilmtől.

Hogyan tereljük gyermekeinket az olvasás felé?

Zsiga Eszter gyógypedagógus, logopédust kérdeztem a témáról.

Mennyire olvasnak a szülők a gyerekeknek? Divat ez még?
Mai felgyorsult világunkban egyre nagyobb teret kap a televízió, az internet, s valljuk be sokszor sokkal egyszerűbbnek tűnik elindítani egy mesét a gyerekeknek a youtube-on. De azért nem összehasonlítható a virtuális mese a szülők által mesélt mesékkel.Azon kívül, hogy az utóbbi egy közös élmény, s a meghitt légkör maradandóan pozitív élmény marad a gyermek számára, ekkor fejlődik a legjobban a gyermek képzelőereje, hiszen el is kell képzelniük a mesebeli világot.. Mindezt a hatást a különböző mesefilmek nem érik el. Nem kap választ a felmerült esetleges kérdéseire, nem dolgozik a képzelőereje sem olyan mértékben, hiszen készen kapja a képi anyagot, ami ráadásul manapság sokszor túl gyors,feldolgozhatatlan ingerként özönlik a gyermekekre.Az élő beszéddel ellentétben a mimikát sem látja a gyermek, ami pedig elengedhetetlen a helyes artikuláció fejlődése érdekében.Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem nézhet egyáltalán mesét, de érdemes ilyenkor olyat választani, amik rövidek, könnyen emészthetőek, nem túl gyorsak a vágások, szépen artikuláló szinkronhang van a mese alá vágva.Azért úgy gondolom, hogy sok családban megvan az esti mese varázsa, fontos ez a kis rituálé.

Le lehet kötni igazán ma a kicsiket olvasott mesével?
Véleményem szerint igen, de sokat számít a mesélő személyisége, az hogy hitelesen bele tudja élni magát a mesélő szerepébe. Játsszon a hangjával, megszemélyesítse a szereplőket, ő is együtt éljen a mesével. Jó az is, ha a mesélésnek megadjuk a módját, esetleg egy kis rituálé köré építjük fel, előkészülünk, gyújthatunk gyertyát, fontos, hogy kellemes, nyugodt környezetet teremtsünk.

Mik a legdivatosabb mesekönyvek az óvodás korosztálynál?
Azok a mesekönyvek a leginkább érdekesek, „legdivatosabbak” az ovis korosztály számára, amikben a saját hétköznapjukhoz hasonló történéseket dolgozzák fel, egyszerű, érthető megfogalmazásban. Ilyenek pl: a Bartos Erika könyvek: Bogyó és Babóca, Anna, Peti és Gergő stb.

Tud-e segíteni egy mese traumát feldogozni, vagy a problémáikat átlátni?
Természetesen igen, a meseterápia módszertana erről szól. Szívből ajánlom Boldizsár Ildikó meséit.

Mit gondolsz, elolvassák az alsósok kötelezőket?
Reményeim szerint igen, de hallottam már olyanról, hogy a szülő (vagy akár nagyobb testvér) olvassa fel a gyermeknek a kötelező olvasmányt mondjuk esti mese gyanánt. Ezzel nincs is semmi baj, valószínűleg így elsőre könnyebben megérti, élvezhetőbb a nehezebben olvasó gyermekek számára a történet, de érdemes utána akár játékosan a gyermekkel is elolvastatni, de immáron a szülő hallgatja a mesét.

Számít a szülők, vagy a pedagógusok véleménye abban, hogy mi iránt kezdenek érdeklődni?
A gyerekek szoktak adni a számukra fontos személyek véleményére, legyen az egy szeretett tanár, vagy apa/anya, így természetesen nagyon is számít. De az otthoni minta talán még fontosabb, hogy mit látnak, anya /apa hogyan kapcsolódik ki hazaérve a munkából, elővesz egy könyvet, vagy apa újságot olvas a reggeli kávéja mellé, a gyerekek szivacsként szívják magukba az otthoni mintákat.

Mit gondolsz a Harry Potter regényekről, mint olvasmányról?
A Harry Potter regények olyan gyerekekkel is megszerettették az olvasást, akik korábban nem igazán, vagy csak nehezen voltak rávehetőek egy könyv elolvasására, ez szuper dolog. Érdekes, a képzelőerőt megdolgoztató regénynek gondolom.

Mit javasolnál a szülőknek, hogyan csináljanak kedvet az olvasáshoz?
Sok-sok közös meseolvasással töltött idő, már egészen kiskortól kezdve… Egy óvodás korú gyerekkel már el lehet menni könyvtárba, váltsanak neki külön olvasójegyet, a gyermek értékként fog tekinteni a könyvekre. Ha ily módon megszereti a könyveket, később igényelni fogja az olvasást.