Nathaniel Hawthorne, és keserédes meséi

A skarlát betű (The Scarlet Letter) című regény szerzője, Nathaniel Hawthorne nem egy mesét írt, melyek szintén az angolszász irodalmi hagyomány jelentős alkotásainak tekinthetők. Ezúttal e művekből szemezgetünk.

A szépség szerelmese

A szépség szerelmese (The Artist of the Beauty) főhőse Owen Warland, a művészlélek, aki órásmesterként keresi kenyerét. Titokban azonban nagyobb alkotáson dolgozik, amit felettese, Hovenden nem néz jó szemmel. Owennek az a vágya, hogy átszellemítse az anyagot, azaz olyan aranypillangót alkosson, mely képes életre kelni. A sok kísérlet azonban nem vezet eredményre, az órásmester csalódik, s egy időre felhagy művészetével. Sőt, mikor már kezdett túl közel kerülni célja eléréséhez, megmutatja a félkész művet Annie-nek, Hovenden lányának. Annie azonban túl durván nyúl a mestermunkához, így az darabjaira esik.

Owen időközben lépked pár fokot a társadalmi ranglétrán, így még a város toronyórájának elkészítését is rábízzák. Ám mindez nem teszi boldoggá, nem kell neki a polgárok barátsága sem, hanem inkább alkoholba fojtja bánatát. Folyton emészti az alkotás vágya, és mámorosan is arról tart előadást a kocsmában, hogy milyen lehet az igazi művészet, azaz az anyag életre keltése… Végül elragadja a szenvedély, és létrehozza az aranypillangót, mely képes lesz repülni néhány pillanatig. Owen elköveti azt a hibát, hogy élete főművével visszamegy a Hovenden-családhoz, ahol egy pár éves kisfiú, egykori felettesének unokája, porrá zúzza a pillangót.

 Dr. Heidegger kísérlete

Szintén egy csoda pillanatnyi megvalósulásáról szól a Dr. Heidegger kísérlete (Dr. Heidegger’s Experiment) című szöveg. A címszereplő afféle Frankenstein-doktor, kinek szekrényében csontvázak lapulnak, a falon furcsa tükrök lógnak, szobája közepén pedig hatalmas, fekete bőrkötéses, ezüstkapcsos könyvet őriz. Heidegger valahogyan hozzájutott néhány kortyhoz az Ifjúság Kútjának vizéből, s arra kíváncsi, valóban hat-e a folyadék. Három aggastyánt és egy özvegyasszonyt hív magához. Mindegyikőjükre igaz, hogy már fiatalon is koravének voltak, soha semmi örömet nem láttak az életben.

A kísérlet előtt az orvos megkérdezi tőlük: vajon öregkori tapasztalataikat képesek lesznek-e kamatoztatni, ha újra fiatalok lesznek? Az öregek jót nevetnek, hiszen abszurdnak találják a fölvetést. A kísérlet olyannyira sikerül, hogy a három aggastyán és az özvegy féktelen ivászatba kezdenek, majd táncra perdülnek, s nyargalásznak körbe a szobában. Terveket szőnek, a férfiak udvarolnak a nőnek, aki pedig kacérkodik szépségével. Végül összetörik az üveget, melyben az elixír volt, így újra megvénülnek.

A jósképek

A jósképek (The Prophetic Pictures) egy festőművész történetét beszéli el, aki félelmetesen élethű portréival képes megidézni a jövendőt. Modelljeinek ugyanis azáltal, ahogyan lefesti őket, előre „megírja” az életét. Olyan tulajdonságokat, sorsokat láttat meg, amelyet a modellt ülő eltitkolni igyekszik. A művész ezáltal lényegében a tudatalatti megfestőjévé válik. Egy ízben egy „boldog” házaspár is modellt ül, ám a festmény nem boldogságukat, hanem szenvedésüket mutatja meg: két fásult, életunt és kiábrándult ember ül egymás mellett, egymástól valójában elszigetelve.

Hawthorne tehát egyfelől társadalomkritikát ad említett meséiben, másfelől pedig a művészet szentségét vallja. Ugyanakkor azt is elismeri: a művészi csoda – amit ember alkot, nem pedig a Teremtő – csak pillanatokra valósulhat meg.

Szerző: Arany Zsuzsanna