Nos futurs – A mi jövőnk

Rémi Bezançon, rendező a Hátralévő életed első napja (Le premier jour du reste de ta vie) és a Legszebb dolog (Un heureux événément) után új filmet írt és rendezett, egyik állandó szereplőjével, Pio Marmaijal főszereplésével.

A színész ezúttal is megcsillantotta tehetségét: hogyan kell humorral, mégis érzékenyen, nem csak a felszínt kapirgálva mesélni hétköznapi eseményekről, amelyek a legtöbb ember életében előbb-utóbb bekövetkeznek. A családi élet, testvérek közötti és a szülőkkel való kapcsolat örömei-nehézségei és a kisgyermekes lét hányattatásai után ezúttal a barátságot helyezi fókuszba a film.

A körülbelül 35 éves Yann jómódú igazgatója az apjától örökölt cégnek, Pinterestre kívánkozó otthonnal és szép feleséggel, mégsem boldog. Belső nyugtalanság gyötri, amit csak fokoz a felesége által rendezett meglepetés szülinapi party, melyet Yann a legkevésbé sem fogad kitörő örömmel.

Miért szomorú és kedvetlen valaki, akinek láthatóan mindene megvan? Yann maga is keresi a választ, magában tűnődve és a pszichiáter díványán fekve. Végül úgy dönt, felkeresi legjobb gyerekkori barátját, Thomas-t, akivel elválaszthatatlanok voltak egész kamaszkorukban, ám akit a diákévek elmúltával szem elől tévesztett. A találkozás nem teljesen úgy alakul, ahogy azt Yann elképzelte. Riadtan konstatálja, hogy Thomas nem lépett arra az útra, amit ő követett: tisztességes munka, otthon –és családteremtés kombinációban, éppen ellenkezőleg. Úgy tűnik, egykori legkedvesebb cimborája mit sem változott az elmúlt években, az általa képviselt életstílusról nem is beszélve. Találkozásuk rengeteg helyzetkomikumot szül, garantálva a sok nevetést. Emellett természetesen ott vannak az imádnivaló, filozofikus beszélgetések is, még közelebb hozva hozzánk az egyébként is szeretnivaló karaktereket.

Ezért külön rajonghatunk francia filmekért: könnyedek tudnak maradni Proust és kínai filozófusok citálása közben úgy, hogy egy pillanatra sem érezzük őket elavultnak vagy mesterkéltnek.

Az író-rendező ügyesen alkalmazza a tőle már megszokott elemeket: a valóság, az álom és képzelet síkján zajló történéseket vegyíti az idősíkok bontásával is, ezzel még változatosabbá téve az érdekfeszítő történetet. Egy része a filmnek klasszikus roadmovie. A főhősökben útközben zajló változások, nosztalgiázó múltidézés, ami végül a feloldáshoz vezet, adja a történet gerincét, egyébként pedig kedves, teljesen hétköznapi, mégis üdítően friss jelenetek, családi vagy baráti vacsorák, amiken nagyon jól lehet szórakozni.

Apróságok adják a film igazi értékét, több jelenetet is érdemes kiemelni, például a két fiú megismerkedését az iskola udvarán, a fa tövében, amikor átérezzük, hogy a barátság születése tud pont olyannyira emlékezetes lenni, mint egy szerelemé vagy Yann vacsorája az anyjánál, aki úgy értekezik a halálról és a saját jövőbeni temetéséről, sorolva a kívánságait, hogy viccesebb nem is lehetne…

Reméljük, következő alkalommal is sikerül a bravúr Rémi Bezançonnak, alig várjuk a következő, szerethető történetet!

Szerző: Szelőczei Ágnes