Olyan, hogy heteroszexuális nő nem létezik
Az Essexi Egyetem pszichológiai kutatása arra kereste a választ, hogy a nők szexuális hovatartozása egyértelműen meghatározható-e, vagy igaz az a feltételezés, miszerint minden nőben ott rejlik a huncut kíváncsiság és saját neme iránti vonzalom szunnyadó szikrája.
A szexuális forradalom óta senki nem lepődik meg azon, ha két nő vagy két férfi kézen fogva sétál, sőt a transzszexuálisokat sem tekintik többé különc idegennek, noha a homoszexualitást még mindig sejtelmes köd lengi körül és bizonyos kérdések nem csak a közvéleményt, de a tudósokat is foglalkoztatják.
„Attól egy nő sem válik mocskossá, hogy piszkos a fantáziája.”
Az Essexi Egyetem is egy ilyen kérdésnek járt utána, ami már évszázadok óta izgatja az emberek fantáziáját: a gyengébbik nem tagjai közül, akik heteroszexuálisnak vallják magukat, valóban rendíthetetlenül azok is? Úgy tűnik, nem.
A Dr. Gerulf Rieger által vezetett kutatás során 345 nőt vontak be a vizsgálatba, akiknek meztelen nőket és férfiakat ábrázoló videókat vetítettek. A lejátszott felvételek során a résztvevők fizikai és mentális válasz reakcióit figyelték, például a pupilla önkéntelen változásait. Utóbbi érdekes eredménnyel szolgált, ugyanis a nők 82%-a szexuális izgalomba jött minkét nem látványától. Ráadásként az önmagukat heteroszexuálisnak valló hölgyek (a csoport 74%-a) ugyan úgy szexuális izgalomba jöttek a látottaktól.
A kontraszt leszbikusok körében mutatkozott meg leginkább, akikből sokkal intenzívebb szexuális reakciót vált ki egy nő, mint egy férfi. A kutatók azt is hozzátették, hogy a saját nemük iránt vonzódó hölgyek hasonlóan reagálnak a számukra vonzó szexuális női partnerre, mint a férfiak.
„Mint tudjuk, a női túlnyomó része heteroszexuálisnak vallja magát, de a kutatásunk rámutatott arra, hogy ez nincs így, mert igenis vannak olyan nők, akik képesek bennük is felkelteni a szexuális érdeklődést”
– mondja Dr. Gerulf Rieger.
A szakember arra is kitért a kutatás során, hogy azok a leszbikus nők, akik megjelenésükben a maszkulin jelleget preferálják, nem feltétlenül viselkednek férfiasabban, mint azok a nők, akik szintén saját nemükhöz vonzódnak, de öltözködésük ezt nem tükrözi. A dolog fordítva is igaz.
Ez is jól bizonyítja azt, hogy a nőkről milyen gyakran téves első benyomást alakítunk ki, a ruházatuk vagy viselkedésük interpretálásával, hiszen egy rövid hajú nő attól nem lesz leszbikus, hogy a hosszú haj helyett a rövid fazont kedveli, és egy talpig vörösbe öltözött, dekoltált ruhát viselő, hosszú hajú lány sem feltétlenül heteroszexuális. A kutatás vezető azzal gondolatébresztő mondattal zárta publikációját, hogy
„Mindez jól bemutatja, hogy a külső jegyek mennyire keveset árulnak el, és hogy mennyire nem tudjuk helyen megítélni szexuális hovatartozásukat.”
