Szerelem és halál órája

 Sok művészt ihletett már meg a második világháború, de csak igen kevesen tudtak olyan őszintén és szívhez szólóan írni róla, mint Erich Maria Remarque: A Szerelem és halál órája című könyvében.

Graeber végignézett a szétrombolt piactéren. 1933 óta Hitler térnek nevezték. Azelőtt, a vesztes után Ebert térnek hívták, azelőtt meg Vilmos császár térnek, és előtte Piac térnek.

Ernst Graeber a keleti fronton szolgál a második világháborúban. Vastag hótakaró fedi a hullákat, csak imitt-amott bukkan elő egy-egy végtag. Graeber örülhet, ugyanis pár hetes szabadságra hazamehet Németországba.

Első útja a szülői házhoz vezeti. Csalódottan veszi észre, hogy nemcsak az épületet nem tudja megtalálta, de az egész utca eltűnt a föld felszínéről. Az ellenség bombái mindent elpusztítottak.

Ekkor jön csak rá Graeber, hogy korántsem hagyta mögött a frontvonalat, csupán egy másikhoz érkezett, ahol civilek harcolnak, ha nem is a katonák ellen, sokkal inkább a magasan szálló repülőgépek ellen. A cél mindenhol ugyanaz: a túlélés.

Graeber hiába keresi szüleit, sehol sem találja őket. Összefut ellenben néhány gyerekkori ismerősével, akik a német állami gépezet fontos tagjaivá váltak. Főként nekik köszönheti hogy tud mit enni és inni, hiszen otthona elpusztult, nem tud hol meghúzódni – hontalan let saját hazájában.

Találkozik egy másik fiatalkori ismerősével, Elisabeth-tel is. Bár kezdetben pusztán az idő eltöltése miatt van a nővel, lassan ráébred, hogy többet jelent a számára, mint azt kezdetben gondolta volna. S ha már háború van, és nem tudják mit hoz a holnap: összeházasodnak!

A regény végén Graeber visszatér az orosz frontra, de már más emberré formálódott. Az otthoni élményei mély nyomott hagytak benne.

A Szerelem és halál órája egy lebilincselő történet a második világháború igazi arcáról. Nincs benne giccs, erőltetett romantika, vérbő csatajelenetek, felesleges sorok. Csak emberi sorsokat látunk, ahogy mindenki a maga módján birkózik meg az olykor embertelen és lelket próbáló körülményekkel.

A határok összemosódnak, és nem csak a fronton. Egyszerre él szerelem és halál, megfakult boldogság és gyűlölet, gyávaság és bátorság, kegyetlenség és jószívűség egymás mellett.

Hogyan lehet a jövőre tekinteni, ha azt sem tudjuk, mit hoz a holnap? Hogyan őrizhetjük meg emberségünket az embertelen körülmények között?

Erich Maria Remarque regénye illetlenül őszinte választ nyújt a kérdésekre.

A könyvet az Alexandra kiadó gondozásában jelent meg.