Zagar, Wings Of Love és CSI: pályaív, egy nem mindennapi zenésztől- Zságer Balázzsal beszélgettünk

Kevés zenész mondhatja el magáról, hogy a Daft Punk menedzsere elismerően bólintott zenéjük hallatán, és még a CSI készítői is bevágták néhány epizód alá. A magyar elektronikus zene egyik koronázatlan királya Zságer Balázs ösztönösen zenél, és olyan sikereket ért el, amit magyar banda ritkán tud. A Žagar háza táján jártunk.

„A tudatos zenehallgató a rádión kívül keresi a dallamok rengetegében a fülének kedves lüktetést, mert„minden izgalmas dolog a mainstreamen kívül történik”, ahol az ihlet fél éjszakára a székhez szögez, és ahol a zene lélekből szól, önszórakoztatásra, nem a bankók hívószavára.” A zenei univerzum két csodabogarával a Belau és a Žagar frontemberével készült interjút, amelyben kifejtik a zenészi lét mikéntjeit, hogyanjait és londoni fellépésük terveit, ide kattintva olvashatsz. Most pedig jöjjön egy kis Žagar exkluzív.

Mesélj egy kicsit a zenei pályafutásodról, mi volt a Wings Of Love előtt a zenei életben? Mert a megjelenésétől kezdve nem volt rádióhallgató, aki ne ismerte volna a Žagart…

– Azért a Wings of Love előtt is volt élet, már a 90-es években saját zenekarom volt aztán Yonderboi-jal dolgoztam együtt a debüt lemezén – a Shallow and Profound album megjelenését követően aztán bejártuk Európát a Yonderboi Quintettel, számos nagy nemzetközi fesztiválon is felléptünk. Eztán alakult meg a Žagar, kiadtuk az első lemezünket a Local Broadcastot és filmzenéket írtunk, a legismertebb talán a Szezon c. filmhez készült betétdal, az Eastern Sugar.

A Wings of Love átütőerejű dal a mai napig, Honnan inspirálódtál hozzá, és mit akartatok kifejezni, átadni ezzel a dallal?

– A Wings of Love eredetileg egy instrumentális szám volt és egy londoni filmes suli vizsgafilmjéhez készült. A Cannot Walk Fly Instead c. album készítésekor úgy gondoltuk, hogy kiegészítjük egy kórusbetéttel, ekkor jött az Underground Divák ötlete. Talán az ő jelenlétük is erősítette azt az üzenetet, hogy mit jelent az érdekek nélküli összefogás közösségformáló ereje.

Több, mint egy évtizedes múltra tekintetek vissza. Miként váltatok egy magyar zenekarból a kelet-európai elektronikus zene meghatározó színfoltjává? Mi volt a sikeretek kulcsa?

– Nem tudom, nem ismerem igazán a sikerhez vezető kulcsot, és soha nem is gondolkodtam rajta, nem azért zenélek, hogy sikeres legyek hanem mert ez izgat a legjobban a világon. Ami biztos, hogy soha nem kerestük a közönség kegyeit, mindig azt csináltuk, ami felé az inspirációink hajtottak.

Kevés magyar zenész mondhatja el magáról, hogy a Daft Punk menedzserének szemet szúrt munkássága, ahogy azt sem, hogy a CSI: Helyszínelőkbe bekerült több száma is. Nem gondolkoztál el azon, hogy nemzetközi színpadon a helyetek? Próbáltál „kitörni” innen vagy „megelégedtél” a magyar zenészi élettel?

– Mi soha nem csak a magyar szintérben gondolkodtunk, már az elejétől angol dalszövegeket írtunk, ezzel is nyitva tartottuk az érdeklődést a külföldi hallgatók felé is. Emellett szerintem a jó zene nem határokhoz vagy nyelvhez kötött, inkább az a fontos, hogy megérintse a hallgatót. A zenebizniszben való érvényesülés egy másik soktényezős dolog, az a legkevésbé múlik az alkotón sajnos.