Háromezer éves arany lábvértet talált az erdőben, kétmillióval jutalmazták

Gombászás közben bukkant rá egy férfi még a nyáron Szeged határában a trójai háború korából való százgrammos arany lábvértre, amelyet elvitt a Móra Ferenc Múzeumba. Segítségével a régészek a helyszínen megtalálták a páratlan lelet további darabjait is. Antal Róbertet a héten kétmilliós pénzjutalommal díjazta a miniszterelnökség a világon eddig egyedülálló bronzkori arany lábvért megmentéséért. 

                                                                             (Fotó: Móra Ferenc Múzeum)

A szegedi férfi júniusban, egy közeli erdőben figyelt fel a furcsa tárgyra, hazavitte úgy vélte, valami rézdarabot talált, ezért savteszttel megvizsgálta, de meglepetésére, a fémdarab nem zöldül el. Akkor jött rá, hogy arany tárgyat tart a kezében. Azonnal értesítette a helyi múzeum szakembereit, akik rövid időn belül ki is mentek a helyszínre, ahol a kutatás során a lábvért további darabjai kerültek elő.

A régészek véleménye szerint a lelet a késői bronzkorból, a Krisztus előtti 12-9. századból – nagyjából a trójai háború korából – származik. A lábvért ebben az időszakban a katonák védelmi eszközenek egyk fontos eleme volt, amely a boka és térd között védte a harcost a csatában. 

                                                                                                          Antal Róbert

A lábvértet a szóban forgó korszakban általában bőrből készíttették, csak a tehetősebb kevesek csináltattak maguknak bronzból lábvértet. Európában mindösszesen 30-35 bronz lábvértet találtak mostanáig, közöttük tízet Magyarországon.

A Szeged körzetében feltárt lábvért viszont azért egyedüálló, mert anyaga nem bőr és nem bronz, hanem arany, s ilyen tárgyat eddig még sehol másutt nem fedeztek fel.

Megtalálásakor használhatatlan állapotban volt, összegyűrték, összehajtogatták, bevagdalták, mielőtt a földbe került. 

                                                              (​Fotó: MTI/Kelemen Zoltán Gergely)                                                           

A régészek feltételezése szerint a páratlan értékű ötvösmunka valószínűleg a korszak egyik nagy befolyással bíró, erős embere – a Kárpát-medence Akhilleusza – számára készülhetett, aki áldozati ajándékként ajánlotta fel, s tudatosan tette használhatatlanná a kincset érő tárgyat, hogy illetéktelen személy ne tulajdoníthassa el.