Szabadulj meg a depressziótól!
A depressziót a hangulati és az érzelmi élet zavara, a gondolkodás meglassulása és az aktivitás csökkenése jellemzi. Ebben az állapotban minden sivárnak tűnik, a hangulati élet zavarait testi tünetek jelentkezése kíséri.
Sajnos a nőknél kétszer olyan gyakori, mint férfiaknál leginkább a 27-30 év közötti korosztály van kitéve ennek a megbetegedésnek, de egyre fiatalabb korosztályra tolódik át. Nagyon sok különböző kiváltó oka lehet egyrészt örökletes tényezők állhatnak a háttérben. A depresszió okairól számos magyarázat született, amelyek mind más szempontból közelítenek a problémához.
A hormonális tényezőket tekintve a stresszhormonnak van kiemelkedő szerepe, gyakran komoly stresszhelyzetek előzik meg az állapot kialakulását, nem lehet figyelmen kívül hagyni a negatív életeseményeket sem, a kudarcok, amelyek elindíthatják a depressziós epizódokat. A negatív gondolkodás depresszióban betöltött szerepe sem elhanyagolható a betegek jellemzően negatívan gondolkodnak önmagukról, az élményeikről és a jövőjükről, miközben alábecsülik a pozitív események jelentőségét és felnagyítják a negatívakét. Úgy érzik, hogy nincs hatásuk életük alakítására, a ezért alkalmatlannak érzik magukat a negatív események elhárítására.
A tünetei közül jellemző az érzelmi élet zavarai a vezető tünetek közé tartoznak, és intenzitásuk széles skálán mozog: az enyhe kedvetlenségtől a mély lehangoltságig. A betegek arca állandóan tükrözi a gondterheltséget, jellemzőek a homlokráncok, a szemhéjak kettős redője és a lefelé hajló szájzugok. A kifejező mozgások szegényebbé válnak, a gesztikuláció megszűnik, a hang gyenge, elhaló. A beteg könnyen elsírja magát, de súlyos állapotban a sírás készsége is megszűnik. Kilátástalanság jellemzi, a beteg szomorúnak érzi magát.
Saját magáról kialakított képe negatív, általában értéktelennek, alacsonyabb rendűnek, visszataszítónak tartja magát, az önértékelési zavarok rendszerint igen súlyosak. Jövőjét sötétnek és reménytelennek látja, és az érzelmi állapotot a betegségre jellemző szorongás mértéke is befolyásolja. Érdeklődése beszűkül, gondolkodása lelassul, tanácstalanná válik. A depresszió jellemzően korai tünete a figyelemzavar. A depressziós beteg gyakran panaszkodik az intellektuális képességek romlásáról, de egyes kutatások szerint ennek hátterében a csökkent motiváció figyelhető meg.
Enyhe esetben a beteg mindig fáradtnak, lassúnak érzi magát, de előfordul, hogy egész nap fekszik, és nem látja értelmét felkelni az ágyból. Megoldásnak, az élet terhétől való szabadulás végső eszközének az öngyilkosságot tartja. Alvászavar is megjelenik, több különböző fajta lehetséges, az elalvás z zavara, a gyakori felébredés és korai ébredés. A beteg akkor is fáradtnak érzi magát, ha a szokottnál többet alszik. Ugyancsak gyakori kísérő tünet az étvágyzavar, az emésztési zavarok, a székrekedés a szédülés és a generalizált fájdalom. A szexuális késztetés minden esetben csökken.
Az oki tényezők magyarázatait követve elmondhatjuk, hogy a depressziónak számos terápiás lehetősége létezik, fontos mielőbb hozzákezdeni, mert a beteg akár önmaga ellen fordíthatja elkeseredettségét, akár környezetét is veszélyeztetheti. Ha a beteg öngyilkossággal fenyegetőzik, lehangoltsága önellátási képtelenséghez vezet, önelhanyagolása súlyos mértéket ölt, minden esetben a kórházi kezelés mellett érdemes dönteni. Ez akkor is érvényes, ha olyan diagnosztikai kérdések merülnek fel, amelyek kórházi kivizsgálást tesznek szükségessé. Legegyszerűbb lehetőség a gyógyszeres kezelés.
A biológiai módszerek mellett számos pszichoterápiás lehetőség áll a beteg rendelkezésére. A pszicho dinamikus irányzat szabad asszociációs módszer segítségével tárja fel a depresszió mélyén gyökerező problémákat, célja a beteg függőségigényének folyamatos csökkentése és felvértezése a veszteségekkel és kudarcokkal szemben. A viselkedésterapeuták az örömteli élethelyzetek biztosításában segítenek, megerősítik a nem depressziós viselkedést úgy, hogy figyelmen kívül hagyják a kliens lehangolt megjegyzéseit, és fejlesztik a beteg szociális készségeit. A pszichoterápia célja a beteg pozitív megnyilvánulásainak elősegítése saját magával szemben, a depresszióra jellemző a negatív hozzáállás megváltoztatása.
