Az ököl túloldalán- interjú Szilvai Zoltán harcoktatóval

Mikor és hogyan kezdtél foglalkozni az önvédelemmel és a kézitusával?

12 éves voltam, amikor elkezdtem ezzel foglalkozni, először csak a kick-box-szal. Elég fiatalon elvégeztem egy testőr tanfolyamot, és a biztonsági szakmának is a része lettem, ez adott nekem betekintést a harcművészetek világába, így fogalmazódott meg bennem, hogy nem csak a kick-box érdekel.

Elvégeztem a katonatiszti főiskolát, ezáltal beléptem a hadseregbe is, és ott ismerkedtem meg a küzdősportokkal; a jiu jitsu-val, kyokushin karate-val, és az aikido-val, eközben katonai közelharc oktatói végzettséget is szereztem.

Bár 4 év után leszereltem, a hadseregtől nem váltam meg; a mesteremmel, dr. Zöllei Zoltán alezredessel való jó kapcsolatomnak köszönhetően rendszeresen oktattunk rendőröket, katonákat, biztonsági cégek embereit. Majd ezt a közelharc oktatást áthelyeztük a civil szférába is, más harcban jártas barátok segítségével, és láttuk, hogy van rá érdeklődés.

Szerveztünk edzőtáborokat, éjszakai túlélő túrákat, sokat jártunk külföldre is. Nekem emellett aikido csoportom is volt Pilisvörösváron, majd Solymáron.

2009-ben úgy döntöttem, Londonban folytatom tovább onnan, ahol abbahagytam otthon, nem akartam kiesést. Élt itt egy barátom, amint lehetett, kerestünk egy termet, és közösen oktattunk közelharcot, ennek kezdetben csak a barátok között járt körbe a híre. Több helyszín és próbálkozás is volt, Londonban sajnos nagyon nehéz összehozni egy állandó csoportot, mivel mindenkinek más a munkaideje és az időbeosztása.

Pontosan mit foglal magába ez az edzésforma?

Ez az egész egy komplex rendszer, amelyet a mesterem fejlesztett ki, több harcművészet ötvözésével. Célja az volt, hogy kiválogassa a leghatékonyabb elemeket, amelyek hasznosak lehetnek egy civil szituációban is, és összegyúrja egy edzésformába. A kézitusa, vagyis a konkrét küzdelem mellett, mivel a közelharc katonai berkekből jön, a nyílt terepen való boldogulás is fontos része a tanfolyamnak. Ennek keretin belül különféle terepgyakorlatokat is végrehajtunk, úgy mint az élelemszerzés, a víztisztítás, tűzgyújtás, a menedék építés és a térkép alapján való tájékozódás. Legutóbb márciusban voltunk ilyen 3 napos túlélő túrán, Walesben, ahol volt lehetőségünk sziklamászásra is. Van, hogy ezeken a túrákon maga Zöllei Zoltán is részt vesz, átlagban két évente kilátogat hozzánk. Ilyenkor tartunk egy pár napos edzőtábort, ahol új technikákat tanulhatunk tőle. Legutóbb tavasszal járt itt, amikor szerencsésen az itt tartózkodása egybeesett egy majálissal, amire fellépőként meghívtak minket; különféle önvédelmi technikákat mutattunk be, amit közben ő kommentált, de a végén ő maga is mutatott azért egy-két profi fogást.

Hogyan zajlik egy edzés?

Egy edzés két órás, általában kisebb csoportokkal dolgozom, maximum 15 emberrel foglalkozom egyszerre, férfiakkal és nőkkel vegyesen. Minden órát alapos bemelegítéssel indítunk, azt követi a technikai rész és az erősítő gyakorlatok, majd a végén jönnek a szituációs helyzetgyakorlatok, kisebb küzdelmek. Ezektől nem kell megijedni, nyilván mindenki tudja, hogy ez csak gyakorlás és nem éles szituáció, illetve nagyon komolyan vesszük a védőfelszerelések használatát is. Minden órán viselünk fogvédőtől, fejvédőtől kezdve, a sípcsontvédőig mindent, ami szükséges. Vegyes a csoport, a kis létszám miatt nincs szükség arra, hogy külön legyenek a haladók és a kezdők, hamar fel lehet hozni valakit, aki új, egy olyan szintre, hogy fel tudja venni a ritmust. Éppen ezért, úgy gondolom, már egy óra után is szerezhet olyan tudást az ember, amit kamatoztatni tud egy őt érő támadás esetén. Ezt külön kiemelném a hölgyek esetében, hiszen a női önvédelem is a rendszer részét képezi.

Versenyekre is jártok?

A magyar Katonai Közelharc Bajnokságon, ami egyébként Zöllei Zoltán vezetésével zajlik, már többször részt vettünk. Régebben én magam is versenyeztem, de ma már csak a tanítványaimat viszem el a bajnokságra. A legközelebbi decemberben lesz, most arra készülünk, a legutóbbi versenyen egy olyan tanítványom ért el első helyet, aki kevesebb, mint egy éve jár hozzám, és a nulláról indult. Ez a legjobb példa rá, hogy folyamatos edzésekkel és kitartással rövid idő alatt is nagy eredményeket lehet elérni. Egyelőre itt, Angliában, nem találtam még olyan versenyt, ami lefedi azt, amit mi csinálunk. Jelenleg járok ketrecharc edzésekre, és úgy látom, talán ez lehet az az edzésforma, ami verseny szinten a mi közegünk lehet. A későbbiekben nem kizárt, hogy elviszem a tanítványaimat egy ilyen versenyre.

Ha te is kipróbálnád magad a harcosok között, vagy ha a gáz srpay helyett inkább öklödre hagyatkoznál, akkor keresd fel Szilvai Zoltán harcoktató edzéseit. Bővebb infó itt!