Mit tennél, ha menekülnöd kellene?

A 2016-os esztendő nem a béke éve volt. A korábbi harcok folytatódtak, kirobbantak újak, számos nemzet fordult egymás ellen. Államfők, politikusok indítottak hadjáratokat, nem csak más országok, hanem saját állampolgáraik ellen is. Sokan váltak földönfutókká, a menekültválság egyre szélesebb méreteket ölt. Elérte Európát, ahol a kirekesztés és a gyűlölet érzése mind többeket kerít hatalmába.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága (UNHCR) júniusi éves jelentése szerint 2015 végén a korábbi esztendőkkel összehasonlítva radikálisan több, 65,3 millió ember élt menekültként a világban. A Föld lakosságához viszonyítva ez azt jelenti, hogy ma minden 113. ember menedékkérő, belső menekült vagy menekült. Tíz éve percenként átlagosan még „csak” hat ember vált menekültté, ez 2015 végére megnégyszereződött, huszonnégy főre nőtt.

Könnyen elintézhetnénk ezt annyival, hogy háborúk mindig voltak és lesznek is. Ugyanakkor felmerül számos kérdés. Például, hogy miért is tartjuk evidensnek azt, hogy mindig lesznek háborúk.

Janne Teller Ha háború lenne nálunk című könyve is ehhez hasonló kérdéseket vet fel. Miért örök a háború, miért ölt egyre nagyobb méreteket, és miért csak akkor vagyunk hajlandók szembenézni vele vagy megérteni azt, amikor mi is részeseivé válunk. 

A nem véletlenül útlevélformájúra és -méretűre tervezett könyv egy rövid esszét tartalmaz, amelyet az író a dániai közhangulatból kiindulva írt 2001-ben – az azóta eltelt évek során a téma még aktuálisabbá vált. A szerző kérésének eleget téve a történet fordításai mindig a kiadás helyéhez adaptálva jelennek meg, mert a műnek tükröznie kell az adott ország történelmét és geopolitikai sajátosságait. A magyar verzió fikciója szerint az Európai Unió felbomlása után Magyarország és Ausztria háborúzik egymással a szlovén tengerpart megszerzéséért, ezért menekülnie kell a főszereplőnek és családjának. A fiatal fiú szemszögéből követhetjük végig egy menekült család sorsát egy számukra idegen országban, Egyiptomban.

„A hogyan továbbra nincs válasz. A családotok puszta számmá lett. Öt! Nincs ország, amelyik befogadna még öt menekültet. Menekülteket, akik nem beszélik a nyelvet, nem tudják, hogyan kell viselkedni egy klasszikus kultúrtársadalomban, nem tudnak semmit a szomszédnak kijáró tiszteletről, a vendégszeretetről és a nők erkölcsének védelméről. Menekültek, akik rosszul viselik a meleg klímát. Nem, nincs olyan ország, amelyik szívesen befogadna dekadens európaiakat. Szabadgondolkodókat, akik csak az igazhitűek életmódját veszélyeztetnék. Még dolgozni sem tudnak. Nem beszélnek arabul, és nincsenek hozzászokva, hogy megfogják a munka végét. Az európai menekültek csak ahhoz értenek, miként kell iratokat tologatni egy irodában. Nincs szükség ilyen munkára! Így beszélnek az arab világban – a legközelebbi békés térségben, ahol el lehet képzelni a jövőt. Hová mehetnétek hát?”

A mű célja nem más, mint hogy elindítson egy gondolatfolyamot bennünk: Te mit tennél, ha menekülnöd kellene? Te mit tennél, ha a családod veszélyben lenne? Te mit tennél, ha a gyerekednek éheznie kellene? Te mit tennél, ha az anyád súlyos tüdőgyulladásban szenvedne, és a bátyádról se érkeztek volna hírek napok óta?

Az, hogy az írás útlevélformában jelent meg, rávilágít arra is, hogy a menekülteknek gyakran nincs másuk, csak egy útlevél, egy táska, egy-egy fontos tárgy. Bár a mű egyszerű történetet ír le, határozott társadalomkritikája tükröt állít az európai emberek elé. A menekülteket nem olyan tömegként mutatja be, mint akik azzal a szándékkal jönnek-mennek a kontinensen, hogy megzavarják az itt élők nyugalmát, hanem olyan egyénekként, akik csak egy nyugodt helyet keresnek, ahol azt az életet élhetik, amelyet elképzeltek maguknak.

Részlet a szerző által írt utószóból:

Gondoljunk csak bele, ha egy napon mégis rosszra fordulna a sorsunk, nem nyújtana-e vigaszt a gondolat, hogy annak tudatában kereshetünk menedéket egy másik országban, hogy valaha – amikor még biztonságban voltunk – mi magunk is hozzájárultunk az emberi civilizáció alapvető értékeinek megőrzéséhez és terjesztéséhez? Vagyis ahhoz, hogy „minden ember egyenlőnek teremtetett”, valamint „ne tedd embertársadnak azt, amit nem kívánsz magadnak.