A Brexit újabb skót függetlenségi népszavazás hozhat
A referendum napja egyre közeleg, ami nem csak a gazdaság állóvízét és a külföldi munkavállalók idegszálait borzolja, hanem újabb lendületet adhat a skót függetlenségi törekvéseknek.
A jelenleg brit parlamenti képviselő Alex Salmond, volt skót miniszterelnök a BBC által politikusok és választók részvételével rendezett glasgow-i vitaesten kijelentette: ha a skót választók többsége a négy hét múlva esedékes EU-referendumon a bennmaradásra voksol, ám az Egyesült Királyság többi nemzete a kilépésre szavaz, és „kirángatja Skóciát” az Európai Unióból, az indokolttá tenné egy újabb népszavazás kiírását Skócia függetlenségéről.
Két évvel ezelőtt hasonló törekvésnek lehettünk szemtanúi, amikor a Salmond idején a Skót Nemzeti Párt (SNP) népszavazást eszközölt Skócia függetlenné válásáról, ami végül nem eredményezett nagy horderejű változást. Mivel az elszakadást ellenzők kerültek többségbe Salmond a referendum után lemondott.
A közelgő Brexit, azonban újra napirendre tűzte a skót-kérdést, így a volt miniszterelnök újra hangot adott az azóta is levegőben lógó kérdésnek: meg kell rendezni egy újabb skóciai függetlenségi népszavazást, ha Nagy-Britannia kilép az EU-ból. Azzal érvelt a dolog fontossága mellett, hogy ha Skóciát „akarata ellenére kirángatnák az EU-ból”, akkor az újabb függetlenségi referendumon a skótok többsége már megszavazná az elszakadást Nagy-Britanniától.
S miért ilyen sürgető kérdés a függetlenedés, ha a britek elszakadnak az EU-tól? Mert Skócia önálló régióként felvételt kérhetne, habár az EU már az első skóciai függetlenségi népszavazás előtt egyértelművé tette, hogy ebben az esetben sem lenne garantált Skócia felvétele önálló országként az unióba.
José Manuel Barroso, az Európai Bizottság akkori elnöke a skót referendum előestéjén a BBC televíziónak nyilatkozva kijelentette: Skóciának új csatlakozási kérelmet kellene benyújtania, és ezt az összes többi tagállamnak egyhangúlag jóvá kellene hagynia. Barroso erőteljes kétségeinek adott hangot e jóváhagyás esélyeivel kapcsolatban, kevéssé burkolt utalásokat téve arra, hogy a saját szeparatista mozgalmaikkal küszködő EU-tagállamok nemigen látnának szívesen egy olyan új tagországot, amely egy másik országból vált ki.
Frenki
