A halogatás jelensége és annak leküzdése

Hogyan is történik a halogatás?

A halogatás az egyik legkárosabb dolog. Hiszen nem arról van szó, hogy tudomásul vesszük a feladatainkat, majd úgy döntünk, hogy nem érdekel és nem csináljuk meg időben. Rengeteget stresszelünk rajta és nagyon frusztráló, hogy képtelenek vagyunk valamit időben megcsinálni, holott pontosan tudjuk, hogy van következmény. A halogatás a következőképpen néz ki: hetekkel előre megkapjuk az időpontot, amikorra el kell készülnünk. Az első napokban azt gondoljuk, hogy már holnap elkezdjük, most az egyszer időben el fogunk készülni, de aztán arra is gondolunk, hogy azért még nagyon sok időnk van, nem lenne jó ilyen korán leadni. Hiszen nem véletlen a határidő, értelemszerűen az azt megelőző egy-két napon vagy aznap kell leadni, hiszen ha túl korán küldjük el, akkor még a végén nem olvassák el vagy elfelejtik, hogy náluk van.

A halogatás második szakasza

Tehát röviden, észérvekkel meggyőzzük magunkat, hogy nem kell időben elkezdeni a munkát. Ha ezen túl vagyunk, jöhet a második szakasz: amikor azt hisszük, van még időnk. Amiatt, hogy korán elkészülünk, már nem kell aggódnunk, szerencsére megúsztuk. Ha éppen a második szakasz elején belekezdenénk, akkor valószínűleg koppanásra készülnénk el, de nem kéne megfeszített tempóban dolgozni, ráérnénk nyugodtan, stressz nélkül is. Ezt persze nehéz így felmérni, hiszen hány nap kellhet 80 000 karakterhez? Azért biztos nem olyan sok, meg aztán éjszaka is tudunk dolgozni, vagy ha kell, már hétre bent leszünk az irodában és az összes gyertyát a körmünkre égetjük. Egyszóval van még idő, felesleges lenne elkezdeni, meg amúgy is, csak az eleje a nehéz, utána már megy mint a karikacsapás.

A halogatás harmadik szakasza

A tagadás. Amikor már minden ébren töltött pillanatunkat áthatja a stressz, amiért még el sem kezdtük, nem alszunk és nem eszünk. Mi erre a megoldás? Természetesen nem az, hogy belekezdünk. Folytatjuk ugyanúgy a mindennapi dolgainkat, mint azelőtt, csak éppen stresszesen. Hobbiszinten kiabálunk és káromkodunk, sóhajtozunk és mérgeskedünk. Majd végül megpróbálunk szembenézni a dolgokkal és létrehozni egy ütemtervet: ha napi 10 000 karaktert megírok, akkor nyolc nap alatt készen is vagyok. 10 000 karakter meg ugye semmi, szóval ennek nem kéne problémát okoznia. És itt, ez a legnagyobb baj: a hamis nyugalom érzete. Mert igazából nem fogjuk tudni egy nap alatt hozni a magunktól elvártat és ki fog csúszni a kezeink közül. Hogy miért? Mert az ütemtervtől megnyugodtunk. (Ezen a ponton azért meg kell jegyezni, hogy terv az ugyan van, de még egy betűt sem ütöttünk le.)

A halogatás negyedik szakasza

Stressz és pánik. És a pánikot itt a szó legszorosabb értelmében értjük. Mert rádöbbenünk, hogy ennek tétje van (a munkánk vagy a diplománk) és hogy el vagyunk késve. Mert nincs annyi óra a napban, hogy ezzel mi végezzünk. De aztán három perc múlva már kávét szürcsölgetünk a teraszon, és csitítgatjuk magunkat, hogy ugyan már, van idő. Ám végül, bármilyen hihetetlen is nekiállunk. Azaz állnánk, de rá kell döbbennünk, hogy egy faktorral nem számoltunk: ez nem is olyan könnyű. Nem ömlenek belőlünk a szavak és nem tökéletes minden, amit csinálunk. Ilyenkor bevett taktika a sírás, hiszti és a távolba meredés.

A tényleges munka szakasza

Itt ér minket, halogatókat, a legnagyobb meglepetés, ugyanis az a tény, hogy már a gép előtt ülünk, nem garantálja, hogy nem a social médiát fogjuk 0-24-ben görgetni, hogy nem kezd el hirtelen elviselhetetlenül fájni a fejünk, nem leszünk farkas éhesek és nem lesz egy sürgős és halaszthatatlan dolgunk valahol az otthonunktól 30 percnyi távolságban.

Viszont a jó hír, hogy tényleg csak belekezdeni nehéz, ha ráéreztünk már könnyebb lesz. A legfontosabb az akaraterő, mert senki nem fog ránk szólni, hogy ne facebookozzunk, senki más nem fogja a halogatásunknak kárát látni, csak mi magunk. Hogy az előbb említett halogatási praktikákat leküzdjük, mindig írjunk ütemtervet, olyat, amit ki lehet pipálni ha elkészült, mert frusztrálni fog a sok üres négyzet. A social media legyőzésére pedig állítsunk órás-másfél órás ébresztőket, próbáljunk meg addig egyáltalán nem nyúlni a telefonunkhoz, ha letelt, akkor engedélyezhetünk magunkat 10 perc lazítást.