Skip to main content
|
by: Veszeli Annamária

A korábbi több ezer újságíróból egy sem maradt: kiürült az ikonikus Fleet Street

A Fleet Street, egykori brit sajtószékház már a múlté: a mai nappal az utolsó két újságíró is bedobozolta a holmijait és a korábbi nyüzsgést végképp felváltotta a csend. 

A Fleet Street és az újságírás története egészen az 1500-as évekig nyúlik vissza, mikor is Wynkyn de Worde nyitott az utcában egy kis üzletet, ahol bármit ki lehetett nyomtatni. A példáját rengetegen követték, így pár évvel később a nyomtatók mellett megjelentek az első kiadók is. Végül 1702-ben itt nyomtatták ki London első napilapját.

Minden remekül ment, legalábbis addig, míg Rupert Murdoch médiamágnás úgy nem döntött, hogy három saját cégét elköltözteti a Fleet Streettől a technológia fejletlenségére hivatkozva. Három éven belül a többi országos napilap is követte is követte őket. Ez tehát a Fleet Street virágzása és hanyatlása röviden.

És hogy miért is aktuális mindez?

Ma reggel az utolsó két, még a Fleet Streeten dolgozó újságíró is összepakolta a holmiját, ezzel vetve véget a Fleet Street 500 éves hagyományának.

    A 43 éves Darryl Smith 18 éves korában kezdett a Fleet Streeten dolgozni. Néhány éve lehordta egy városnéző busz idegenvezetőjét, aki a turistáknak azt mondta, a Fleet Street már nem a brit újságírás központja. „Az ablakban álltam, hallottam, amit mond, és lekiabáltam, hogy még itt vagyunk” – elevenítette fel.

 

A kollégája, az 54 éves Gavin Sherriff 32 éve kezdett dolgozni a Fleet Streeten, amikor az még a fénykorát élte. Szerkesztőség asszisztensből küzdötte fel magát a Sunday Post londoni vezető riporterévé.

„Amikor beléptél az irodába, úgy érezted, különleges helyre érkeztél. Dohányfüst mindenhol, el se láttál tőle a szoba egyik végéből a másikba. Tele emberekkel, verték a régi típusú írógépeket, átkozódtak a rossz telefonvonalak miatt.”
 

Ez az ötszáz év azonban nem csak arra volt elegendő, hogy a Fleet Street-i írók becsületes, kiváló dolgozókként kerüljenek be a köztudatba, hanem arra is, hogy elkönyveljük őket olyan embereknek, akik becsületesen és kiválóan tudnak szórakozni. Annak idején minden lapnak megvolt a saját törzshelye, a The Daily Telegraph munkatársai például a King and Keys nevű pubot, a The Daily Mirror újságírói pedig a White Hart nevű késdobálót látogatták előszeretettel. Híres volt még a Ye Olde Cheshire Cheese nevű kocsma és az El Vino nevű hely, ahol a férfiaknak kötelező volt a nyakkendő, nőket pedig csak az 1980-as évektől szolgáltak ki.

„Ezek az idők is elmúltak, ma már előkelőbb a környezet, mint egykor volt”

– emlékezett vissza Gavin Sherriff.

Emlékezetes nap hát ez a mai, hiszen ettől fogva egyetlen újságíró sem dolgozik már a londoni Fleet Streeten. 

Hasonló cikkek

Hírlevél