Angolok, akik még csak nem is britek

A migráció sokkal gyakoribb jelenség volt a történelemben, mint azt elsőre gondolhatnánk. Anglia múltjában is számos „bevándorló” élt, akik, noha az angol kultúra meghatározó személyeivé lettek, valójában mégsem annyira angolok, mint első percre tűnik. Sőt, néha még az angol konyha is inkább jelent indiait…

Római gyökerek

43 és 410 között a sziget déli része a Római Birodalom egyik határprovinciája volt. Igaz, már jóval korábban is jártak itt a rómaiak. Például a híres Caesar, aki azért tört be Britanniába, mert úgy vélte, az itt élő britonok segítik a gallokat, a rómaiak egyik legfőbb ellenségét.

Két hadjárata után, i.e. 54-ben Caesar térdre kényszerítette a szigetlakókat és a Római Birodalom lekötelezettjei lettek. Megválasztott uralkodójuk tulajdonképpen Róma érdekkiszolgálójává vált.

Hódító Vilmos

III. Edward halála után II. Harald és Vilmos, Normandia hercege szállt harcba az angol trónért, melyet az utóbbi nyert meg, 1066-ban. Mivel Vilmos a francia király hűbérese volt, így elvileg az újonnan megszerzett földterületei, jelen esetben egész Anglia is, francia tulajdont képeztek.

Hódító Vilmos megerősítette az uralkodói hatalmat, és meghonosította a francia-normandiai kultúrát. A világi és egyházi elit jelentős része Vilmos normandiai emberei közül került ki. Az uralkodó réteg nyelve a francia volt, ahogy a bíróságé is, számos francia szó pedig beolvadt az angol szókészletbe. Sőt, a hűbéri rendszer is francia mintára épült ki Angliában.

Plantegenet-dinasztia

Az első Plantagenet-házi uralkodó II. Henrik volt, aki 1154-ben tette fejére az angol koronát, és a franciaországi Anjouból származott. Angol királyként beleszeretett VII. Lajos francia király feleségébe, Eleonórába, aki elvált férjétől, hogy Henrikhez mehessen.

Hozományként Angliát gyarapította franciaországi birtokaival, így az angol király több föld felett rendelkezett Franciaországban, mint az ország a királya. Az angolok kontinensbéli jelenlétét 1214-ben II. Fülöp Ágost törte meg, aki megszerezte az angol koronához tartozó területeket, az akkori angol királyt, Jánost legyőzve. Ezért került be az uralkodó a történelemkönyvekbe a gúnyos földnélküli jelzővel.

 Eltitkolt németség

Az angol királyi dinasztia több szálon is kötődik a németekhez. A Hannoveri-ház első uralkodója, I. György 1714-ben, 54 éves korában lépett az angol trónra, és életében először angol földre is. A hannoveri választófejedelem alig beszélt angolul, sőt, még utódja, II. György sem. Minisztereivel franciául értekezett, és az sem emelt sokat népszerűségén, hogy ágyasokat tartott.

Viktória királynő férje, a német származású Albert révén a dinasztia neve Szász-Coburg-Gotha-ház lett. A megnevezés az első világháború alatt lett különösen kínos, hiszen ekkor Anglia Németország ellen viselt hadat. Ráadásul az első, csatornán is átkelő német hadirepülő neve szintén Gotha volt. A kényelmetlenséget megoldására V. György király a dinasztia nevét Windsorra változtatta. A nevet az a kastély adta, mely már Hódító Vilmos óta az angol uralkodócsalád rezidenciájaként szolgált.

A legutolsó vérfrissítés

Erzsébet királynő férje, Fülöp Görögországban született, görög és dán királyi hercegi cím birtokosaként, és a Schleswig–Holstein–Sonderburg–Glücksburg-ház leszármazottjaként. Fülöp már korai éveiben menekülni kényszerült Görögországból, ahol monarchia-ellenes erők kerültek többségbe.

1917-ben, amikor az uralkodó nevet váltott, Fülöp családja szintén így tett, s új megszólításuk a Mountbatten lett.  De van a német névnél sokkal titkolni valóbb fejezete a férfi életének. Egyik nővérének a férrjük egy Hitler hatalmát szolgáló SS ezredest választott.

Menedék a sokszínűségnek

Londont ma több mint 30 etnikai kisebbség lakja. Ahhoz, hogy kisebbségként számon tartsák őket az kell, hogy létszámuk legalább 10.000 fő legyen. Anglia lakosságának 6,6%-a, mintegy 4 millió ember külföldi. A legnépesebb csoport a Black Caribbean és Black African kategóriákba tartozó lakosok, akik szülőhazájuk diktatórikus rendszere miatt kényszerültek elköltözni. Hasonló okok miatt leltek hazára Angliában az 1960-as, ’70-es évektől a Kelet-Afrikában élő indiaiak, akiket az ottani politikai rendszer nem fogadott be.

Az egyik legjelentősebb Angliában fellelhető európai népcsoport a lengyel. Országuk polgárai a második világháború első áldozataként a német térhódítás elől menekültek, pár évvel később pedig a szovjet rendszertől.

Vegyes felvágott

Bár az angol konyháról sokaknak az íztelen-szagtalan ételek jutnak eszébe, ez valóján téves gondolat. Hiszen Anglia a már a 16. századtól élvezte és hasznosította a gyarmatokról származó, mindaddig ismeretlen fűszereket, növényeket és gyümölcsöket. Így került az angolok asztalára a vanília, kókusz, vagy banán.

Bár a curry ma az indiai fűszert jelenti, nem volt ez mindig így. A régi angol nyelvben mártást jelentett, majd a fűszer elterjedése után módosult a jelentése, és értették alatta az Indiából származó ételízesítőt. mivel nagyon sok mártásukhoz felhasználtak. A könnyebb szállítás érdekében elkezdték por állagúra finomítani.

A kora újkor legvégén terjedt el a kávézás a kialakuló polgárság körében, és az ital köré egy intézmény is épült: a kávéházak. Londonban ezek a gomba módra szaporodó helyek a tudományos viták, politikai eszmeütköztetések színhelyévé váltak. Hogy honnan származott a közösségformáló ital? Természetesen a gyarmatokról.

 Hazafiatlan anglikum

Az egyik legsztereotipikusab angol szokás az ötórai teázás. Az angolok a teacserjéiket a lehető legravaszabb, legtitkosabb módszerek által szerezték meg a kínaiaktól.

Az egyik leghíresebb, Earl Grey tea Grey második Earl-jéről, egykori miniszterelnökről kapta a nevét. A férfi felesége ezzel a teával csábította szalonjába a politikailag fontos személyeket, hogy hitvese oldalára állíthassa őket.