Breturn – hárommillió felett jár az aláírások száma egy második referendumért

A Brexitet követően százezrek írták alá óránként a petíciót, ami egy új EU referendumot kérvényez. Az aláírók száma óráról-órára növekszik, de lehetséges lenne egy második népszavazás?

A beadvány soha nem tapasztat forgalmat generál a Brit Országgyűlés Alsóházának oldalán, ami többször össze is omlott. A petíció útjára indulását követően, mintegy százezer fő írta alá azt egyetlen óra alatt, ami megizzasztotta a kilépés- pártiakat, mert a törvény szerint a parlamentnek tárgyalást kell kezdeményeznie minden kérvényről, amelynek támogatottsága eléri a 100.000 szavazatot.

Több, a Labour Party-hoz tartozó döntéshozó is protestált az első szavazás eredményei ellen, és a korábbi állapot visszaállítását indítványozta. A Tottenham körletet képviselő parlamenti tag, David Lammy elmondta: „Ideje felébredni. Nem kell így lennie, nem kell ezt tennünk. Pontot tehetünk ennek az őrületnek a végére egy [újabb] szavazással. Szavazzunk most újra, kilépjünk-e, ez a legfőbb dolgunk.”

„A referendum ajánlott volt, de nem kötelező. A kilépést protezsáló kampány megosztottá vált, néhányan újraértékelték szavazatukat és kifejezték, bárcsak ne a kilépés mellett tették volna le a voksukat. A Parlamentnek döntenie kell, indokolt-e egy újabb szavazás, vagy ki kell tartani a Brexit mellett. Ha lesz népszavazás, azt a jövő héten tartanák meg. „

„Hadd ne döntsük romba a gazdaságunkat hazugságok és Boris Johnson hübrisze miatt.”

A második EU referendumért kiáltó petíciót William Oliver Healey a szavazás másnapján, 25-én írta ki, és ahogy az a történelmi jelentőségű szavazások esetén lenni szokott a szavazók bizonyos kritériumokat szabtak meg az esetleges, második EU referendumnak: a győztes oldal nem kaphat kevesebb szavazatot, mint 60% és a részvételi aránynak 75%-nak kell lennie. Ha ez nincs így (az első Referendumnál 52% | 48%-kal győzött a kilépés, míg a részvételi arány 72% volt) újabb szavazást kell kiírni. A parliament.uk map szerint a városi körletek támogatóbbak a második szavazás irányába. Ide tartozik Nyugat-Bristol, Horsney és Wood Green és Észak-Islington, ahol 10.000 feletti azoknak a száma, akik aláírták a petíciót.

A legalacsonyabb érdeklődés Skóciában volt, ahol néhány körlet 500-nál kevesebb támogatót talált, bár igaz, hogy a népessége ezeknek a körleteknek egészében kevesebb, mint a UK más térségeiben.

Érdekesség, hogy a nyolcszáz lélekszámú Vatikánból 39.000 aláírás gyűlt össze a második EU referendumért.

Reális-e egyáltalán egy második referendum?

Vernon Bogdanor, a King’s Collage London professzora, Britannia egyik legkiválóbb alkotmánybírósági szakembere, David Cameron korábbi oktatója „különösen esélytelennek látja” a második Referendum létrejöttét, véleménye szerint az EU nem fog tovább alkudni a britekkel, ezt az állásfoglalást, a kilépést fogják véglegesnek nyilvánítani.

John Curtice, a University of Strathclyde politika-professzora az egyetlen, aki megjósolta a konzervatívok tavalyi hatalomra jutását, így nyilatkozott ez ügyben: „Hányan is szavaztak a kilépésre? Tizenhét millióan. Egymillió csirketáp ehhez képest.”

„Az embereknek korábban kellett volna aláírnia [helyesen] a petíciót, nem most. Ha eléri a 100.000-ret, a parlamentben megvitatják. Ez úgy fog kinézni, hogy néhány tag azt mondja: Ó, milyen nagy kár. Mások pedig felkiáltanak: Halleluja. És itt vége is lesz.”

Szerinte, ha Boris Johnson vezeti majd a pártot, akkor is hosszú idő lesz, míg végrehajtják a szeparálást, és „két év alatt lesz időnk újabb szavazást indítványozni, és megváltoztatni a döntést, és bennmaradni.”

Kötelezővé lehet-e tenni egy referendumot?

Elméletben a miniszterelnök ignorálhatja a referendum eredményét, a parlamentben vitára bocsájtva az ügyet és a parlamenti tagok szavazatai alapján meghozni a döntését. Ez azért lehetséges, mert a parlament a legfőbb döntéshozó, és a referendumok nem kötelezőek az Egyesült Királyságban.

Mi a Lisszaboni Szerződés 50. cikkelye és miért fontos?

A 2007-ben aláírt Lisszaboni Szerződés 50. Cikkelye kimondja, hogy „bármely Tagállam jogosult visszavonni a tagságát az Unióból, ha ez a saját szervezeti követelményeivel összhangban történik.”

Cameron dönthet, hogy citálja-e az 50. cikkelyt, ami a kilépés egy formális alátámasztása az EU részére. Habár ez nagyon valószínűtlen, akár figyelmen kívül is hagyhatja a szavazás eredményét és visszautasítja a cikkelyt. De erre nem lesz lehetőség, mert szombaton az EU alapító államai felszólították Britanniát, hogy „sürgősen” élesítse az 50-et és kezdje meg a kilépés folyamatát.

Mikor fogja Britannia tényleg elhagyni az EU-t?

Az 50. cikkely életbe léptetésével két éve lesz végigvinni a kiválási folyamatot a kormánynak. Bogdanor professzor elmondta, hogy az 50. cikkely szándékosan a távozás megnehezítésére jött létre. Mind a huszonhét tagállam erő-egyensúlyáról van szó.

Jean-Claude Juncker, az EU Bizottság elnöke elmondta: „Nincs értelme októberig várni, kísérletet kell tenni a kiválásuk feltételeinek megtárgyalására. Én azonnali hatállyal megkezdeném.”

Csatlakozhat-e újból Nagy-Britannia?

Igen. Az 50. cikkely utolsó záradéka kimondja, hogy ha egy korábban kilépett állam kéri az újracsatlakozást, a 49. cikkely szerint kell eljárni. A 49. cikkely pedig az általános csatlakozási eljárást írja körül, függetlenül attól, hogy korábban EU-tag volt-e az állam vagy sem. Az európai államnak az „emberi méltóság, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség és az emberi jogi értelemben korrekt törvénykezésnek kell eleget tennie.” Az Európai Tanácsnak a Bizottsággal konzultálva, felhatalmazást kapva az EU Parlamenttől anonim módon bele kell egyeznie Britannia újracsatlakozásába. A döntéssel szintén mind a huszonhét tagállamnak egyet kell értenie.

#londependence

Eközben a #londependence twitter hashtag dübörgött az interneten, egy másik felvetést támogatva, ami London fővárosi függetlenségét hirdette és elszakadását az Egyesült Királyságtól annak érdekében, hogy megtarthassa kapcsolatát az EU-val. Szombat éjjelre százötvenezren értettek egyet ezzel a kérvénnyel, ami London főpolgármesterét nevezte meg címzettjének.

Londonban különösen nagy konfliktust okozott a Brexit, hiszen a főváros 70%-a elutasította azt. Huszonnégy óra leforgása alatt a város függetlenné válásáért kiírt petíció a change.org-on több mint 120.000 támogatót kapott. Míg sokan identitásukat nem britként, hanem „londoniként” definiálják, a fővároson kívül ellenérzéseket szül és gúny tárgyává vált a felvetés, ami tovább erősíti a szakadékot a főváros és az Egyesült Királyság többi része közt. Egy Twitter-felhasználó így ír: @weelaurahughes: London a kapzsi bankárok menedéke, ahol csak a gazdag virágozhat. Sok sikert hozzá.

Ehhez hasonló hangvételű ez a tweet is:

„A legnagyobb nyilvános gyerekes hiszti, amiért nem kapják meg, amit akarnak. Szánalmas!”

A jövőre nézve csak a szakértők is spekulálnak, az ajtó viszont nyitva áll a Breturn előtt, már csak a törvény értelmében is. Az, hogy a küszöbön átlépnek-e a britek vagy sem, az csak is a polgárokon múlik.