Kiből lesz angliai magyar, miért, és mit dolgozik majd? Tabudöntögetés tanulmány alapján

A kivándorlás mértéke és hajlandósága a 2012-es hullámhoz képest nem sokat változott. 2013 és 2016 januárja között 13 és 16 százalék körül ingadozik, de mára a magyarok vándorlási aránya a legmagasabb, amit csupán a románok múlnak felül.

Kik, és miért döntenek az Egyesült Királyság mellett?

Az MTA friss, Munkaerőpiaci Tükör 2015 című tanulmánya részletesen kifejti a miértre a választ a statisztikán keresztül, miszerint a korábbi kutatások arról számolnak be, hogy a fiatal férfiak nagyobb hajlandóságot mutatnak a külföldi munkavállalásra, amit az anyagi helyzet javulásába vetett hit hajt és a kormánypárti (anti)szimpátia. A férfiak markáns csoportja mellett az elmúlt évtizedben a magyar fiatalabbak, többségében hajadonok, illetve nőtlenek közül kerülnek ki az angliai magyarok.

A tanulmány kitér arra, hogy az érettségizettek bő két és félszeres, a diplomások pedig mintegy ötszörös valószínűséggel döntenek a kivándorlás mellett, mint a szakmunkások vagy végzettség nélküliek. Tehát nem igaz az az általánosítás, miszerint a nyolc általánost végzettek választják elsősorban Angliát a munkavállalás szempontjából. Noha 2009 óta egy kicsivel csökkent a diplomások kivándorlása.

Érdekes ambivalencia, hogy míg a források egy része (KSH népszámlálás, munkaerő-felmérés) inkább a szakmunkások külföldi munkavállalását mutatja többnek, addig a SEEMIG-adatfelvétel szerint a diplomások vannak túlnyomó többségben.

SEEMIG

Egy stratégiai, fejlesztési projekt, aminek célja,hogy megbízható adatokat szolgáltasson a délkelet-európai migrációs, munkaerő-piaci és demográfiai folyamatokról. A SEEMIG több indikátort és adatod gyűjt össze, és sokkal részletesebben elemzi azokat, mint más statisztikai felmérések.

A számadatok meghatározásán túl a kivándorlási folyamat összefüggéseit vizsgálja, és a kapott adatokat felhasználva alkossa meg a migrációs folyamatok kezelésére vonatkozó stratégiájukat.

A széttáró feltételezések az eltérő kivándorlási célokból és azok megvalósításából fakadnak. A 2004-es európai uniós csatlakozást követő hét évben a magyarországi kivándorlók száma, amely Nagy-Britanniát célozta meg, 14 000 főre tehető évente, amely mértéke éveken át stabil volt, mára viszont újra növekedést mutat.

Tényleg csak mosogatni lehet?

A Munkaerőpiaci Tükör említi Chris Moreh, a Southamptoni Egyetem népesedéstudományi központjának kutatójának statisztikai vizsgálódását, amelyben azt kutatja, hogy a külföldi munkavállalók, azaz bevándorlók mely munkaágazatokban helyezkednek el.

Moreh statisztikája szerint a kint élő magyarok 4,7 százaléka munkanélküli, 82,5 százalékuk aktívan dolgozik, a fennmaradó 12,8 százalék pedig tanuló, háztartásbeli, vagy nyugdíjas.

Ami a szektorokat illeti az angliai magyarok 26,5 százaléka a vendéglátásban dolgozik, ami a sztereotipizálóknak ez annyit tesz, hogy igen valóban mosogat és pincérkedik, ha pedig jól beszéli a nyelvet, akár más munkakört is betölthet. A vendéglátást követi szorosan a kereskedelem, ahol a külföldi magyarok 13,4 százaléka dolgozik, majd 13,1 százalékkal az ingatlanpiaci munkavállalók következnek. 12,3 százalékkal az egészségügyben dolgozó angliai magyarok zárják a sort.

A többi iparágban, mint feldolgozóipar – gyári munka- (11,5 %), szállítmányozás, raktározás és kommunikáció (6,3%), közösségi, és szociális ellátás, oktatás, építőipar elenyésző a magyar munkavállalók száma.

Más országok bevándorlóival összevetve az Egyesült Királyságban a vendéglátást és az ingatlanpiacot uralják a magyar munkavállalók, míg a feldolgozóipart kétségkívül az EU egyéb területeiről érkezők.