Ma van a lány gyermekek világnapja

Nőnek lenni még mindig nem egy álom, még mindig nem nevezhetjük 100%-osnak az egyenjogúságot és még mindig kínos magunkat feministának nevezni. De ameddig minket itt a békés kis életünkből az bánt, hogy nem kaphatunk egyenlő fizetést, hogy a szavunknak fele akkora súlya sincs és hogy a saját kormányunk szerint is az lenne az egyetlen feladatunk, hogy szüljünk, máshol sokkal komolyabb problémákkal néznek szembe. És nem csak a nők, hanem a lányok. Ezért van szükség a lány gyermekek világnapjára.

A taníttatás

A dolog valahol ott kezdődött, hogy lány gyermeket szülni egyszerűen haszontalan volt: nem vitte tovább a családi nevet, nem tudott segíteni a földeken és még a hozományt is össze kellett neki állítani. De ez már elég régen volt, ki emlékszik rá, igaz? Nos, nem teljesen. A fejlődő országok hatalmas hányadában egészen minimális az esély arra, hogy egy lány tanulhasson. Afganisztánban például a 15 éves vagy annál idősebb lányok mindössze 12%-a tud olvasni (ez a szám a férfiaknál majdnem három és félszer ennyi: 43%), Jemenben a nők harmadának van esélye (!) arra, hogy megtanuljon írni és olvasni. Izraelben pedig az összes női populáció mindössze 15%-a rendelkezik alapfokú diplomával. Ezeket az adatokat látva kezd kristálytisztává válni, hogy miért szükséges a lány gyermekek világnapja. 

A házasság

De korántsem ezek a legmegdöbbentőbb adatok, ugyanis, bár nálunk ez nemcsak elképzelhetetlen, de törvénybe ütköző is, a fiatal, 15 év alatti fejlődő országbeli lány gyermekek hatalmas hányada él kényszerházasságban. Mára már a legtöbb helyen valóban törvénybe ütköző, de egyáltalán nem mindenhol. Itt, Európában az átlagosan legfiatalabban – 24 évesen – szülő nők a bolgárok, de ez a szám egyáltalán nem megdöbbentő, legalábbis a fejlődő országokhoz képest. Bangladesben például a lányok fele már házas, mire betölti a 15. életévét és mire 19 éves lesz, már legalább egy gyermek édesanyja. Nálunk ezt maximum tini maminak, de semmiképp sem bevettnek és átlagosnak nevezik. Bolíviában azonban bevett és átlagos, olyannyira, hogy a lány gyermekeknél a házasodáshoz való minimum életkor 14, a fiúknál, pedig 16, ha ezt betöltik, szárba is szökkenhet a frigy. Úgy tűnik a fiúknak több idő kell, hogy készen álljanak valami életre szólóra.

Korai gyermekáldás

Az UNICEF becslései szerint a 20-24 éves fiatal nők legalább harmada már házas volt, mire betöltötte a 18-at. Félreértés ne essék, ez nem azért problémás, mert túl fiatalok – persze azért is – de azért ők ezzel veszélynek is vannak kitéve. A kényszerházasságban élő lány gyermekek hatalmas hányadát érinti az erőszak és kizsákmányolás. Arról nem is beszélve, hogy a taníttatásra való lehetőségük abban a pillanatban megszűnik, a szabad akaratukkal egyetemben. És hogy mi a legnagyobb következménye ezeknek a korai kényszerházasságoknak? Hát a korai terhesség. Venezuelában 60 000 gyermek születik 15 évnél fiatalabb anyától. A fejlődő országokban a 15-19 éves lányok közül a legtöbben (50 000-en!) szülés közben halnak meg.

Nemi erőszak, prostitúció

Ezzel már mindenki jobban tud azonosulni, hiszen gyakran szembesülünk vele mind a világhálón, mind egy kívüleső kerület utcáin. Azonban azt, hogy mekkora méreteket is ölt igazából a prostitúció, elképzelni sem tudjuk. Kambodzsában összesen hozzávetőlegesen 55 000 nő prostituált, egy harmaduk 18 éven aluli. Ez azonban még mindig semmi Thaiföldhöz képest, ott ugyanis az ország gazdaságának egy harmadát teszi ki a 2,8 millió prostituált.

A nemi erőszak korunk legellentmondásosabb témája, holott nem kéne annak lennie. Nem kéne a nőknek és lányoknak szégyellni magukat emiatt, nem kéne azt hallgatniuk a férfiaktól, hogy ’persze, persze, de azért elég rövid volt a szoknyád, nem? A kirívó smink sem segített szerintem. Ne vegyél fel magassarkút akkor. A külsőddel szinte könyörögtél, hogy erőszakoljanak meg’. Sajnos ez még mindig téma, függetlenül attól, hogy Európában, Amerikában vagy, ami azt illeti bárhol vagyunk a világon. Indiában minden 34. percben megerőszakolnak egy nőt és 93 percente meg is ölnek egyet. A Kongói Demokratikus Köztársaságban hat hónap alatt 3,500 ilyen esetet jelentettek be. Azonban ameddig a gyermekekkel, fiatalokkal, felnőttekkel elhitetik, hogy ez egyrészt így normális, másrészt az ő hibájuk, halálra ítélt társadalom vagyunk.

Családon belüli erőszak

Oroszországban óránként hal meg egy nő a családon belüli erőszak áldozataként. Az örményeknél az összes nő legalább negyede élt át családon belüli erőszakot, a Karib-szigeteken pedig ez az arány még ennél is nagyobb, hiszen a nők harmadát érinti.

A nők elleni erőszak az ENSZ meghatározása szerint így szól:

“A nők elleni erőszak bármely olyan, a nőket nemük miatt érő erőszakos tett, mely testi, szexuális vagy lelki sérülést okoz vagy okozhat nőknek, beleértve az effajta tettekkel való fenyegetést, valamint a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, történjen az a közéletben vagy a magánszférában.

Beleértendő, de nem korlátozandó a testi, szexuális és lelki erőszakra, melyet az áldozat a családon belül szenved el, ide értve a bántalmazást, a lánygyermekkel való szexuális visszaélést, […] a házasságon belüli nemi erőszakot […]”

Hasznos linkek

Ha úgy érzed, hogy segíteni szeretnél a nálad rosszabb helyzetben lévőkön, vagy az életed során téged is ért akár bármiféle hátrányos megkülönböztetés, bántalmazás, erőszak, akkor itt tudhatsz meg többet a nők elleni erőszakról, itt csatlakozhatsz az Amnesty gyűlölet-cselekmények elleni kampányához, és itt segíthetsz a bántalmazott gyermekeken. Segítséget kérni pedig a NANE egyesülettől tudsz.

A felhasznált adatok forrásai: UNICEF, The Guardian, NANE egyesület

Képek: Pexels.com