Mágnás Elza az irodalomban – 3. rész

Mágnás Elza nemcsak Krúdyt és Kosztolányit ihlette meg, hanem Szomory Dezsőt is. Sorozatunkzáró fejezetében az ő egyik művéről szólunk.

A pékné 1914 júliusában jelent meg a Nyugatban, tehát mindössze pár hónappal az utazókosárba gyömöszölt holttest megtalálása után. Szomory szerelmi drámát csinált a sztoriból: a gyilkos nála szerelmes Elzába, s úgy öli meg, hogy nem tudja, a sötétben kit tart karjaiban.

De hogyan is jutottunk idáig? Szomory írásában a péklegény – Hodl Józsi – a főhős, és az ő szemszögéből ismerjük meg az eseményeket. Hodl szerelmes egykori munkaadója feleségébe, a péknébe (Rausch Máriába), aki később megözvegyülvén, a kitartott nők életét kezdi éli. Rausch nem más, mint Mágnás Elza fiktív megfelelője. Még külsejének leírása egyezik a korabeli beszámolókban olvashatókkal: „a pékné, atyám, a kék szemével, a bevont ajkával, a keblének két ezüst almájával, a pékné üdén és omlatag fehérben, a hattyuprémek fejedelemségében, ott vonult el a tömegben, s a szőke feje ragyogott az estében!”

A péklegény ugyan sóvárog az asszony után, ám tisztában van vele: társadalmi státusza miatt lehetetlen, hogy ez a nő a szeretője legyen. A bűntárs Marosi Lóri (aki Kóbor Rózát idézi) halálosan féltékeny asszonyára, annak gazdagsága és szépsége miatt. Szomory érzékletesen mutatja be a nő lelkében zajló folyamatokat, az alárendelt és gyűlölettel teli, egyszerű cseléd megszólalásain keresztül: „A női lélek számára, a vele egyenrangu nővel szemben, már a puszta gyülölet is diadal.”

Lóri a szeretője lesz Józsinak, pedig tudja: a férfi valójában asszonyát, azaz a péknét kívánja. Arra azonban nem derül fény, vajon Lóri tisztában van-e azzal: asszonya és az áhított nagyvilági nő (Józsi szívszerelme) ugyanaz a személy. A péklegénynek szintén nincs fogalma arról, hogy Lóri épp az imádott nőnél szolgál. A cseléd fölbujtja szeretőjét a gyilkosságra, aki egy este meg is teszi azt.
A sötét szobában nem látja, kit öl meg, csak mikor fölkapcsolják a villanyt, akkor derül ki: a pékné fekszik holtan előttük.
Szomory írását végig áthatja gyász és nász egymásba játszatása. A két szerető együttlétét is halálos birkózásként ábrázolja, valamint a gazdag asszony megölését akár szerelmi egyesülésként is olvashatjuk. „A feldühödt szerelmi hévben van valami a gyilkosságból. A karjai közt elragadta kivételes lendületekbe. A nagy bűnösöknek majdnem mind, a női test az iskolájuk.”

Szerző: Arany Zsuzsanna