Mégis tárt karokkal várják a munkáltatók a kelet-európaiakat?

Felháborodtak az angolok, hogy egyes állásokhoz betöltéséhez magyarul, lengyelül, románul, vagy oroszul kell tudniuk a pályázóknak. Főként az bosszantja őket, hogy a meghirdetett munkáknak semmi köze nincs kelet-európai országokhoz.

A dühös angol munkakeresők panaszának a Daily Express járt utána. A lap kutatása szerint akkor is elvárják a munkáltatók, hogy a fenti nyelvek legalább egyikén beszéljen a munkavállaló, ha biztonsági őr, takarító, vevőszolgálatos munkatárs, vagy segédtanár szeretne lenni.

A Universal Jobmatch álláskereső honlapja szerint „alapvető elvárás”, hogy egy szobafestő-mázoló lengyelül tudjon beszélni.

Philip Hollobon, konzervatív képviselő így nyilatkozott a kirobbant üggyel kapcsolatban:

„Amikor a legáltalánosabb brit állások betöltését is egy kelet-európai nyelv ismeretéhez kötik, egyértelmű, hogy valami nagyon félresiklott az angol vezetésnél.”

„Az egyetlen módja, hogy véget vessük ennek az őrületnek, hogyha a közelgő szavazáson arra voksolunk, hogy kilépjünk az EU-ból.”

Az álláshirdető honlapok és a munkaközvetítők is cáfolják, hogy diszkriminatív feltételeket szabnának az egyes feladatkörök betöltéséhez.

Folyékonyan kell beszélniük a jelentkezőknek magyarul vagy lengyelül egy londoni biztonsági őr munkájának betöltéséhez, Oxfordban románul kell érteniük a takarítóknak, a fővárosban pedig a rakodói munkákhoz elengedhetetlen legalább egy kelet-európai nyelv ismerete.

Az egyik bradfordi ingatlanügynökség hirdetésében „a lengyelül beszélők jelentős előnyben részesülnek”, hogyha a 12.200 fontos kezdőbérezésű munkára akarnak pályázni.

Egy 52 éves surrey-i veteránt, John Duffyt azért nem alkalmazták szobafestőként, mert nem tudott lengyelül.

„Nem hagyott kétségeket afelől, honnan fúj a szél. Lélekölő, hogy mi minden történhet ma meg. Olyan érzés ez az angol munkavállalók számára, mintha fejjel mennének a falnak.”

A politikus Jane Collins, aki az Európai Parlament tagja így nyilatkozott az ügyről:

„Az EU tiltja a nyílt diszkriminációt a munkavállalók ellen. Ezért ahelyett, hogy azt írnák hogy egyes munkák betöltéséhez csak bizonyos nemzetiségű emberek jelentkezését várják, az adott ország nyelvének ismeretéhez kötik, hogy kiket alkalmaznak. Valójában ez nem más, mint az angol munkakeresők igazságtalan negligálása és diszkriminálása, melynek 2004-től ki vannak téve, amikortól a kelet-európai államok is az EU tagjai lettek.”

A legutóbbi statisztikák szerint a 2015 áprilisa és júniusa között Nagy-Britanniában dolgozó, Európai Unió tagországaiból származó munkavállalók száma 250.000 fővel több volt, mint 2014 ugyanezen időszakában. Mindeközben az Európán kívülről érkező munkaerő száma is 7000 fővel nőtt.

A vizsgált időszakban munkaviszonyt létesítő embereknek csupán 25%-a volt angol nemzetiségű.