Otthon lenni idegenben

Az embernek a saját hazájában is nagy kihívás otthont teremteni, egy idegen országban pedig még ennél is nehezebb. Pszichológus szakértőnkkel a beilleszkedés folyamatáról beszélgettünk.

Hiába beszéli valaki nagyon jól a nyelvet, egy más ország kultúráját és szokásait nem ismerheti teljesen. Akár akarjuk, akár nem: ha elhagyjuk a hazánkat, az eredeti gyökereink otthon maradnak, és újakat kell növesztenünk.

A pszichológia kultúrsokknak nevezi azt a jelenséget, amit a külföldre költözéskor tapasztal az ember: amikor a számára idegen kultúrába próbál beilleszkedni valaki, és azzal találkozik, hogy az általa megszokott normál szimbólumok, reakciók nem működnek már többé. Az emberek másképp reagálnak, és másképp értelmezik őt, mint ahogyan számít rá. Ez kommunikációs nehézségeket okoz, és nem kevés frusztrációt.

– A kultúrsokk minden esetben a beilleszkedés része, lehetetlen elkerülni – vélekedik Kardos Judit pszichológus. Ez a folyamat négy nagyobb szakaszra bontható.

A beilleszkedés folyamata

1) Az elköltözés utáni első pár hét eufóriában telik, mindent rózsaszín szemüvegen keresztül nézünk, és minden nagyon szép és jó. Ezek amolyan mézeshetek, amik sajnos hamar véget érnek.

2) Ezután következik az ellenállás szakasza, amikor már észrevesszük, hogy az új otthonunknak vannak árnyoldalai, ekkor találkozunk a kultúrsokkal. Összehasonlításba kezdünk, amiből rendre mindig az eredeti hazánk kerül ki győztesként.

– Az internet és a mobil applikációk úgy tűnik megkönnyítik a kapcsolattartást, viszont lelkileg alaposan megzavarhatnak. Olyan, mintha a rokonaink, barátaink itt lennének velünk, hiszen bármikor beszélhetünk velük, láthatjuk őket. Viszont hiába meséljük el nekik a dolgainkat, előbb-utóbb nem fognak mindent pontosan érteni, hiszen két teljesen különböző világban élünk. Ez lassan elkezd távolítani tőlük, és kialakul egy szívszorító érzés: se ide, se oda nem tartozom – folytatja a szakértő. – Aki megteheti, és gyakran hazalátogat, az az első öröm után szintén csalódni fog, mert már nem olyannak látja az otthonát, mint amilyennek otthagyta. Újfent összehasonlít, de most már az új hazája kerül ki győztesként. Ezt nevezzük fordított kulturális sokknak.

Ebben a vészterhes időszakban tehát az ember mindenhol idegennek érzi magát.

3) Az átalakulás szakaszában az ember kezdi meglátni az új környezete jó oldalát, már reálisan el tudja különíteni mi a jó és a rossz az egyik, illetve a másik otthonában. A kulturális korlátok ledőlnek, és egyre könnyebb váltogatni a két világ között.

4) Ez az út vezet el a végleges beilleszkedéshez, amikor már otthon érezzük magunkat az új hazánkban, úgy, hogy látjuk a jó és rossz oldalait egyaránt. Vannak új barátaink, hobbijaink, élvezzük a munkánkat.

Lehet könnyebb?

– Ez egy természetes folyamat, mindenki végigmegy rajta. Sajnos a második szakasz sokaknál elhúzódhat, vagy akár végleg beleragadhatnak. Márpedig az igazi otthon megteremtése csak a beilleszkedés után lehetséges. Addig lakhatunk bármilyen jó körülmények között, bármilyen szép lakásban, nem fogjuk a sajátunknak érezni – vélekedik Kardos Judit. – Persze tehetünk is azért, hogy ez mihamarabb sikerüljön: például folytassuk kint is az otthoni hobbinkat, vagy ha nincs, keressünk magunknak egy újat! Így megismerhetünk új embereket, esetleg összebarátkozhatunk valakivel, információkat szerezhetünk. Nagyon fontos, hogy ne szeparálódjunk el, ne legyünk magányosak. A kulturális sokkra és a beilleszkedési folyamatra lélekben is érdemes készülni. Ha tudatosan éljük meg, ami történik velünk, sokkal könnyebben túl leszünk rajta.

Családdal egyszerűbb? 

Sokakban felmerül a kérdés, hogy vajon melyik megoldás előnyösebb: költözzön az egész család, gyerekekkel együtt, vagy menjen előre az apuka, és a többiek majd később kövessék, amikor már megteremtette az anyagi biztonságot.

– Nem lehet egyértelmű választ adni erre a kérdésre, minden esetben a családon és az ő egyéni helyzetükön múlik, hogy számukra mi a legjobb megoldás – fogalmaz a pszichológus. – Ha valaki családostul költözik, két dologra mindenképp figyeljen: egyrészt ne szeparálódjanak el, hanem próbáljanak nyitni a többiek felé, másrészt pedig ne a kinti élettől várják a problémáik megoldását. A tapasztalat ugyanis az, hogy a beilleszkedéssel és a kulturális sokkal járó stressz inkább felerősíti az egyébként is meglévő konfliktusokat. A gyerekek szempontjából pedig az a legjobb, ha még 9-10 éves koruk előtt megtörténik az országváltás.