Sikeresen zajlott a Brit Magyar Orvostársaság első kongresszusa

Május elején tartották a Brit Magyar Orvostársaság első kongresszusát Manchesterben. A kétnapos eseményen több mint száz magyar orvos vett részt. Dr. Rákóczy György, az egyik szervező beszél a kongresszusról.

– Hogyan értékelik a szervezők az orvostalálkozót?

– Minden várakozásunkat meghaladta az esemény. Több mint száz orvos vett részt a kongresszuson. Mivel multidiszciplináris eseményről beszélünk, mindenki halhatott valami új információt az elhangzott előadásokon. A különböző szakterületeket különböző szekcióra választottuk  szét. Pénteken egy londoni kommunikációs szakértő is előadást tartott, de a kardiológusok, aneszteziológusok, fogorvosok és szájsebészek részlegén is nagy volt az érdeklődés. Legnépszerűbb részleg az ortopédusoké volt, mivel a mi eseményünk egy időpontra esett a Hungarian Orthopedic Legion Board éves ortopédus rendezvényével.

– Melyik eseményt emelnél ki leginkább a kongresszusról?

– Jelen volt  Ónodi-Szűcs László államtitkár, Újhelyi István EP képviselő és az amerikai magyar orvostársaság elnöke is. Bár Az államtitkár magánszemélyként vett részt a rendezvényen, az Orvostársaság vezetőségének  alkalma nyílt beszélni vele társaságunk célkitűzéseiről. Így szó esett arról, hogyan kívánjuk segíteni a magyar orvosok angliai továbbképzését és tréningjét, a paraszolvencia káros hatásairól, valamit hogyan nyissuk meg a kapukat a Magyarországra hazatérni szándékozó orvosok előtt. Szeretnénk elérni, hogy a külföldi tréning szervezettebben és gördülékenyebben  valósulhasson meg. Az államtitkár nyitott volt a javaslataink felé, támogatásáról és a további együttműködésről biztosított minket.

– Mit tartasz a kongresszus legnagyobb eredményének?

– Szerettük volna újabb tagokat bővíteni a vezetőségünket. A kongresszus alatt négy-öt fő jelentkezett is, hogy szívesen vállalná a feladatot. Büszkék vagyunk arra, hogy azok közül a Nagy-Britanniában tartózkodó orvosok közül, akiknek sikerült megszerezni az elérhetőségét, több mint a harmaduk eljött.

– Vagyis minden adott, hogy jövőre újra megszervezzétek a kongresszust?

– Igen, és 2017-ben valószínűleg még több nagy-britanniai magyar orvost tudhatunk majd köreinkben. Sok kérdés bizonytalan még a jövőt illetően, főképp, hogy még nem tudjuk, hogyan fog Anglia szavazni az EU-s tagságáról. Így azt sem sejthetjük, döntésük milyen következményekkel jár majd az itt dolgozó magyar orvosok számára.

Kattints ide, ha el szeretnéd olvasni a Dr. Rákóczy Györggyel a kongresszus előtt készített interjúnkat, melyben az Orvostársaság megalakulásáról, célkitűzéseiről és személyes tapasztalatairól is beszél.

A fogászati szekció vezetője, Sugár Márton is beszámolt tapasztalatairól.

– Milyen elvárásokkal indultál el a kongresszusra?

– Nagyon szimpatikus kezdeményezésnek tartom a találkozót. Először nem is tudtam, mire számítsak, csak ott a helyszínen jöttem rá, mennyire hasznosak az ilyen események. Sok szakmai kérdésünkre kaptunk választ, de teljesen hétköznapi, az angliai élettel, szigetországba költözéssel kapcsolatos információk is elhangoztak. Régóta nem voltam olyan angliai magyaroknak szóló rendezvényen, ahol ennyi magasan kvalifikált személy vett részt.

– Mesélj az általad vezetett fogorvosi szekcióról!

– A részleget Dr. Simay Attilával  ketten vezettük. A szekciót egy kötetlen beszélgetésként kell elképzelni, ahol mindenki feltehette a kérdéseit, amit megválaszoltunk.  Főképp az angol állami és magánpraxisú fogászati ellátását hasonlítottuk össze a magyarral. Megbeszéltük, melyek azok az eljárások, kezelések, melyek otthon jobban elfogadottabbak, itt viszont kevésbé. Emellett szóba került az angol egészségbiztosítási rendszer mellett az a biztosítás is, melyet az Angliában praktizáló orvosnak kell megkötniük.

– Milyen konklúziókat vontatok le? Hol megfelelőbb a fogorvosi ellátás?

– Az angol állami szektor nagyon változó minőségű szolgáltatás tud nyújtani. Megvan rá az esély, hogy egy nagyon jól felszerelt rendelőbe kerülünk, ahol lelkiismeretes orvosunk lesz, de lehet, hogy ennek épp az ellenkezőjével találjuk szembe magunkat. Az is fontos, hogy mennyi időt szentelnek egy páciensre. Ha egy vendégre csak tizenöt perc jut, nem lesz elég idő a minőségi munkavégzéshez. Az angol fogászati rendszerben az a rosszabb, hogy az állami szektorban dolgozó orvosok egy fix díjat kapnak, ebből kell gazdálkodniuk. Emiatt sajnos sokszor rá vannak kényszerítve a spórolásra, mely nem alakít ki szerencsés helyzetet.

Gratulálunk a konferencia szervezőinek az Orvostársaság céljainak eléréséért! Sok sikert kívánunk a jövőbeli terveikhez is.