Tények a kulturális sokkról

A kulturális sokkal mindenki szembesül, aki idegen országba költözik, hiszen kiszakad a  megszokott környezetéből. A külföldre költözés rengeteg izgalommal, ugyanakkor bizonytalanság érzettel is járhat, ami depressziót, zavarodott lelkiállapotot idézhet elő. A fogalmat Kalvero Oberg antropológus vezette be 1955-ben, aki Brazíliában élő amerikaiaknál vizsgálta, hogyan viszonyulnak az idegen kultúrához.

A kutatás azt mutatta, hogy annál nagyobb a kulturális sokk, minél nagyobb a különbség az adott két kultúra között. A folyamat, amíg átáll az egyén egyikről a másikra, hosszú és nehéz és több szakaszra bontható. Az első szakasz az úgynevezett “nászút”, vagy “mézeshetek” időszak, amikor az idegen országban minden izgalmasnak, érdekesnek, különlegesnek tűnik. Tarthat napokig, de akár hónapokig is, sőt olyan is van, hogy valakinél ez a szakasz teljesen kimarad. A viszonylag boldog időszakot követi az “alkudozás” hetei, amikor az idegen ország nyelve, lakosai inkább ijesztőnek és idegennek tűnnek, mint érdekesnek. A mindennapi teendők és feladatok ellátása nehéznek tűnik, az egyén kétségbeesetté és magányossá válhat. Ezt a mélypontot követi azonban a “ráhangolódás”, amikor lassan, de biztosan az ember elfogadja az új kultúrát és beilleszkedik az adott társadalomba, hogy aztán a “mesterszakaszba” lépve tökéletesen asszimilálódjon az adott kultúrához.

A folyamatokat gyakran nem lehet és nem is szabad siettetni. Pont akkor sikerül rajta hamar túllendülni és eljutni az utolsó szakaszba, ha az ember nem próbálja magára erőltetni a boldogságot, elnyomni az érzéseit, hanem megéli azt, ami benne lezajlik. Érdemes felkeresni olyan csoportokat, amiknek a tagjai már átestek a kulturális sokkon és tudnak hasznos tanácsokkal szolgálni arra, hogyan lehet átvészelni a legnehezebb napokat.